Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
2lé Az országgyűlés képviselőházának 8 elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik. Urbanics Kálmán jegyző: Pintér Lásaló! Pintér László: T. Képviselőház! Amikor a minister ur ezt a javaslatot idehozta, őszintén szólva, csodálkoztam azon, hogy a népjóléti minister ur hozta ide. Igaz, hogy az, hogy az ifjúságot az alkoholizmustól visszatartsuk, a népjólétet szolgálja, mert erőteljesebb és erkölcsösebb generációt nevelünk és ezzel e javaslat a népjólétnak válik előmozdító faktorává, De épigy hozhatta volna a javaslatot az igazságügyminister ur is, mert az alkoholizmus elleni küzdelem egyúttal a bűnözés elleni küzdelmet is jelenti. Épugy hozhatta volna azonban a javaslatot a honvédelmi minister ur is, mert ha az alkoholizmust visszaszoritjuk, akkor szaporítjuk az erőforrásokat, amelyekből az ország ereje táplálkozik. (Ugy van! a középen.) Nézetem szerint ez a javaslat eminenter belügyi javaslat. Hiszen, ha valamely törvényre azt mondjuk, hogy az a végrehajtással áll vagy bukik, akkor erről a javaslatról lehet ezt elmondani. Én itt igen szép felszólalásokat hallottam és örülök, hogy a Házban végre valamennyien egy véleményen vagyunk, amikor a fiatalságról, a fiatalság megmentéséről és a bűnözések megakadályozásáról van szó. A felszólalók azonban szerintem valamiről megfeledkeztek. Mert a dolgot ketté kell választani. Az egyik az alkoholizmus kérdése, ez egy teoretikus kérdés, a másik pedig a dolog belügyi része az ifjúságnak és pedig a 18. éven aluli ifjúságnak eltiltása a kocsma látogatásától, illetőleg megtiltása annak, hogy az if jnságnak alkohol szolgáltassák ki. T. Ház! Én az alkoholizmust illetőleg elfogadom mindazt, amit a vitában felszólaló képviselő urak felhoztak, akceptálom még Kéthly Anna t. képviselőtársam felfogását is és örömmel üdvözlöm, hogy ő jön azzal, hogy szombat déltől egészen hétfő délig zárassanak be a vendéglők. Ez radikális megoldás lenne, de hogy a praxisban beválnék-e, az megint más kérdés. (Zaj. Elnök csenget.) Épen a napokban volí a kezemben Többen német Írónak Die Jugendverwahrlosigkeit című nagy munkája, amely jóformán kódexe a fiatalkorúak védelmére vonatkozó törvényhozási intézkedéseknek. A könyv egész fejezetet szentel annak, vájjon Amerikában a szárazság, illetőleg nedvesség híveinek van-e igazuk, w-™t ott sok olyan bűn forrását nyitotta meg a prohibició, amely azelőtt ismeretlen volt. Mondó™ minderről lehetne vit? 1 *i& ózni, azonban kér der" igen t. képviselőtársamat, feleljen arra, amir p Jánossy Gábor t. képviselőtársam célzott: van-e törvény arra, hogy a vasárnapi istentisztelet tartamára a kocsmák bezárassanak és van-e község, ahol tényleg be vannak zárva. Sajnos nincs. Van ugyan szabályrendelet minden megyében, de tessék nekem egy községet mondani, ahol ez betartatik. Nincs egyetlenegy sem. (Kuna P. András: Nálunk van! — Malasits Géza: Nem látszik meg!) Van egy rendelkezésünk, hogy az iskolaköteles ifjúságnak nem szabad alkoholt kiszolgáltatni. Végre van-e ez hajtva? Sajnos, szégyenünk, gyengeségünk kiáltó jele: Nincs végrehajtva. Van egy rendelet a záróráról. Végre van hajtva? A vidéken nem tudjuk végrehajtani. És ezen fordul meg minden. Itt mi hiába hozunk törvényt, hogy 18 éves korig ne szolgáljanak ki az ifjúságnak alkoholt, ha nem tudjuk keresztülvinni még azt sem, hogy az iskola2. Ülése 1927 október 28-án, pénteken. kötelest ^eltiltsák a kocsmától és' az alkobol élvezetétől. Pedig, sajnos, ugy állunk, hogy falun nem tudják végrehajtani azt sem, hogy az iskolaköteleseknek alkoholt ne szolgáltassanak ki, képtelenek főleg vasárnapon betartatni a zárórát, tehát, hogy várjuk mi, hogy majd in praxi élet legyen ebből a törvényből, ha még a keveset sem tudjuk végrehajtani. Én erre kivántam rámutatni a Ház előtt. Mi a megyegyüléseken a közigazgatási bizottságokban feliratokban és felszólalásokban követeljük, hogy tessék rendet teremteni és sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ha talán á leventeintézmény behozatala óta valahogyan javult is a helyzet, mert a levente foglalkoztatva van vasárnap délután, mégsem érünk célt. És mikor látva a nehézségeket, rendet követelünk, a közigazgatási emberek azt felelik, hogy nem a csendőrség dolga, hogy a zárórát betartassa, ez a községi elöljáróságnak a kötelessége. Az a községi elöljáróság pedig nem fog Összeveszni a szülővel a legénnyel és nem fogja magára zúdítani az egész falu haragját. (Ugy van! Ugy van!) És bizony a záróra túllépés körüli kötelességét nem teljesiti. Ezért ezt a feladatot teljesen a csendőrségre kell bizni, mert csak az képes rendet teremteni. Elvégre elég, ha a csendőr végigsétál a falun, és a zárórát be fogják tartani. Arra akarnám a t. Ház figyelmét felhivni, hogy hiába hozzuk mi a legszebb törvényeket, hiába tartunk nagyszerű előadásokat az antialkoholizmusról, amikor a végrehajtás során az egész dolog megbukik. Én megszavazom ezt a törvényt, örömmel üdvözlöm és nem félek attól, amitől a t. bortermelő képviselőtársaink félnek, hogy ezzel a törvénnyel bortermelésünk válságba jut. Ha egy egészségesebb, erőteljesebb generáció nevelődik fel, az gazdaságilag is erősebb teherviselőképességü lesz, mint egy bete^ lerongyolódott nemzeté. Ezt a kérdést a szöllőgazdasággal összekötni nem lehet . Kéthly Anna t. képviselőtársunk itt egy megjegyzést tett, amelyre reflektálni méltóztatott Malasits képviselőtársamnak is, tudniillik a kocsmárosobra vonatkozólag. Én azt mondóim : nem félek attól, hogy a kocsmáros politikai eszközzé válik — ha a javaslatból törvény lesz, mert tudjuk, hogy minden pártnak meg van a maga kocsmárosa (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) a képviselő urnák is megvolt a maga kocsmárosa. (Malasits Géza: De el is vették tőle az italmérési engedélyt!) Bizonyára más ok miatt. Én tehát ettől nem félek. De t. képviselő urnák egyben van valami igazsága, hogy ha a törvényjavaslat mai formájában emelkedik törvényerőre, akkor igenis hatalmas eszközévé válhaük vexaturának. (Malasits Géza: Ugyanezt valljuk mi is !) Itt a Házban ül, azt hiszem, az italmérési osztály kitűnő vezetője. Hoztunk egy törvényt a borhamisításról. Valamennyi képviselőtársamat felhozom itt tanúul arra, hogy nem találkoztak-e X esetben in praxi avval, hogy az ártatlan ráfizet, olyantól azonban, aki hét hájjal van megkenve és ügyes, ravasz ember, akitől épen el kellene venni borhamisitás miatt az italmérési engedélyt, talán még egy esetben sem vették el. Ez a veszedelem itt is megvan, ha ezt a felhatalmazást így adjuk meg, ahogy a szövegben van. Tehát én az előadó urnák és a minister urnák figyelmét felhivoin ennek a törvény végrehajtási rendeletének megszövegezésénél szükséges különös gondosságra. Ugy kell azt megszövegezni, hogy a vexaturát lehetetlenné tegyék, (Felkiáltások: Az kizárt do-
