Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
220 Az országgyűlés képviselőházának 8 tettek. A minister ur beszéde alatt a közgazdasági egyetem mezőgazdasági szakosztályán megjelent négy zsidó diák, akik végig akarták hallgatni Eeichenbarth Béla tanár előadását. Amikor elfoglalták a helyüket a tanteremben, annak az intézetnek abszolvált diákjai hozzájuk léptek és felszólították, hogy azonnal távozzanak. Ezek a felszólításra nem akartak reagálni, kijelentették, hogy a törvény adja meg nekik azt a jogot, hogy az előadásokat hallgathassák, ennélfogva nem távoznak el. Újból erélyes felszólítást intéztek hozzájuk és akkor már részt vett a felszólításban a többi diák is, úgyhogy kény telének voltak távozni. En egészen szárazon regisztrálom azt az eseményt, amely ott megtörtént azalatt, mig a minister ur itt a Ház szine előtt megigérte, hogy a legerélyesebb rendszabályokat fogja alkalmazni. Azt kell kérdeznem, szabad-e nekünk ezeket a jelenségeket így, ahogy lezajlanak, és ismétlődnek, közömbösen néznünk és meg lehet-e nyugodnunk a t. kultuszminister urnák egyes felszólalások kap esán már ismeteltén elhangzott kijelentéseiben Î Hihetünk-e azokban, ha azok, akikre vonatkoznak e kijelentések, egyáltalában nem reagálnak rájuk, nem fogadják meg az intelmeket ? Abban, ;'ami az egyetemi tüntetések körül mutatkozik, mindig azoknak a politikai munkáját látom, akik fel akarják az ifjúságot használni a mHguk Isten tudja micsoda célkitűzésének elősegítésére. Ezúttal sem az egyetemi ifjúságot akarom okolni ezekért az eseményekért, mert az egyetemi ifjúságnak jelentékeny nagyrésze komolyan tanulni kivan és voltaképen csak áldozata bizonyos politikai izgatásoknak, amelyek szabadon folynak és amelyekkel szemben semmiféle remédiumot nem tudunk találni, holott maga a törvény megadja a módot arra, hogy a kormány erélyesen szóljon bele ezekbe az izgatásokba. Ott van a felekezet- és osztályelleni izgatás törvényes tilalma. A kormánynak rendelkezésére áll az ügyész s az ügyész utján minden ilyen izgatással szemben megindíthatja az eljárást. Kérdezem tehát, hol van a kormány ügyésze ilyen alkalmakkor ? (Malasits Géza : A Népszavát olvassa ! — Derültség a szélsóbaloldalon.) Azt méltóztattak szemrehányni a múlt alkalommal, hogy én nem a demokrácia álláspontját képviselem ebben a kérdésben. Én igenis, a demokrácia álláspontját képviselem, mert a demokrácia a törvényes rendnek az alapja, a demokrácia mindenki számára a törvény oltalmát kivánja biztosítani. De szabadosan visszaélni a törvénnyel azon a címen, hogy én bizonyos elnéző, tűrő álláspontra találok, visszaélés magával avval a helyzettel, amelyben az illető politikusok, bujtogatok a maguk kiváltságos hatalmát érvényesíteni akarják. Én Szladics Károlynak, Zsögöd tanítványának, a kiváló jogtudósnak, a magánjog profeszszoráüak álláspontját teszem magamévá ebben a kérdésben és nem azokét, akik itten örömmel látják, hogyan lángolnak fel ezek a tüntetések és ezek az események. A t. professzor ur nem tart előadásokat addig, amig mindenki nem látogathatja az egyetemet, akinek a törvény erre megadja a jogot. A t. kultuszminister urnák kötelessége tehát a törvény imperativ rendelkezéseinek érvényt szerezni. Ne tessék olyan érvekkel előállni, hogy az ő szeretetteljes szigorúsága nem engedi meg, hogy tovább menjen, mert igenis a szeretetteljes szigorúságnak első parancsa az, hogy amikor az illető növendék saját kárára és rovására követ el valamit, akkor őt megfenyítsék és kijózanítsák még cselekedetének elkövetése előtt. A közgazdasági egyetemen eddig egyáltalán nem fordultak elő ilyen események. Most, a mai napon fordultak elő először. Mit bizonyít ez? ?. ülése 1927 október 28-án, pénteken. Azt bizonyítja, hogy azóta, hogy a kultuszminister ur először nyilatkozott ebben a kérdésben, nemhogy javultak volna az állapotok, csak fojtottabb formában jelentkeznek és továbbra is ott él az a szellem az egyetem falai között, amelyet onnan ki kell kergetni. A minister ur a magyar ifjúság ministerének nevezte magát. A minister ur ennek az országnak ministere. Ne méltóztassék ilyen allúziókkal élni, mert ezt az ifjúság félremagyarázza akkor, ha azt látja, hogy a minister ur erélyes intézkedései az ő számára lehetővé teszik a további tüntetéseket. Ne fenyegetőzzék a minister ur azzal, hogy bezárja az egyetemei Nem ez a remédium, mi ezt nem kivánjuk, sőt ez ellen tiltakozunk is, mert az a hatvan vagy nem tudom hány százaléka a diákságnak, amely tanulni akar, részesül büntetésben azok miatt, akiket felbujtogatnak és akik a tüntetésben résztvesznek. Tessék azokat, akik a tüntetésekben részt vesznek egyénenként megrendszabályozni. Megvannak erre a megfelelő eszközök. Nem lehetséges azonban az, hogy a t. minister ur más megoldást egyáltalában nem talál, mint azt, hogyha tovább folynak ezek az események, akkor bezárják az egyetemet. Nem is tudom másképen elképzelni ezeket az állapotokat, mint a további elmérgesedés lehetőségében, mert akkor, amikor a bölcsészeti kar dékánja kijelenti az ifjúságnak, hogy én veletek együtt érzek, akkor mit gondoljon az az ifjúság? (Halász Móric: Ki érezzen velük együtt, ha nem a dékán ? — Halhr István közbeszól. — Gál Jenő: Tanítsanak az egyetemen és ne politizáljanak. — Zaj.) Az a kérdés, hogy miben éreznek együtt. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Pakots József: Ha abban éreznek együtt, hogy a diák tanul és a tanár tanítja, ha a dolgozó műhelyekben, laboratóriumokban, könyvtárakban a tanár és tanitvány meg tudja egymást találni, ugy, ahogy az a német egyetemeken is van, akkor rendben van. Németországban nem a Burschenschaft-ok teremtették meg a német tudomány jövőjét, hanem azok a diákok és tanárok, akik a könyvtárszobákban és laboratóriumokban együtt tudtak dolgozni a jövő tudomány kimüvelésén. (Haller István: Ez igazán nagy felfedezés! — Malasits Géza: Együtt vannak a táborozásokon! — Gál Jenő: Ne a verekedés legyen a virtus! Haller István: Azt nem is mondja senki. Nekik mondtam meg.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Haller képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pakots József : Azt mondja a minister ur, hogy a békés kapacitáció eszközeivel próbálja az ifju.-ágot jobb belátásra birni. Ugy látom, itt kétféle békés kapacitáció folyik. Az egyik a minister ur részéről, a másik azoknak az ifjaknak részéről, akik békésen kapacitállak a másvallásu diákokat, hogy hagyják el az egyetemet. Ez játék. Ha a minister ur érzi azt a felelősséget, amelyet neki, mint a magyar kultúra legfőbb őrének éreznie kell, hogy a tanszabadságot biztosítania és a tanítási rend fölött őrködnie kell, akkor minden intézkedést meg kell tennie, mert hízelgéssel, (Haller István : Én nem vagyok minister, ne ide beszéljen! —Derültség.) a gyermekekkel szemben való hízelgő eljárással nem érünk semmit. Rosszul jár az a szülő, aki csak hízeleg a gyermekének és nem tudja azt, ha szükséges, kellő időben megfenyiteni. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : A napirendi javaslathoz ! — Gál Jenő : A rektort miért nem szabályozza meg a minister ? - Haller István : Mindenkit meg kell rendszabályozni! Tényleg ez a demokrácia; csak szabályozni, rendszabályozni! — Gál Jenő : Jogtiszteletet és rendet, az a demokrácia! — Haller István: Ugy van!)
