Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
Az országgyűlés képviselőházának 82. log!) avagy legalább is minimumra szorítsák. Szó volt ebben a házban arról, hogyha valaki beszeszelt állapotban követ el tiltott cselekedetet, az ittasságot büntetőjogilag enyhítő körülménynek veszik. Ez természetes, mert ha nincsen beszámitható állapotban, akkor nem lehet ugy elbírálni, mint azt, aki teljes szellemi erejének tudatában követett el bűncselekményt. Nem is baj. Más az ami hiányzik. Nincsen törvényes rendelkezésünk, amely megbün-: tetné azt, aki ezt' az állapotot előidézte. Az uj, német polgári törvénykönyv már is gondol erre. Nemcsak azt bünteti meg, aki lerészegiti a bűnöst, vagy alkalmat ad reki — akár tudatosan, akár hanyagságból — arra, hogy lerészegedjék, akkor, hanem bünteti magát az iszákost és ha az illető ilyen állapotban büntetendő cselekményt követ el, akkor az illető kocsmárost is felelősségre vonják és természetesen magát az illetőt is. Tehát az ilyen bűnöző két törvény ellen vétkezik: vétkezik a lerészegedés törvénye ellen és vétkezik azzal a kihágással, vasry bűncselekménnyel, amelyet elkövetett. Ez hiányzik nálunk. A németek hoznak Trinkerfűrsorgpgpsetz-et. fjínossv ftábor: Hozzunk mi is!) de hajtsuk is végre. Hiába hozzuk meg. ha nem le«z megint, aki végrehajtsa. Tehát épen azért, mert fejek, hogy a végrehajtás során ez a törvény hajótörést szenved, azért hi vom fel itt a Ház figyelmét a vée-rehajtás fontosságára. A múlt tapasztalatai miatt vagyok bizalmatlan. ' "-^ van egy tartozásunk, nekünk van vaé^ egy adósságunk. (Jánossy í^ábor: Sok van, nem egy!) A múlt nemeztgyülés elfogadott egy határozati javaslatot a teljes és általános vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatásáról. Ez azonban még a mai napig sincs meg. Pedig ez a két kérdés összefügg, nem lehet egyiket a másik nélkül végrehajtani. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel kapcsolatban felhivom a Ház ügyeimét arra, hogy például még nem tiltatott el az országban — sőt vaunak kértviselőtársaink, akik helyi érdekek miatt szemet hunynak e felett, — hoflrv vasárnap vásárok, hetivásárok legyenek. (Felkiáltások: Ez helytelen!) vasárnat) hivatalos órákat tartsanak vidéken az e^ves hivatalok. Ép vasárnar> vonják el ezzel a templomtól a népet. Ha faluról bejön a néx», hova megy 1 ? Már vasamat) délelőtt is a kocsmába megy. Ezt mind mep* lehet szüntetni, akkor, ha a vasárnapi munkaszünetet az egész vonalon törvénybe iktatjuk. Azt hiszem, hogy azok a képviselőtársaim, akik a teljes prohibició álláspontjára helyezkedtek és a mi pártunkat ^ megvádolták azzal, hogy a felszólalásokat kvázi zavaró morajlással kisérte, ma meg lesznek elégedve, mert mint tetszik látni, igenis a legnagyobb örömmel csatlakozunk és csatlakozom magam is — nemcsak mint képviselő, hanem mint pap is — olyan inditványhozt, hogy a vasárnap és ünnepnapon az alkohol élvezetét megtiltsuk. (Helyeslés jobb felől.) Mi olyan ifjúságot akarunk, amelynek homlokán tiszta erkölcs fénye tündöklik, amelynek acélos izmai a magyar erőtől feszülnek és amelynek szeméből ja, magyar akaratnak tüze világlik. Ilyen ifjúságot pedig mi csak akkor tudunk nevelni, ha az alkohol élvezetétől addig, amig szervezete kifejlődve nincsen, visszatartjuk. (Helyeslés jobb felől.) Mint a tapasztalat embere azonban azt mondom, mindig vigyázni kell arra a magyar igazságra: ki sokat markol, keveset fog. Én a törvényt elfogadom és csatlakozom Tóth Pál t. barátom felszólalásához és felfogásához, aki e törvényt illetőleg megelégszik azzal, hogy bár vadász, feljebb veszi a célt ép azért, hogy ülése 1927 október 28-án, pénteken. 215 igy eltalálja azt a tárgyat, amelyre fegyverét fogja. Mi is megelégszünk azzal, ha kell, a részegeskedést a falun lehetetlenné tesszük és elérjük, hogv e serdületlen, fejletlen fiatalság még csirájában meg ne fertőztessék. Mivel ebben a javaslatban e cél felé egy lépést látok, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom azzal, hogy az előadó urnák és a belügyminister urnák figyelmébe ajánlom mindazokat, amiket mondottam. Azt kívánom, hogy ne irott malaszt legyen a törvényből, mert csak ugy fog segiteni, ha az életben annak végrehajtására figyelünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! A vita ezen előrehaladott stádiumában is, amidőn előttem szólott t. képviselőtársaim a napirenden levő törvényjavaslatot minden oldalról megvilágították, szükségesnek tartom, hogy néhány rövid szóval általánosságban én is hozzászóljak ehhez a javaslathoz. Mégpedig szükségesnek _ tartom ezt azért, mert szerintem ez a törvényjavaslat szorosan összefügg mindazokkal a . problémákkal és kérdésekkel, amelyekkel már húsz esztendeje foglalkozom: a fiatalkornak bűnözésének kérdésével. Én ebből a szempontból nézem ezt a törvényjavaslatot, ebből a szempontból tartom fontosnak s ebből a szempontból üdvözlöm beterjesztését. Ez a törvényjavaslat igenis, foglalkozik az alkoholizmusnak a bűnözéssel kapcsolatos vonatkozásával s 5. szakaszában foglalkozik az egész milliő problémájával, amidőn megállapítja azt, hogy azoktól szórakozái helyektől, melyek a bűnözés okozói lehetnek, tiltassák el a fiatalság. Én tudom, hogy a napipolitikával foglalkozó embernek a kérdéseket minden oldalról és minden vonatkozásban kell látnia. Helyes* ha vannak olyanok, akik felállítják az elveket, amelyek talán általánosságban helyeseknek és jóknak mondhatók, nekünk azonban, akik a napipolitikával foglalkozunk, sajnosán bizonyos kompromisszumokkal kell megelégednünk. Tudom, hogy a prohibició elvileg talán helyes, sajnos, azonban azt kell megállapítanom, hogy a gyakorlatban a prohibició elvének beiktatása nem vált be és nem válhat be, mégpedig azért, mert a prohibició is emberekre van alapítva, a prohibiciót is embereknek kell végrehajtaniuk. .Ezzel meg is feleltem arra a kérdésre, hogy a prohibició Önmagában teljesen száz százalékig végrehajtható-e. Egyik előttem felszólalt t. képviselőtársam már emiitette azt, hogy a prohibició ujabb deliktumokat, ujabb bűncselekményeket szül. Finnországban, amikor egy odavaló képviselővel beszéltem, aki a prohibiciónak nem abszolút hive, azt mondotta nekem az illető egy Ízben, hogy ő valamikor a prohibiciónak hive volt, most azonban már nem, mert a gyakorlati élet kényszeritette őt arra, hogy ezt a felfogását megváltoztassa. Bizonyitékul elmondotta, hogy ő mint egy tengerparti kerület képviselője, állandóan panaszokkal l találkozott, mégpedig az ő öre"- halászválasztóinak és polgártársainak panaszaival, akik azt mondották, hogy a fiatalság most nem megy ki a tengerre, nem dolgozik és nem keresi munkával kenyerét, hanem a jövedelmezőbb csempészetre adta magát. Hiszen ezen a téren lehetne még sok más példát mondani, ne méltóztassék azonban arra következtetni, hogy én nem látom, nem tudom és pem ismerem éípen az 35*
