Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. rosi választásokkal kapcsolatosan hozott fel, (Farkas István: Ez igaz!) erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy hiába Íratják alá azzal a szegény italmérővel — amint azt t. képviselőtársam mondotta — az ajánlási iveket, mert tény, hogy a szavazás titkos volt Budapesten. Akárhogyan kényszeritették tehát az italmérőt arra, hogy valakinek ajánlási ivét aláírja, szavazni oda szavazhatott, ahová akart. (Peidl Gyula: Hát a vidéken, hogy állunk e tekintetben?!) A megjegyzés csak Budapestre vonatkozott. (Farkas István: De Budapesten is előfordult! Az egységes-párt csinálta itt is! — Zaj.) Politikumot én nem. vonnék bele a kérdés tárgyalásába, annál kevésbé, mert ez a javaslat egyike azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyek a népjóléti ministeriumból kerülnek ki és amelyek épen a legalkalmasabbak arra, hogy itt teljesen politikamentesen tárgy altassanak. Én joggal feltételezem azt, hogy a népegészségügy minden egyes pártnak és minden egyes képviselőtársamnak teljesen szivén fekszik. De ez a törvényjavaslat egyúttal egyike azoknak az útmutató jelzőknek is, amelyek kell, hogy törvényhozási utón is kodinkáitassanak a nép egészségügye, szellemi és erkölcsi értékének emelése érdekében. Hogy mit jelent a szeszes italok kiszolgáltatása teljesen ifjukoru egyének részére, azt kár nekem bővebben fejtegetnem még azokkal szemben is, akiknek az az aggályuk merült fel, hogy a borfogyasztás meg fog csappanni. Akinek csak ez az egyetlen érve van a javaslattal szemben, arra valóban azt kell mondanom, hogy az ifjúságot nem szereti őszintén, igazán és helyesen, de magát a nemzetet sem. A szeszes ital élvezetének a testi egészség, az erkölcsi épség, a munkabírás, a szellemi élénkség és fogékonyság szempontjából nagyon romboló hatása van ugy az egyénre, mint a nemzetre nézve. Mig t. i. egyrészt a népnek verejtékes filléreiből összesajtoljuk azokat az összegeket, amelyekkel a fiatalság testi és erkölcsi épségét meg akarjuk óvni és azt emelni akarjuk, a másik oldalon addig alig történt intézkedés az irányban, hogy a nemzetnek ezt az áldozatát kapzsi és lelkiismeretlen egyének szeszes italoknak fiatalemberek részére való kimérésével és kiszolgáltatásával várt eredményében tönkre ne tegyék. Egészen természetes, hogy nekünk törvényerővel kell védekeznünk az ellen, hogy a nemes vetésnek meggondolatlanságból, egyéni kapzsiságból vagy épen lelkiismeretlenségből származó könyörtelen legázolását megakadályozzuk. Hogyha én általánosságban vizsgálom a törvényjavaslatot, tehát nem mint a fiatalkorú egyénekre vonatkozó törvényjavaslatot, akkor hivatkoznom kell — és szávesen is utalok erre — dr. Gortvay orvosnak a népjóléti ministeriumba beosztott osztálytanácsosnak ilyenirányú ismeretterjesztő és nemzetaievelő tanulmányára, amelyben rámutat arra a közismert tényre, hogy a több szeszt fogyasztó területeken legnagyobb a lakosság halálozási arányszáma. A magam vidékéről és hazájáról beszélek e tekintetben és csak a leglesujtóbban kell nyilatkoznom, amikor a mondottakhoz a magam tapasztalatait hozzáteszem, hogy a Bácskában a halálozási arányszám 21*8 ezrelék a csecsemőhalandóság pedig 207, a tüdőgümőkórra esik a halálozások 3-1%-a. Magában Baja városában pedig a halálozás arányszáma 27*4 ezrelék, a csecsemőhalandóság 171, a gümőkórnak mortalitása pedig 4-2%. Én azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznpjm, hogy a fiatalkorú ülése 1927 október 28-án, pénteken. 211 szervezetnek a szeszfogyasztással való megtámadása nagyban hozzájárul ezeknek a számoknak növeléséhez. Csak rá kell mutatnom arra, hogy az iskolás gyermekek közül kimutatható lag körülbelül 50% megy boros fővel az iskolába. Nekem magamnak is nagyon szomorú tapasztalataim vannak ebben a tekintetben. Meg szoktam látogatni az iskolákat is, és a tanfelügyelők jelentéséből meg kellett állapitanom, hogy az egyik községemben például a gyermekek 87%-a reggel bort »kávézik«. Rá kell mutatnom arra is, hogy például Szabolcsmegyében 260 lélekre, esik egy kocsma, de csak 6000 lélekre esik egy iskola. A statisztikai adatok szerint a magyar börtönlakók 30%-áft találjuk meg a szeszivók között, a súlyos testi sértés miatt elitéltek közül 51% szeszivó, az összes bűncselekmények kétharmadrészét pedig a szeszesitalok befolyása alatt követik el. Azt hiszem, megint nem kell külön rámutatnom acrra, s szétlboncortatnom a kérdést, ha ki akarom fejteni, hogy a fiatalság szeszesitalfogyasztása ezekből a százalékokból hatalmasan kivette a részét. A jelen pillanatban csak sajnálatosnak tartom, azonban azt hiszem, hogy az igazságügyi kormányzat érzi azt, hogy mit akarok ezzel mondani, hogy a szeszesállapotban mondjuk részegségben elkövetett bűncselekményeknél a részegséget enyhitő és mentő körülménynek veszik. Én a magam részéről súlyosbitó körülménynek venném, mert aki lerészegedett, az már az első bűnt elkövette és ennek az első bűnnek folyománya volt az, hogy a súlyosabb bűnt, nevez.etesen mondjuk a testi sértést elkövette. A vérbajos fertőzéseknek legnagyobb része orvosi megállapítás szerint szintén szesz mámorában történik. Százalékos arányszámban körülbelül 50—60%-át teszik ki az összes fertőzéseknek. Hogy az ifjúság, amely épen testi szervezeténél és kisebb ellenálló képességénél fogva inkább inficiálja magát és hogy az ifjúság a szesz élvezetében mohóbban vesz részt és ássa alá a maga egészségét és szaporítja a bűnözések számát s hogy ebből a szeszt oroszlánrész illeti, azt hiszem ez kétséget nem szenved. Ugyancsak az ifjúkori egyének szeszélvezetének következménye az is, hogy számtalan fegyelem- és függelemsértés történik a szülőkkel és a hatóságokkal szemben. Valamenynyien tudunk nagyon szomorú példákat arra, hogy máskülönben józanságukban egészen a jámborságig menő, munkaszerető, tiszteletet tanúsító ifjak a szesz hatása alatt hányszor M emeltek kezet, és pedig súlyos következmé-®® nyekkel, a szülők ellen. Tudunk példát arra is, hogy kormányzósértést követett el egy külön ben egészen jámbor természetű és életbérem dezésü ifjú, aminek nagyon súlyos szabadságvesztés lett következménye. Nemcsak a szabadságvesztésre akarom azonban felhívni a figyelmet, hanem arra is, hogy ez a különben jámbor fiu büntetlen előéletét beszennyezte ezzel a tettel, azonkívül pedig elvonatott a termelő munkától. Sőt nemcsak a termelőmunkától vonatott el. hanem effektív kiadást okozott az államnak azzal, hogy őt mint börtönlakót kell eltartani. Nem emlékszem egészen tisztán, ugy rémlik nekem, hogy a rabtartási költség a legutóbbi költségvetés szerint 52 milliárd koronát tett ki. . Azt mondhatná valaki, tessék megengedni, nem kell épen okvetlenül részegre leinni magát az emberekek. Igen, csakhogy nagyon jól tudjuk, hogy az ifjukoru egyének mennyire