Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

248 ~Az országgyűlés képviselőházának Egyébként nem tartom valami borzasztóan tragikusnak azt az egész felhorkanást, mert hiszen — mondom — a falu alkoholizmusa nemcsak a vendéglőből ered, hanem egészen más forrásból is. (Erdélyi Aladár: És nem a borból, hanem a pálinkából!) Az imént rámutattam arra, hogy mi ennek az egyik okozója. Most rá kell mutatnom a másik okozójára is. Az alkoholizmus szoros összefüggésben áll a mindenkor adott gazdasági helyzettel. t Vannak vidékek, amelyek nem bortermő vidékek, ahol a bor nem igen terem, ott mégis szörnyű módon rombol és pusztit az alkoholizmus. (Erdélyi Aladár: Ebben igaza van!) Ott az ok a rettenetes szegénységben van abban a silány táplálkozásban, amelyben ezeknek az embereknek részük van. A nyári hónapokban még csak megy valahogyan; különösen, ha m elszegődnek gazdaságba, valahogyan még jutnák egyszer egy héten húshoz. A téli hónapokban azonban folytpn az unalmas burgonya, sült tök és egyéb egészen silány tápértékü anyagok járják. Természetes, hogy ha semmi stimuláló szer nem kerül a gyomrába, önkéntelenül a pohár után nyúl, és miután ott van a szobában a gyerek, az asszony, azokat is megkínálja, hogy legyen bennük is egy kis stimuláló szer. Erőteljes, liberális szellemtől és szociális érzéktől áthatott gazdasági politikát kellene tehát folytatni, amelynek folyományaként az emberek magasabb munkabérhez jutnának, hogy így valamivel jobban táplálkozzanak, mert a jobban táplált test inkább tud ellenállani az alkoholizmus borzalmas pusztításának, másrészt a jobb tápláltság, a jobb gazdasági helyzet valamivel nagyobb kulturnivót is jelent. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy^ az alkohol nem egyedül a szegénység betegsége. Erődi-Harrach t. képviselőtársam igen figyelemreméltó beszédében rámutatott arra, hogy a külvárosi proletárnegyedekben milyen módon pusztit az alkohol, hogyan isznak az emberek stb. T. Képviselőház! Nem egészen állja meg a helyét, hogy ez csak a szegény emberek betegsége volna; megtaláljuk a gazdagoknál is. Nem is olyan régen itt^ Budapesten a Hungária-szálló bárjában délután félhárom órakor a budapesti aranyifjúság néhány tagja berúgott, jó magyarán mondva coctail és egyéb amerikai italoktól csúnya módon berúgott s az egyik társukat olyan szemérmetlen módon és minden emberi érzésből kivetkőzötten molesztálták és inzultálták, hogy egyenesen botrány volt. ugy, hogy ezeket a lfr—18-^-22 éves fickókat, társadalmi állásukra való tekintettel, autókon kellett hazaszállitani. Engedelmet kérek, ha proletárgyerekek igy berúgnak és igy garázdálkodnak, akkor a rendőrség csúnyán végighúz rajtuk. Ezeken az aranyifjakon azonban nem húztak végig, csak a papáikat figyelmeztették arra, hogy máskor vigyázzanak a kolykekre és ne engedjék meg, hogy délután három órakor a Hungária-bárban cocteiltől és más amerikai italoktól ilyen módon leigyák magukat. Az alkoholizmus tehát kulturális kérdés is, de gazdasági kérdés is és amíg a gazdasági viszonyok ilyenek lesznek, mint amilyenek és amig a nép kulturális viszonyai ilyenek lesznek, addig valami nagy eredményt az ilyen törvénytől várni nem lehet. Rá kell mutatnom még egy dologra. Ez a leventemozgalom szerepe az alkoholizmus elleni küzdelemben. Mindenki tudja — at. Ház túlsó oldalon ülő tagjai különösen tudják, — hogy mi nem vagyunk valami nagy hívei a leventemozgalomnak. Miért? Nem azért, mert 84. ülése 1927 november 8-án, kedden. féltjük az ifjúságot attól a testi megedzéstől, amely ott folyik, hanem azért, mert azoktól az erkölcsöktől féltjük, (Mozgás és élénk tiltakozás a jobboldalon és a középen.) amelyeket ottan ezekbe a gyermekekbe belecsöpögtetnek. Én figyelemmel kisérem a leventemozgalmakat és mondhatom, hogy aszerint, amint változnak a politikai felfogások, ezek visszatükröződnek a leventemozgalom szellemében is. Ma például divatban van a fasizmus. Tessék megnézni, már Kutyabürgözdön is utánozzák a fasisztákat, kezdik a kezüket emelgetni. Látunk harcászati gyakorlatokat, fasiszta mókákat, mindennap a leventéknél, de komoly, mélyreható küzdelmet a népbetegségek ellen, az alkoholizmus ellen nem igen találunk. Alig egy tucat leventeegyesületet találunk, amely komolyán foglalkozik ezekkel; nem mondom, hogy egy sincs, találtam egy tucatot, de a kezemen meg tudnám számlálni azokat, amelyek komolyan foglalkoznak az alkoholizmus pusztításaival. Arra kérném tehát a mélyen t. népjóléti minister urat, figyelmeztesse kultuszministertársát arra, hogy ennek a törvénynek nem csak az a konzekvenciája, hogy a zsandár végigmenjen a vendéglőkön és megnézze, hogy hol isznak és hol nem isznak a gyerekek, hanem ennek a törvénynek az a célja, az az intenciója, hogy megmentse a jövő magyar társadalmat az alkoholizms borzalmas pusztításaitól. És ezt nemcsak a társadalmi körökben, hanem elsősorban a leventeoktatásban kellene alkalmazni a lehető legintenzívebb en. Ne azon törjék a fejüket, hogy milyen ujabb fasiszta mókákat lehet csinálni; ne azon törjék a fejüket, hogy milyen szén parádés lépésben lehet elmenni a napóleoni pózban ott álló főszolgabíró előtt, (Mozgás és felkiáltások jobb felől: Fegyelem csak kell!) hanem neveljék a gyermekeket arra, hogy tudják milyen méreg az alkohol, mennyire árt a szervezetnek és hogyan kell védekezni a népbetegségek ellen, amilyen a tüdővész és amilyenek az alkohol élvezetéből eredő betegségek. Itt látom azután a kormány legnagyobb hibáját, tudniillik a szervezkedésnek és a tömörülésnek azt a megszorítását, amelyet a városokban is látunk, de amely fokozottabb mértékben megvan a falvakban. Akár csak -a nagy francia forradalom után az angol akkori kapitalizmus idejeben minden egyesületben a forradalom hidráját látták és ennek következtében a XVIII. század elején évtizedes deportációval büntették azokat, akik szervezkedni mertek, ugy ma is, a kommunizmus bukását követő nyolcadik esztendőben még mindig minden csip-csup egyesületecskében a kommunizmus rémét látják. (Mozgás jcbbfelől.) Már Budapesten is, de a vidéki városokban is rendkívül nehéz a felnőtt emberek szervezkedése, még nehezebb azonban az ifjúmunkások szervezése és nevelése, mert hiszen a rendőrség minden ilyen Összejövetelnél kommunista összeesküvést lát. Még rosszabb e tekintetben a helyzet vidéken, ahol egyáltalában nincs meg semmiféle szervezkedési lehetőség. Most nem mutatok rá, hogy milyen, de abszolúte nincs semmiféle szervezkedési lehetőség. Ebben a tekintetben azután nagyon kevés kivételt tesza csendőrség és nagyon drasztikus intézkedésekkel akadályozza meg, hogy az ifjúság tömörüljön és valamilyen tömörülés utján nevelődjék. Nézzük ezzel szemben a helyzetet Németországban. Németországban 9 millió ifjú ember van 14 és 21 év között, ez a szám tehát a lakosság 14-6%-a. Abből a 9 millióból 3,600.000