Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés képviselőházának egy nagyhatalommal szemben, mert tisztában volt azzal, hogy a történelem kerekeit a vér hajtja és győzelemre nem számithat az, aki a halált is nem meri vállalni. Akart és mert, tudott vállakozni és kockáztatni, ami nélkül nincsen történelmi nagyság. A történelmet nem tűrni, hanem csinálni kell. Kossuth Lajos elbukott a szabadság tragikus küzdelmében és vele bukott a nemzet is. Évtizedekre beborult az ég felettünk. Mi sem lett volna természetesebb, minthogy a nemzet elfordul halványától, egy bukott, véres harc vezérétől. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) S hogy nem ez történt, hogy a száműzött vezér továbbra is vezér maradt, hogy továbbra is apjának tisztelte a nemzet, az azt mutatja, hogy a nemzet benne önmagát szerette, hogy szavát magáénak ismerte: akaratával való egybeforrottságnak érzete lett sajátja. A nemzet lelke, géniusza volt, akit a nemzet élő testéből sem Ítélet, sem idő, sem tér nem tudott és nem fog tudni kiszakítani soha. (Ugy van! Ugy van!) Magyar volt a magyar minden zsenialitásával, minden szimpatikus tulajdonságával, dicsősésrével és tragikumával. Ezt ismerjük el, t. Ház, amikor törvényt alkotunk március 15-ike és Kossuth Lajos örök érdemeinek emlékezetére. Érdemeihez szóval hozzátenni nem lehet. Nem is vállalkozom erre. Csak egyre, még ma is élő erejére kivánok utalni, mert erre az erőre soha nagyobb szükségünk nekünk nem volt, mint ma. A letiport nemzetbe Kossuth ugy bele tudta szuggerálni a feltámadás hitét, hogy valóban ebből a hitből szerzett erővel tudott kilénni siriából. Nem az ő propagandája, amellyel felhivta az egész világ figyelmét en^ nek a letiport nemzetnek martiriumjára, nem a külföldi segítség, amelyért annyit dolgozott, emelte fel a nemzetet újra. hanem az a vitalitás, amelyben élt. Ez a vitalitás az, amelyet meg kell tanulni Kossuthtól. Mert ez lesz ma is az egyetlen, amely a nemzetet még egyszer fel tudja támasztani, és amely határainkat a Kárpátokig ki fogja tudni terjeszteni. (Ugy van! Ugy van!) Ezért a nagy munka után, amelynek élete javát szentelte, azt irta 1890-ben Turinból (olvassa): »Hazádnak rendületlenül, légy hive, ó magyar! Tiszteld, akit tisztelet illet, de hive hazádnak — érted, magyar, csak hazádnak — légy» ne csinálj magadnak faragott képet, hogy azt imádd. Csak hazád szabadsága Istenét imádd!« Ez a szellem szól hozzánk ebből a törvényből; Kossuth Lajos géniusza szól hozzánk abból a szoborból is, amelyet lelepleztünk. Ez az intelem kell, hogy vezessen bennünket a jövőben, hogy ne ismerjünk se külső erőt, se belső erőt, amelyet le nem vagyunk hajlandók tiporni, vagy amely miatt ne legyünk hajlandók meghalni a szabadságért akkor, amikor akadályokat kell elhárítani a nemzet talpraállásának, a dolgozó milliók boldogulásának útjáról. . Ebben az értelemben Kossuth Lajos nagy szelleme iránti hódolattal szavazom meg pártom nevében ezt a törvényjavaslatot. (Éljenzés és tavs'a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gömbös Gyula! Gömbös Gyula: T. Ház! Én is Pakots József és Haller István igen t. barátom felszólaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. 83. ülése 1927 november 7-én, hétfőn. 239 lásának szelleméhez akarok igazodni. Én is ünnepet látok ma és mint magyar ember nem tudok ünneprontó lenni, nem is akarok. (Élénk helyeslés.) En tehát olyan kérdéseket nem kivánok tárgyalni, amelyek nem tartoznak ehhez az ünnephez. Mit jelent nekünk, a fajvédő pártnak Kossuth Lajosi Kossuthnak lángelméje, nagy átfogó képessége és merészsége a cselekvésben jelenti nekünk azt. hogy a mi fajtánk egy nagy történelmi, elhivatott fajta, mert faj, amelynek ilyen fiai vannak, az nem rabszolgaságra, hanem uralkodásra rendeltetett. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Jelenti nekünk, t. Ház, Kossuth Lajos azt a magyar nemes urat, aki fajtestvéri szeretet által vezéreltetve megtalálj módot, hogy miképen kell a jog és kötelességek egyforma elosztásával a nemzetet egy egésszé kovácsolni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Jelenti nekünk Kossuth Lajos azt az államférfit, aki a nemzet fenmaradásának legbiztosabb zálogát, a nemzet állami függetlenségében látja, és aki ezért a gondolatért fegyverbe szólítja a nemzetet. Jelenti tehát a cselekvő államférfit és nem a megalkuvót, jelenti nekünk azt a vezért, akinek lelkisége egy a nemzet lelkiségével és ezért a nemzetet nagy nemzetekhez méltóan történelmi cselekvésre tudja ösztökélni. És jelenti nekünk azt a hazafit, aki meg nem alkuvó, az eszmékhez való ragaszkodásban, még akkor sem, ha számkivetésben egy keserű élet kenyerét kell ennie. És jelenti nekünk azt a magyart, aki egy évezreden át keres, kutat sorsa után, aki elégedetlen a nemzet sorsával azért, mert nem látja betöltve még annak a nemzetnek történelmi hivatásának megfelelő történelmi szerepet. Nem látja azt a jelentőségét történelmi tekintetben, amely jelentőség tudatában alapitották őseink a hont. Végül jelenti nekünk Kossuth Lajos azt az igazi emberi nagyságot, aki klasszikus puritánságában és lángelméjének hatalmas erejében a legnagyobb magyar ember, nem is protestáns ember, hanem magvar ember, (Élénk helyeslés a Ház jobb- és baloldalán.) akit mindenkinek egyformán kell tisztelnie, akármilyen felekezethez tartozzék is: (Élénk helyeslés a jobb- és a báloldalon.) aki nemcsak ezé az országé, hanem az egész világé! (Élénk tetszés és helyeslés.) Ezeknek a gondolatoknak jegyében hajtom meg a hazafiúi lelkesedés, tisztelet és fajtestvéri szeretet lobogóját Kossuth Lajos előtt, kijelentvén azt, hogy pártom nevében a Ház asztalán fekvő mindkét törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. De kijelentem azt is, hogy ez a mai törpe nemzedék saját hibáinak és bűneinek palástolását és megbocsátását ne Kossuth Lajos, ne a fáklyavivő bírálatában, hanem követésében keresse. (Élénk helyeslés és tavs a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gróf Apányi Albert! Gr. Anoouyi Albert: T. Képviselőház! (Hállmk! Halljuk!) Nem szándékoztam ebben a vitában résztvenni, mert hiszen a dolog természete szerint ilyen ünnepélyes alkalmaknál a pártok szónokai, a pártok képviselői szoktak pártjuk nevében megnyilatkozni ' és én párthoz nem tartozom, a magam csekély személyét nem tolnám előtérbe a képviselőházban, de talán ez alkalommal szükség sincs reá. mert hiszen tegnap más helyen bőségesen alkalmam volt beszélni. (Élénk éljenzés és tavs.) Azért vaeryok kénytelen felszólalni, mert a vitában felszólalt egyik t. képviselőtársam 39