Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-84
r Àz országgyűlés képviselőházának 84. ülése 1927 november 8-án, kedden. 247 ez meg is valósuljon, hogy a többi minister ] úrral egyetemben rendszeres hadjáratot fog- j nak indítani az alkohol ellen. Értem ez alatt a rendszeres felvilágosítást már a népiskoláktól kezdődőleg és onnan tovább felfelé, hogy ha már ma nem tudjuk megakadályozni az alkohol, a bor pusztítását, legalább a jövő generációját, azt a leány- és fiusereget, amely most iskolába jár, meg lehessen menteni ettől. Tudom, hogy ez a munka kissé nehezen fog menni. Hiszen emlékszem rá, hogy gyermekkoromban kezdték tanitani az iskolában a madárvédelmet. Gyermekkoromban, negyven évvel ezelőtt kezdték tanitani, hogy nem szabad a denevéreket kiszögezni a falakra, mert a denevér nagyon hasznos állat. Mégis azt látjuk a falun, hogy az élő denevért kifüggesztik a falra, hogy^ a gonosz boszorkányt valahogy távoltartsak a háztól. Az élő denevért, tehát a hasznos állatot, amely a gazdának csak segitségére van, kiszögezik csupa babonából. Az emberek meglehetősen elfogultak, telve előítéletekkel, babonával, úgyhogy kissé nehezen fog menni ez a szellemi hadjárat az alkoholizmus ellen. (AFöldy Béla: Meg kell kezdeni!) Mindenesetre azonban bele kell feküdni szívvel-lélekkel, mert hí szén, — mondom — a magyarság éltető P 1 eméről. arról a nagy tartályról van szó. amelyet a vidéki lakosság ad. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban legyen szabad csak néhány f=7Ót szólnom arról a hadiáradról, amelyet a szőlősgazdák indítottak a népjóléti minister ur ellen. Én nem vagyok hivatva a minister urat megvédeni, ki is kérné magának, hogy egy szocialista védje meg őt, mert hiszen ez nem valami kívánatos dolog, (Derültség.) tekintve az ő pártállását, de nem is ezt akarom me^tpnni. Csak azt akarom említeni, hogy Marschall igen t. képviselőtársam egy kissé nem volt jól informálva, — hogy szendén fejezzem ki magam — amikor ezeket a közbeszó 1 ásókat és beszédeket egy kocsmáros érdekeltségre akarta ráhárítani. (Alföldy Béla: A Borászati' Lapok szerkesztőié irta vezércikkében!) Kiismerem, hogy volt egv kocsmáros érdekpltség is s ez a szent és mindenható profit érdekében meglehetősen hangosan beszélt. De engedelmet kérek, vo't ott egy ministeri tanácsos ur is, egy méltóságos ür a földmivelésügvi minister ur képviseletében, aki ott a tanácskozáson kijelentette és ütötte az asztalt, hogy iorenis ő küldeni fog azért és reméli. ho<rv a föMmivelésügyi minister nr közbenjárásával sikpriilni fog a korhatárt 18 évről 16 évre leszállítani, arról nedig szó sem l^het, hogy a korhatárt 18 évről 21 évre felemelnék. Én meír tudóan érteni a szőlősgazdákat: elvégre látszólag ellenük szól ez a törvény, de ha kissé mélyebben nézünk bele a dóinkba, akkor lehetetlen, hogy a?, agvunkba ne száLlion a düh. Hát, ezek az urak nem gondolták meg, hogy mit mondána 1 ^? Nem gondolták meg. hogy sajátmagu^^l állítanak ki szegéuvségi bizonyítványt 1 ? Hát. ez a magyar szőlőgazdaság wwk ugy tud boldogulni, ha az egész, masryar iövő generációt elpusztítja és alkohol mámorban tartia 1 ?! Vagy a s^nlősrszdasság jövője attól rtígg, hogy..i (Erdélyi .Aladár: Kern így yam Nem az a cél, hogy jgyék!) Bocsánatot kérek, ha nem iay volna, akkor nem izgultak volna az vrak olv rnórtél^en. rnint aho^^an isPrfHafc. (Erdélyi Aladár: Én merem mondani, mert én nem iszom annyit, mint ön biztosítom! Egészen nyugodtan mondom! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne tessék mellékvágányra terelni a dolgot. Én azt mondottam és ezt állom, hogy a J szőlősgazdák ok és szükség nélkül lármáztak, j (Zaj.) Mert ha a magyar szőlősgazdák jövője csak attól függ, hogy a fiatal generáció minden vasárnap és hétköznap is részeg legyen és ha a magyar szőlőgazdaság csak így tud boldogulni, (Erdélyi Aladár : Szó sincs róla!) akkor azt mondom: semmint a jövő generáció alkoholmámorban elpusztuljon, pusztuljon inkább a szőlőgazdaság, ez, kisebb veszedelem. (Zaj jobbfelől. — Kun a P. András: Rémlátás!) De nem is kell ezért elpusztulnia. (Erdélyi Aladár : Próbáljon meg egy hektoliter vizet inni! Attól is elpusztul ! Senki sem mondja, hogy részeppskedjék! — ZaJ!) Elnök: Erdélyi képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktói tartózkodni! Malasits Géza: Engedelmet kérek, amikor a szőlősgazdák gyűlésen az e'len demonstrálnak, hogy a törvény 18 éves korhatárt állapit meg a kocsmában elfogyasztandó szeszesitalok tekintetében, ezzel azt bizonyítják, hogy az exisztenciájuk van kockára téve. holott nem erői van szó, hanem másról, elsősorban arról, igen t. képviselőtársam, hogy az az oktatás, amely elfér a magyar kisgazdának, hogy hogyan, miként, milyen 03zki3ikkel védekezzék a fertőző betegségek ellen és az alkoholizmus ellen, ugy látszik a szőlősgazdáknak is el férne, mert péMául. ha a szőlősgazdák nem a vakviláepa termelnének bele és nem minden darab földet ültetnének be akármilyen hitvány szőlővel, hanem törekednének minőségi termelésre, akkor nem voina szükség arra, hogy igy siránkozzanak (Erdélyi Aladár: Hogyan függ •össze a kettő 1 ?!) Én mint szövetkezeti ember, gyakorlatból beszélek. Nekünk van 68 üzletünk, a Köztisztviselők Szövetkezetének is van annyi, a Háztartásnak is ; tessék Budapesten végig menni, alig találni a legnagyobb szőlőtermés idejében is egy fürt tisztességes szőlőt s amit találni, az szörnyen drága. Engedelmet kérek, amikor 1-30. 3-40. 1-60 pengőt kérnek egy kilogramm élvezhető szőlőért, amikor a szőlőtermelés elég luktativ foglalkozás, mert merem állitani, hogy kifizeti magát. Én^ is tisztában vagvok azzal hogy őrüHsésret kivarrnék, ha azt mondanám, hogy vágják ki a szőlőket; eszemben sincs ezt mondani. De meg lehet akadaIvozni ujabb szőlőterületek indokolatlan ültetését, mert erre semmi szükség nincs. ( TJ, rdélyi Aladár : Törvény van rá !) Ha azt a törvényt is olyan szigorúan tartiák be, mint ezt, akkor ezt a törvényt hiába alkottuk. Azután okszerű neveléssel rá lehet a gazdatársadalmat vezetni arra, hogy olyan mmőséfet termeljen, amelynek az árát megadják. Akkor nem lesznek ráutalva arra, hogy minden borukat a kocsmában árulják el és ha a kormány egyszer majd hoz ewy olyan törvényt amelv megakadályozza az alkoholizmus borzasztó rombolását a fiatal korban, akkor nem fognak mindjárt rettenetes jeremiádákat rendezni. Elismerem, hogy ez nehéz dolog; elismerem, hogy ezt máról holnapra nem lehet megvalósítani. De ha követelnek a haza minden fiától áldozatot; ha megköveteli az ország népétől azt az áldozatot, hogy háború idején otthagyva családját, mindenét, legbecsesebb kincsét: egészségét, munkaerejét feláldozza a hazáért; ha tőlünk á'dozatot kivannak a bérek tekintetében; ha a kormány és a magyar közvélemény áldozatot kíván a közalkalmazottak és egyéb alkalmazottak bérei tekintetében akkor az ország jövőjéért, a jövő generáció megmentése érdekében hozzanak a szőlősgazdák is valamelyes áldozatot,
