Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-82

As országgyűlés képviselőházának 82. ségre,, a népre, annak elpusztítására. A csemegeszőlő termelésének fokozása, annak olcsóbb áron való forgalombahozatala olyan kelendőséget biztositana ennek a gyümölcsnek, — én csak ezt az egyet ragadom ki hirtelen, nem tudok ennek a kérdésnek egész területére elkalandozni, — hogy ez szintén egyik kivezető ut lehetne ebből a dilemmából. De ha nem tudunk megküzdeni az elénk álló nehézségekkel, amelyeknek egy része — elismerem — tárgyi okokból, de más része igen sok esetben csupán érzelmi okokból fakad, akkor még mindig marad egy lehetőség, egv lépés, amellyel tovább mehetünk ennél a javaslatnál. Ez pedig az, amit már odaátról is felvetettek, aminek nyomai az előadó ur indokolásában is megvannak, csukjuk be ünnepnap a kocsmákat. Ez nem gyökeres megoldás. Hatásában közel sem jön ahhoz, amit a prohibicióval el lehetne érni, de oly kísérlet, amelyet most már végre ezeknek az adatoknak tudatában mégis meg kell tenni. Ha a bűnügyi statisztikánkat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az alkohol bűnözések szombaton és vasárnap kulminálnak. Nincs tehát semmi érv az ellen, hogy legalább ezt megakadályozzuk. Az egészségügyi bizottságban, ahol szerencsére nem bortermelők és nem pénzügyi kapacitások ülnek, ebben mindenki megegyezett. Az előterjesztett szöveg azonban szerintem már túlságosan óvatosan hozza elő ezt a kivánságot, nagyon szerény, pedig én szerettem volna, ha ebben a kérdésben onnan indult, volna ki határozott kezdeményezés, mert nekem egyáltalán nem öröm, ha ezt a javaslatot pártkérdésből, azért, mert innét jön, a Ház esetleg elutasítja. És nagyon szívesen lemondtam volna a kezdeményezésről, ha ez a végén eredményt jelentett volna, mert itt egy betegségről van szó, amely ellen minden pártkérdés kikapcsolásával védekezni kell. Vannak ugyan, akik tiltakoznak a gyógyítás ellen, dehát voltak annak idején is, akik tiltakoztak a himlőoltásnak kötelezővé tétele ellen, amint hogy még ma is előfordul, hogy tudatlan emberek nem akarják megengedni fertőző betegeik elkülönítését és mindenféle ravaszsággal, a betegség be nem jelentésével stb. kibújnak e kötelezettségük alóL Ha tehát ezekben az esetekben a közösség érdekeit meg lehet védeni, akor az alkoholmérgezés lehetőségeit minél szűkebb körre való korlátozása is tökéletesen indokolt. Hogy engem nem vezet és nem is szabad, hogy vezessen az italmérők iránti sajnálat, annak bizonyságául egy egészen klasszikus példára kel hivatkoznom, magára az államhatalomra, amely az ellenforradalom első lázától kezdve a lehiggadás esztendejéig mindig talált alkalmat az italmérési engedélyek -revíziójára és egyáltalán nem vezettette magát attól az utolsórangu szemponttól, mint az eddigi tulajdonosok megélhetése. De máskülönben is, ha a magánérdeknek a közérdekkel való összeütközésénél a magánérdek kárt szenved és ezen az alapon akarjuk a közérdek érvényesülését megtiltani és annak útjában állani, akkor ez hasonlatos volna ahhoz az eljáráshoz, amelyet Deák Ferenc emiitett, hogy ne csapolják le a mocsarat, mert akkor hol kuruttyoljanak a békák. De t. Képviselőház, minden olyan foglalkozási ág, melyet a haladás, a józan belátás feleslegessé tesz, idővel talál olyan munkát, ahol a társadalom javára és nem a társadalom romlására szogálhat, s ha erről beszélünk, meg kell említenünk például azt, hogy abban a racionalizálási lázban, amely a külföld példáúlése 1927 október 28-án, pénteken. ü09 ból csak annak kegyetlenségét és nem annak éiszszerüségét tanulta meg, ezrével dobnak ki az utcára munkásokat és ott megrokkant alkalmazottakat. Nem tudom tehát, hogy azok, akik az alkoholkérdésben esetleg annyira szivükön hordják azok érdekeit, akiket az alkohol betiltásával kár érhet, ebben az esetben szintén megtalálják-e az elitélő szavakat az ellen a kapitalizmus ellen, amely szentimentális, ha az Ö vagyonáról, ebben az esetben az alkoholtőkéről van szó, de véresen kegyetlen, ha mások életéről, mások exisztenciá járói van alkalma dönteni. Én tehát előterjesztem határozati javaslatomat, mely határozottabb és kevésbbé óvatos, mint a bizottsági jelentés szövege. (Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az ünnepnapot megelőző hétköznap délutánjától az ünnepnapot követő hétköznap reggeléig terjedőleg a szeszes italok kiszolgáltatásának megtiltására a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg«. (Klein Antal: A pesti kávéházakban is!) De van még egy aggodalmam, elmondott legerősebb aggodalmam után, a javaslat ellen és ez, az, hogy tulajdonképen nincs benne semmi garancia arra, hogy nem lesz-e ebből megint uj eszköz az italmérők ellenőrzésére. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a szerencsétlen italmérőket mindenféle módon kézben tartják; választások idején a finánc ment végig Budapest utcáin, Budapest kocsmáin az ajánlóivekkel és az illető akarva, nem f akarva, akár hozzátartozott a párthoz, akár nem, kénytelen volt az ivet aláírni a maga jól felfogott üzleti érdekeiből. Már a bizottságban is emiitettem, hogy nem tudom, a javaslat végrehajtásánál nem lesz-e ebből a kocsmárosok örök kormánypártiságának egy ujabb záloga, (Malasits Géza: A megértők mosolyognak! — Pintér László: Majd hallgassa meg, hogy én mit mondok!) Bár a jaavslat lényegében és szándékaiban nagyon helyes, mi mégis félünk a görögöktől, mikor ilyen ajándékokat hoznak. A Damokles kardja ez ujabb formában az italmérők feje felett, mert a végrehajtásnál nem lesz majd belőle semmi, hiszen az iskolatörvényünk végrehajtásáról is megvannak a szükséges adataink. De hozzá kell tenni, hogy a végrehajtás lehetetlenségét még jobban előreveti az a hangulat, amely itt tegnap a felszólalók beszédét kisérte s amikor tegnap az ellenzéki padokról a minister ur bátorságát reklamálták, akkor — meg kell vallani, — hogy ha ő ez ellen a hangulat ellen be merte nyújtani ezt a javaslatot, valóban nagyon nagy bátorsággal kellett rendelkeznie. Hogy rátérjek közvetlenül magára a javaslatra, itt van az első ütközőpont, amely ebből a kórusból kicsendül: a 18 éves korhatár. A javaslatban felhatalmazás van a minister ur részére, hogy amennyiben a lehetőségek megengedik, ezt a korhatárt annak idején, lehetőleg mielőbb, felemelhesse. Én magam is szívesen venném a 21 éves korhatár megállapítását. (B. Podmaniczky Endre: Mindjárt!) És azok, akik ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásánál résztvettek, már ott a bizottságban elintézték azokat az aggodalmakat, amelyek azután itt beszédben nem, csak közbeszólások formájában jelentkeznek. Azt mondják, hogy 16 éves korában a falusi fiu már felnőtt, már megházasodhatik és vájjon a lakodalmán se ihasson bort? Egy másik városi hang volt az, amely azt mondotta, hogy amikor elvégre az érettségi banketten először érzi, hogy ő felnőtt férfi, hát akkor se ihasson bort? T. Ház! Vájjon