Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. tői, amely jövő hivatottságában szárnyasze­getté vagy blazírttá teszi. Még egyszer hangsúlyozom, hogy azt a ha­tározati javaslatot, amelyet Kéthly Anna kép­viselőtársam előterjesztett, a magam részéről a legnagyobb készseggel pártolom; a törvény­javaslatot pedig ugy a magam, mint a pártom neve ben általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elíogadom. (Jbijenzés és taps baifeiöl-) Jüiiiök: tezoiasra következik I Perlaki György jegyző: Tóth Pál! Tóm Fél: T. Képviselőházi {halljuk! Hall­juk! jobbfelöl.) A tegnapi ülés folyamán Al­iöidy Béla igen t. képviselőtársam ugy általá­nos, mint különösen orvosi szempontból alapos bírálat alá vette nem ugyan annyira a szőnye­gen levő törvényjavaslatot, mint inkább az egész emberiségnek jelenére, jövőjére, testi és szellemi fejlődésére, anyagi jólétére is be­folyással és nagy kihatásokkal biró alkohol­kérdést. Az alkoholkérdés azonban csak rész­ben orvosi, közegészségügyi, nagyobb részben társadalmi és közgazdasági kérdés is. Én elismerem és tudom azt, hogy orvosi szemmel nézve az alkoholkérdést és tekintve azokat az ijesztő és elszomoritó károkat, ame­lyeket az alkohol rombolása az emberi szerve­zetben végez, az orvosoknak nagy része azon a talán túlzott állásponton áll, hogy az alkohol­kérdést csak a teljes prohibició behozatalával lehet megoldani; amikor azonban eltiltandónak tartják az alkoholt, mint élvezeti cikket, ugyanakkor kénytelenek hozzá, mint orvosság­hoz ragaszkodni. Márpedig ha mint orvosságot nem nélkülözzük, akkor az alkohoikérdést pro­hibició behozatalával. megoldani nem lehet. Hiszen a hatalmas Északamerikai Egyesült Államok esztendők óta gigászi harcot vivnak az alkohol ellen és mégis csak féleredményt tudnak felmutatni. (Jánossy Gábor: Titokban mindenki iszik! — Derültség.) Ennek pedig az én szerény véleményem szerint főoka az, — amit Jánossy Gábor t. képviselőtársam is köz­beszólásában megjegyez, hogy az amerikai ember a szeszhez titokban hozzájuthat, de nem csak titokban, hanem hozzájuthat, mint orvos­sághoz orvosi rendelésre is, amikor nem is kell titkolódzni. Mélyen t. Képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tulajdonképen nem erről a kérdésről szól, nem az alkoholkérdésről, ha­nem, amint a címének első két szava mutatja, az ifjúság védelmét hivatott szolgálni egy bi­zonyos téren. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Eb­ben aztán mindnyájan egyetértünk és ahány felszólalója volt a t. Háznak, mindegyik azo­nos húrokat pengetett, mert lehet vita orvos és orvos között az alkoholnak a felnőtt szerve­zetre való jó vagy rossz hatásáról, de nincs vita abban, hogy a fejlődő szervezetre feltétle­nül ós mindig ártalmas, kismértékben és nagy­mértékben egyaránt. (Jánossy Gábor: ügy van!) Ha tehát nincsen ebben a kérdésben kö­zöttünk ellentét, akkor mi sem áll útjában, hogy ezt a javaslatot mindnyájan megszavaz­zuk. Lehetnek ezen túlmenő kivánalmak is, mint ahogy Kéthly Anna t. képviselőtársamnak is vannak, aki kevésnek találja a javaslatot, viszont más oldalról hallottam olyanokat is beszélni, akik soknak tartják a korhatárt, mert a javaslatban kapcsolatban tulajdouké­pen csak ebben a tekintetben van nézeteltérés. Arról van szó, hogy a javaslat 18 esztendőt vesz fel mint korhatárt, amikor a fiatalság vé­delmére törvényes intézkedést tart szükséges­nek. Vannak, akik ezt a korhatárt 16 évre akar­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1927 október 28-án, pénteken. 213 ják restringálni, és vannak, akik fel akarják emeltetni a korhatárt 21 évre. Méltóztassanak megengedni, hogy én, aki orvosi előképzettséggel birálom a dolgot, fel­tétlenül hibáztassam a 16 esztendős korhatárt, mert a 16 esztendő alatt az emberi test szerve­zete még nem érte el a fejlődésnek a tetőfokát, a fejlődést bizonyos szempontból, — értem a nemi élet fejlődését — meg épen abban a kor­ban van, amikor az ember forr és fejlődik, amikor tehát az alkohol a szervezetre a legár­talmasabb. Körülbelül 18 év az a határ, amikor az emberi szervezet elérte azt a fokot, amely­től már nagyon keveset fejlődik tovább és 24 évvel ez a fejlődés körülbelül minden tekin­tetben meg is áll. A 16 esztendős kort, mint határt tehát feltétlenül hibáztatom. A 18 éves korral, amelyet a javaslat föl­vesz, a magam szempontjából megvagyok elé gedve annyiban, mert az egész törvényt tulaj­donképen az első segitő lépésnek tekintem az állam részéről az alkoholellenes küzdelemben. Miként Kéthly Anna t. képviselőtársam, épugy én is" azon véleményen vagyok, hogy szégyen és megvetés kell hogy érje a részeg embert mindenféle tekintetben, ha nyilvános helyen botrányt okoz, azt azonban nem tartom a törvényhozás feladatának, hogy ezt törvé­nyileg szögezze le, elég ahhoz a társadalom fejlett izlése, hogy ugy legyen. Ehhez pedig az az ut vezet, hogy a társadalmat nevelni kell, nevelni kell főkép nem azt a társadalmat, amely a városokban él, amely iskolázottsága folytán úgyis eljutott a művelődésnek arra a fokára, hogy maga is Ítéletet tud mondani) hanem nevelni kell a falu, a tanya lakosságát. Jelentős lépés ez a javaslat abból a szem­pontból is, hogyha a szülő hallja, hogy a tör­vény szerint 18 évig nem szabad a fiatalember­nek a kocsmában italt adni, ez önkénytelenül is sízeget üt a fejébe és azt fogja mondani, hogy ha ott nem szabad, akkor az odahaza is káros. Azok az elszigetelt jelenségek,amelyeket T^ng János t. képviselőtársam emiitett, hogy bort reggeliznek iskolába menő gyermekek, lassan­ként igy el fognak tűnni. T. Ház! Az ember tulaj donképen antialko­holistának születik. A gyermek épen ugy visz­szautasitással, rossz érzéssel reagál az első po­hár alkoholra, borra, vagy pálinkás kenyérre, mint ahogy visszautasítással reagál az első ci­garettára. Szerény megállapításom szerint azonban a fiatalságnak abszolúte nincs szük­sége arra, hogy szesszel éLénkitse a maga életét és vérkeringését. Talán igaza van annak a köl­tőnek, aki azt mondja, hogy bor nélkül is má­mor as ifjúság, tehát szükségtelen, hogy szeszes itallal ezt a mámort felhajtsuk és fütsük, hogy az kirobbanáshoz vezessen. Viszont azonban, amikor ez a mámor elhagyja az embert és meg­állt a fejlődés és amikor már legfeljebb arról van szó, hogy milyen állapotban lassan meg­öregedve küzdje át az ember az életet, a teljes prohibició álláspontját: hogy egy pohár bort se ihasson meg az ember soha, azt én nem tartom semmi tekintetben sem célirányosnak, attól sem több, sem kevesebb ideig nem él az ember. Azt azonban, hogy a fiatalság ne jusson hozzá borhoz, pálinkához, feltétlenül szükségesnek tartom és az én szememben ez a javaslat jelenti nem a mai meglévő rendnek forradalmositással való megváltoztatását, hanem jelenti, hogy tet­tünk egy lépést ahhoz, hogy a meglévő állapo­tokon lényeges javulás történjék. A magam részéről teljes bizalommal a nép­jóléti minister ur személye iránt a javaslatot általánosságban s részletes tárgyalás alapjául 35

Next

/
Thumbnails
Contents