Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1927. évi november hó 7-én, hétfőn, Puky Endre és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Március tizenötödikének nemzeti ünneppé nyilvánításáról és Kossuth Lajos örök érdemeinek és emlékének törvény beiktatásáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása, — Felszólaltak: Kubinek István előadó, Erdélyi Aladár, Kun Béla, Várnai Dániel, Hegymegi Kiss Pál, Farkas István, Esztergályos János, Malasits Géza, Pakots József, Hallor István, Gömbös Gyula, gróf Apponyi Albert, Erdélyi Aladár, ós gróf Bethlen István ministerelnök, — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, Vass József, Bud János, Walko Lajos, Scitovszky Béla, Herrmann Miksa, Mayer János, gróf Klebelsberg Kunó, gróf Csáky Károly. (As ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Urbanies Kálmán jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szabó Zoltán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Griger Miklós jegyző ur. T. Képviselőház! Mai ülésünket két olyan törvény javaslat tárgyalásának szenteljük, amelyek nyolc évtized óta táplált egyetemes nemzeti érzületből sarjaznak s amelyeknek törvénykönyvünkbe iktatásával eleddig elmulasztott nemzeti tartozást fogunk leróni. (Ugy van! Ugy van!) Történelmünk egy olyan korszakával szemben áll fenn ez a tartozásunk, amelynek középpontjában nemzeti géniuszunk egyik legtündöklőbb megnyilatkozásaként áll legendás alakja Kossuth Lajosnak, akinek tegnap felavatott emlékszobrára az egész müveit világ részvételének impozáns megnyilvánulása mellett lefolyt ünnepen helyeztem el a magyar jrszággyülés képviselőházának koszorúját. (ÊIenzés<) Ennek bejelentése mellett, ugy érzem, nem ápem túl azt a határt, amelyet az elnöki szék pártatlansága megkiván, amidőn a napirendünkün szereplő két törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt egy pillanatra erről a helyről is felidézem Kossuth Lajos emlékének hatalmas egyesítő erejét. Ki ne érezte volna a tegnapi ünnep ragyogó fénye fölött borongani ezer éves történelmünk állandó tragikumát, már magában abban a tényben is, hogy a Kossuth Lajos emléke iránti nagy tartozását csak 33 évvel halála után róhatta le a magyar nemzet s nem is az ő bálványának: a nagy, egységes és csorbítatlan magyar hazának, hanem a világtörténelem legkegyetlenebb igazságtalanságával harKÈPV1SE10ÏÏÂZI .NAPÜÖ. Y?. madara csonkitott Magyarországnak fővárosában. Kossuth is látta történetkönyvünk szomorú lapjain, hogy a sokat hányatott szegény nemzetet mint marcangolja a viszálykodás ; szakadás és igazságtalanság, dölyf és gyávaság, külső erőszak és belső árulás váltják fel egymást; nem egyszer közel a feloszláshoz »Isten átka látszott feküdni vállain«. Hogy mit tett Kossuth Lajos hazájának e siralmas állapotából való felemelésére, arról megemlékezni nem lehet e pillanat feladata. Törvénykönyvünk és történelmünk legdicsőségesebb lapjai őrzik e pár hónap alatt végzett titáni munka emlékét. S mikor ezek eredménye az idegen segítséggel reánk szakadt túlerő súlya alatt összeomlott, és egy darabokra tépett, leigázott hazát kellett itthagynia, egyedüli megmentett kincséül vitte magával a törhetetlen hitet nemzete történelmi küldetésében és jobb jövőre való felemelkedésében. Szólhat-e a mai magyar sorsra találóbb biztatás, mint a minő az ő szellemajkáról hangzott el ezekben az intelmekben : »Nemzetem nem halj hat meg; a szenvedések alatt, melyek reá mérettek. A magyar kérdésnek történelmi alapja is van, jogi alapja is van, földrajzi, népességi, politikai, számtani alapja is van s e kérdés Európa szabadságának, Európa hatalmi súlyegyenének érdekeivel kapcsolatos. Ily kérdések belekiáltanak a világtörténelem logikájába. E kiáltást ideigóráig az erőszak elfojthatja, de a kérdést ki nem törölheti az események számlakönyvéből, hova azt a történelem beirta. (Ugy van! Ügy van !) E kérdés helyet fog magának követelni Európa függő kérdései között mindaddig, mig jog és igazság szerint meg nem oldatik.« És bár ma Kossuth Lajos ismét egy darabokra tépett Magyarországot lát maga körül, a csüggedésre okunk most sincs, mert az ő próféciája örök : a magyar kérdés ma is »belekiált a világtörténelem logikájába« és megoldást követel«. Őrizzük meg lelkünkben a felemelő ünnep egyesitő hatásával együtt azt az erkölcsi erőt is, melyet a multak nagy emlékei iránti kegyelet nyújt s amelyben Kossuth Lajos maga is -a világrend ama törvényének megvalósitását 37