Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

238 . Az országgyűlés képviselőházának mokratikusan, meg kellett volna oldani ugy, hogy az egész magyar nép részese lett volna ennek és ezzel erős, hatalmas bástyát teremtettek volna a magyarságnak. Nem oldották meg. Az 1918-as forradalom elvetélődött, mint ahogy előtte igen sok forradalom elvetélődött. Az az eszme, amely akkor fűtötte a tömegeket, élő maradt és élő ma is. Önöknek, az ellenforradalom letéteményeseinek és győzteseinek, az ellenforradalmi kormánynak kellett megcsinálni a földreformot. Ugy fogott hozzá, mintha foga közé homokot szórtak volna, és ugy beszéltek róla, mint egy átkos örökségről, de csikorgó fogakkal mégis meg kellett csinálni, mert itt volt a rém, a földhözjutás kérdése.^ De ezt a kérdést nem oldották meg tökéletesen az urak; ez a rém. tovább is itt marad és hiába beszélnek egységes Magyarországról, hiába beszélnek arról, hogy ebben a szomorú időben, amelyet a magyar nép ma átél, egységesen kell állást foglalni és minden kérdésben a magyar egységet kell megmutatni. Én is azt mondom, hogy meg kell mutatni a magyar egységet, de ahogy Petőfi megírta; Haza ott van, ahol jog van és a népnek nincs joga. Ez a kérdés még ma is itt mered előttünk és ameddig nem fogják megoldani a föld-kérdést demokratikus utón, igazi, hamisitatlan földreformmal, ameddig nem fogják megoldani azt ! a kérdést, amely 1867-től az összeomlásig foglalkoztatta a városi tömegeket, a város szegényeit, az általános, titkos, egyenlő választójog kérdését, ameddig nem fogják megoldani a szabadság legfőbb fundamentumának, az esküdtszéknek kérdését, ameddig nem fogják visszaállítani a sajtószabadságot, ameddig nem fogják beltevinni a magyar népet az alkotmány és a szabadság sáncaiba, minden ilyen ünnep csak képmutatás, és minden ilyen ünnep csak vissza és nem előre visz bennünket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház! Azt az elgondolást, amely a képviselőház mai ülését emelkedett ünnepé akarta emelni, nem kívánom zavarni egyetlen momentummal sem. Ellenben igen érdekes tanulságokat lehet megállapítanom épen a mai ünnepből. T. Képviselőház! A történelem néha a legendák misztikus magasságaiba lendül. Az a gigantikus magyar szellem, aki előtt ma hódolattal borul le a nemzet egész képviselete, az emberi felsőbbrendűségnek olyan csodája, amelyet csak egy nép évezredes szenvedése és tragikus vonaglása tudhat kivajudni. Kossuth Lajos géniusza az életvágyás kínlódó népének az élettenger lelkéből kiverejtékezett drágagyöngye, aki ma tündöklő diadém a nemzet töviskoszorus homlokán. Kossuth élete, küzdelme népéért és minden szabadságért, nyugtalan bolyongása a világ úttalan utjain népe, nemzete szabadságának, függetlenségének délibábja után és prófétai égbeszállása^ a nemzeti lángolás tüzes szekerén több a történelemnél, maga a valószínűtlen valóság legendája. És e legenda misztikus fénye ma rávetődik erre a szegény országra. Himes aranypalást ez a meggyötört nemzet rongyos testén. A világ nem ismer bennünket, de talán, amint a mesék királyfia ráismert az aranycipőről Hamupipőkére, a világ is egyszer majd fel fogja ismerni a géniusz aranypalástjáról e népnek, a nemzetnek igazi jellemét, értekét és hivatását. Kossuth szellemi kontúrja a szabadságnak, a modern államiságnak, a haladásnak, a 83. ülése 1927- november 7-én, hétfon. demokráciának egész univerzumát rajzolja elénk, de amig Nyugat népei csak az eszmék birodalmának hatalmas képviselőjét csodálják benne, nekünk az ősi nemzet, a szent Istváni határok törhetlenségét, örökkévalóságát és az újra való feltámadás ujjongó reménységét jelenti. Kossuth maga a magyar léleknek lobogó pásztortüze, a magyar jellemnek, a magyar szellemnek, a magyar tehetségnek szines, szikrázó rakétája, a magyar életnek lüktető érverése, Kossuth maga a magyarság, a múlt és a jövő, Kossuth a nemzet. (Elénk éljenzés.) Amikor tör vény beiktatjuk Kossuth! emlékezetét annak a március 15-ének emlékét, amely napnak márciusi ifjai lelkükben hordozták Kossuth eszméit és Kossuth eszméi lobogtak fel a lángoló 12 pontban, a nagy, hatalmas reformeszmékben és Petőfi Talpra magyarjában, akkor én annak a pártnak nevében, amelyhez tartozom, mély, alázatos hódolattal szavazom meg ezt a két törvényjavaslatot, amely az éjbeborult magyar ég fekete baldachinjának utján egy szebb jövendőbe világító, szikrázó páros csillag. (Általános éljenzés, helyeslés és tavs.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Haller István! Haller István : T. Ház ! Pártom megbízásából óhajtom pár mondattal megindokolni, miért fogadjuk el a két törvényjavaslatot meggyőződéssel és lelki örömmel. Amikor meggyújtjuk itt a hódolat fáklyáját Kossuth történelmi alakja előtt, akkor természetesen nem érintünk semmiféle kontroverz kérdést, mert nem akarjuk, hogy ezzel a magasztos ünnepséggel bárkinek lelkében felgyújtott lángot egy történelmi léghuzammal akár egy ember lelkében is eloltsuk. Épen azért nem érintek semmi olyant, ami megzavarhatná azt az összhangot, amelyet megteremteni mindnyájunknak igyekezete volt és megronthatná azt az ünneplést, amelyből hiszem, hogy ki akarja venni részét mindenki, bárminő közjogi felfogásban volt, vagy van ma ebben az országban. (Ugy van! Ugy van!) Épen azért nem szólók hozzá a javaslathoz sem, amelyek benyujtattak, mert én azt gondolom, hogy államformáról határozati javaslatban dönteni ma, amikor Kossuth-emlékét akarjuk ünepelni, senki sem szándékozik. T. Ház ! Halálra érett az a nemzet, amely lelkében nem tud oltárt emelni és azon őrtüzet gyújtani nagyjainak. Sebzett, vérvesztett és elgyengült nemzet voltunk sokszor és vagyunk ma is, a halál szárnyának suhogását azonban nem hallottuk még soha ós nem halljuk ma sem, mert sokkai hangosabban él akaratunk viharzása és azoknak az energiáknak tombolása, amelyeket nagyjaink emléke ébresztett, amelyeket dicsőséges géniuszuk izzó napja növelt nagyra bennünk. Nincs azonban nemzet, amely valakit tartósan szivébe zárna és oltárra emelne elévülhetetlen érdemek nélkül. Kossuth Lajost közel egy évszázad óta atyjaként emlegeti a magyar nép, állambölcsnek és politikai világnagyságnak tartja a nemzet, az idők távlatában nőtt alakja és szellemi sugárzásának intenzitása. (Ugy van! Ugy van!) Megérteni ezt csak ugy lehet, ha Kossuth Lajos kivételes történelmi nagyságát a történés hétköznapjának véres romjaiból, sikereiből és kudarcaiból kiemelve feltétlen hódolattal ismerjük el. (Ugy van ! Ugy van !) A legmerészebb történelmi változásnak volt kiinduló és dinamikus ereje. A magyar nemzeti öncélúság parlamentárisán kivívott közjogok érdekében ki merte húzni a kardot is