Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
'Az országgyűlés képviselőházának 82. A minister ura maga felelősségét igen szűk korlátok közé állitja ebben a kérdésben. Azon túl azonban ténylig én megállapítom azt, hogy van egy bizonyos felelősségi határ, amely már nem őt illeti; ez az egyetemi tanács felelőssége. Az egyetemi tanácsnak kötelessége, hogy benn, az az egyetem falain belül biztositsa minden hallgatónak azt, hogy hallgathassa az előadásokat ; mert micsoda komédia az, hogy beengedik őket az egyetem kapuin, de már a tanteremből kivezetik őket?! Ez látszat-rendcsinálás, amelynek végzetes következményeit még nagyon sajnosán fogjuk érezni. S méltóztassék most már ezt a kérdést egy nagyobb perspektívába beállitani és méltóztassék, t. Ház, azon gondolkozni, hogy amikor mi igy gondolkodunk a szomorú jelenségeken, odakünn milyen visszhangja lehet ezeknek az egyetemi eseményeknek; hogy azt a rokoszenvet, amelyet nagyehezen sikerült a szerencsétlen magyar ügy felé fordítani, hogyan s fogja lohasztani az a hecc- és botránysorozat, amely az egyetem falain belül nem engedi meg, hogy a jogegyenlőség alapján egyik diák épen ugy tanulhasson, mint a másik. S kérdeznem kell a kultusminister urat és a kormányt, hogy a maga törvényeinek miért nem tud érvényt szerezni; hogy annak az 5 %-nak, akinek keservesen a törvény megengedi, hogy hogy tanulhasson, miért nem lehet tanulni a magyar egyetemeken. Ezek azok a súlyos okok, amelyek engem aggodalomra birnak, amely már előző felszólalásaimat is eredményezte és amely aggodalmam egyáltalán nem csillapult a minister ur nyilatkozata folytán sem, mert, mondom, ma, az ülés alatt, felkerestek engem kivert diákok, akik elmondták, amikor a minister ur azt jelentette ki, hogy rend lesz az egyetem falain belül, ugyanakkor kiverték az egyetem falai közül és nem engedték őket tanulni. Itt rá kell mufatnom arra a végzetes szellemre, amely az egyetemi ifjúság között uralkodik, rá kell mutatnom arra, hogy nagy hiba volt bajtársi szövetségekbe tömöríteni az ifjúságot, (Zaj a bal- és a jobboldalon.) mert a szövetségi szellem és a tányérsapka idegen a magyar nemzettől és a magyar szellemtől, méltóztassék a magyar kucsmát tenni a magyar ifjúság fejére, akkor talán egészen másként gondolkoztak volna, mint most. (Zaj a bal- és a jobboldalon) Én emlékszem azokra a régi egyetemi tüntetésekre, amelyek az egyetemi ifjúság között lefolytak közdolgokban. Azok mind egy-egy nagy nemzeti ideál szolgálatában történtek és sohasem olyan időkben, amikor a nemzet érdekének árthattak volna; csak akkor történtek, amikor a nemzetet kellett képviselni egy letipró hatalommal szemben, csak akkor történtek, amikor érezhető volt, hogy ez a szenvedő magyarság rászorul az ifjúság lelkesedésére és tüzére, hogy az segitsen tovább vinni a nemzeti ügyet az érvényesülés felé. De amikor mindenki tudja ebben a Házban, hogy ennek milyen következményei vannak, amikor Haller István képviselő urnák kutyakötelessége tudni azt... (Nagy zaj a bal- és a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék képviselő társával szemben megválogatni kifejezéseit. Pakots József : Kérem! Mondok egy szebb szót: szent kötelessége tudni, hogy micsoda veszedelmek származnak ebből a tüntetésből (Haller István : Az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve!); tudnia kell, hogy a Rothermere-féle akciók és egyebek, amelyek Magyarország számára nagy erkölcsi értékeket jelentenek és lehetőleg reális eredményeket is fognak hozni, hogyan semmisülhetnek meg ilyen tüntetésekkel és hogy Benesék miként ragadják meg ezeket a tüntetéseket, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1927 október 28-án, pénteken. 221 amikor már először lángoltak fel a tüntetések, ezeket az egyetemi tüntetéseket külön kiadásban közölték Prágában a lapok; mondom, tudnia kell, hogy milyen következményekkel járnak az e fajta tüntetések és izgatások. (Zaj.) Elnök : A képviselő ur nem tesz napirendi indítványt? Pakots József : Én csak formailag akartam felhasználni a naprirendi kérdést, hogy ezeket elmondhassam. (Zaj és felkiáltások jobbfelől. Visszaélés !) Elnök : Szólásra feliratkozva senki sincs. Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni? Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Méltóztassanak engem felhatalmazni arra, hogy talán azokról a dolgokról, amelyekről Pakots József t. képviselőtársunk épen most meglehetősen vehemens és temperamentumos előadást tartott, egyáltalán ne szóljak. (Helyeslés a jobbés a báloldalon. — Gál Jenő: Legjobb eltemetni!) Itt végre is napirendi indítványokról van szó. Az elnök ur napirendi indítványt terjesztett a Ház elé és megkérdezte a Házat, hogy vájjon méltóztatik-e az indítványhoz hozzájárulni. Ezt az alkalmat Pakots t. képviselőtársunk felhasználta arra (Ugy van ! Ugy van ! jobb felöl.),hogy ezt a kérdést még egyszer ide, a Ház elé hozza, polemizáljon a kultuszminister ur nyilatkozatával és elsősorban polemizáljon önmagával is. Én nem mondom, hogy szerencsés ezt a kérdést már ezen a napon másodszor tárgyalni (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon és a középen), mert hiszen ujabb szenvedelmeket, ujabb színeket, árnyalatokat viszünk bele ebbe a kérdésbe. (Kuna P. András : A külföld előtt is !) Én azon a nézeten vagyok, hogy a kultuszminister ur nyilatkozata, amelyet a t. Ház szine előtt tett a mai délelőtt folyamán, tökéi etesen kielégitő, (Gál Jenő: A következmények igazolták, hogy mennyire kielégítő !) mert kijelentette, hogy annak a sokat kifogásolt szeretetteljes kapacitálásnak immár kimerítette minden eszközét és ezentúl már erélyesebb módokhoz fog nyúlni. (Ugy van! jobbfelől.) Az a kifogás, amelyet épen most hallottunk közbeszólás alakjában, nem állja meg a helyét, mert hiszen villámgyorsan valóban nem követheti az effectus a causa-t, előbb várjuk meg az okot, amelyet a kultuszmini sterur kilátásba helyezett és akkor meg fogjuk látni az eredményt, Én csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy ez a fejtegetés semmiképen sem érintheti az elnök ur napirendi javaslatát, (Helyeslés jobbfelől.) Ami illeti Farkas t. képviselőtársam felszólalását, méltóztatott felhozni különösen két dolgot. Az egyik vonatkozik a választójog reformjára, a másik pedig arra a statisztikai adatgyűjtésre, amelyet ilyen vagy olyan formában méltóztatott több alkalommal sürgetni. Ami az első kérdést illeti, t. Ház, erre vonatkozólag utalok csak a ministerelnök ur nyilatkozatára, aki a maga részéről nem kivánja a t. Házat belátható időn belül ezzel a kérdéssel foglalkoztatni, mert hiszen, hogy vájjon — a nyilt vagy a nem nyilt választói jog — ez a módozat milyen viszonyban van a sokszor emlegetett demokráciával, erről bőségesen ömlött szó akkor, amikor ezelőtt másfél vagy két esztendővel azt a választójogi törvényt, amely érvényben van, tárgyaltuk, (Ugy van! jobbfelől. — Rothenstein Mór : Sajnos, hiába !) úgyhogy ezt a kérdést valóban nem tekinthetem olyannak, amely alkalmas volna mint posztulátum arra, hogy szembeszegeztessék az elnök ur napirendi javaslatával. Ami illeti a másik kérdést, hogy t. i. a kormányt utasitsa a Ház arra, hogy foglalkozzék & többször felvetett ama gondolattal, hogy tanulmá36
