Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
208 r Az országgyűlés képviselőházának 82, oldalon. — Jánossy Gábor: Az ilyen szülőt deresre kell húzatni!) A büntetés dolgában azután igazán nem fogok a képviselő ur mögött maradni radikalizmusban. Mondom mulatnak azon, hogy az elkábult gyermek sokszor milyen trágár kiszólásokat használ a felnőttek között. A városi gyermek pedig, ha leküldik az üveggel a sarki kocsmába valamilyen alkoholért, a legtöbbször maga is jót huz belőle, kiveszi a vámot, mielőtt belép a konyhaajtón, mert azt gondolja, hogy valami nagyon kitűnő és jó dolog lehet az, amit a felnőttek olyan szivesen hozatnak maguknak. így azután a felnőttek részére engedélyezett és osak gyermekeknek, fiatalkoruaknak eltiltott élvezet annál kedvesebb lesz a fiatalkorú előtt, és ez az, amit én a prpihibicióval megakadályozni szeretnék. Az alkohol egészségügyi ártalmairól előttem is már épen eleget beszéltek Lukács és Alföldy képviselő uraik, én csak fel akarom hozni még azt az egy megfigyelést is, hogy Franciaországban, ahol tudvalévően legalacsonyabb a népszaporodás, a borfogyasztás olyan általános, hogy vendéglőben, kocsmában a teritékhez külön díjazás nélkül jár a fél liter boir. Ez az az ideál, amely a mi bortermelőink előtt lebegett akkor, amikor a kormányzattól azt kérték, hogy kötelezze az embereket a borfogyasztásra. (Jánossy Gábor: Ilyet nem kérhettek !) Az állam jövedelmeinek ellensúlyozását jelentik azok a kiadási tételek, amelyeik a börtönök, kórházak és elmegyógyintézetek fentartásában jelentkeznek. Ha egyszer teljes tárgyilagosságai olyan statisztikát állítanának össze, amely ennek a «két számnak arányát feltüntetné, egészen bizonyosra veszem, hogy a bevételek jóval alatta maradnak a kiadásoknak, azoknak a kiadásoknak, amelyek az alkoholizmus pusztitásai következtében előállanak. Ehhez még hozzáadhatjuk azt a rengeteg elpocsékolt pénzt is, amelyet magánosok dobnak ki az alkoholfogyasztásra. Azt hiszem, ezeknek összeadásából végeredményben olyan közgazdasági veszteség kerülne ki, amely felérne Magyarország népszövetségi ikölosönével. De ahogy az állam tiltakozik a prohibició ellen pénzügyi okokból, — hiszen azt állítják, hogy az a költségvetés teljes felborulását jelentené, és a jelenlegi eredményt más adónemek beállításával elérnünk nem lehet, — ugyanígy tiltakozik a nagytőke is a teljes szárazság ellen. Elsősorban a közvetlenül érdekelt szesztőke, amely valósággal irtó hadjáratot indított a száraz országok ellen. Ennek a szeszitőkének irodáiból indult ki az a sajtóhadjárat, amely a legképtelenebb hazugságokat terjeszti azokról az országokról, amelyekben általános vagy részleges prohibició van. Nincs nap, amelyen a sajtóban — a magyarban épugy, mint a külföldiben — valamilyen színes közlemény nem volna ezekről az országokról, hogy ott titokban többet isznak, mint azelőtt, hogy a bűnstatisztika nem csökkent, hanem emelkedett, hogy a prohibicios rendőrség durva és kegyetlen azokkal a szegény szerencsétlen csempészekkel szemben, akik elvégre mégis csak a bőrüket reszkírozzák azzal, hogy egy törvényt játsszanak ki. Már maga ez az óriási sajtóapparátus kell, hogy gondolkozóba ejtse a prohibició jóhisizemü ellenzőit, mert arra mutat, hogy milyen szédületes nyereségről lehet szó, amelyért ilyen befektetést érdemes csinálni. Szédületes nyereség a nép élete és egészsége árán ez, minket nem ülése 1927 október 28-án, pénteken. lep meg, mert hiszen, ha emberéletről van szó, akkor a nagytőke egyáltalában nem érzelgős. De aki lelkiismeretére hallgat a törvényhozói munkában, annak ezt az érvet is figyelembe kell vennie. . Az egésiz kapitalizmus persze szintén teljes erejével az alkohol mellett van, mert ennek jó anyag a részeges munkás, mert könnyen hajlítható, garasokért alázatos. Ennek a kapitalizmusnak egyik kormányzati főeszköze az alkohol, mert az öntudatlan ember nem tiltakozik állattá süllyesztése ellen és ha fellázad is az erősebb korbácsolás alatt a sorsa ellen, akkor öntudatlansága, alkoholmámora mindig jó ürügy arra, hogy csőcselékként bánjanak el vele. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A munkásság már régen védekezik a kapitalista uralomnak ez ellen a legerősebb szerszáma ellen és szakszervezetei révén már nagy tömegeket hóditott el az alkoholtól, ragadott ki a kocsmákból. Aki a 40—50, sőt még 30 év előtti munkást is összehasonlítja a mai munkássággal, nem tagadhatja el a haladást ezen a téren, azt a haladást, amely a szakszervezetek érdeme. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Természetesen ebből az okból is folyik azután a munkásszervezetek, munkásotthonok elleni harc. A főváros törvényhatóságában is, bizottságaiban is ezért tiltakoznak a munkásotthonok építése ellen; ezért raboltak el egynéhány munkásotthont az uj kommunisták az ellenforradalom esztendeiben. (Klein Antal: Munkásotthonok követelnek italmérési engedélyt.) Vissza a kocsmába! — ez a jelszó, mert ott könnyebb velük elbánni. De viszont akkor egészen szégyenletes az a szemforgatás, amely az egyik oldalon erre a szerencsétlenségre, a munkásság egy részének alkoholizmusára hivatkozik, a másik oldalon pedig felhasználja ezt a szerencsétlenséget a munkásság törekvései ellen és nem sajnálja saját sarkát arra, hogy aiz ebből a szerencsétlenségből feltörekvőket visszalökje ebbe a nyomorúságba, sőt maga áll oda, hogy egyengesse azt az utat, amely visszavezet az öntudat lanságukba. Ez ellen csak a teljes szárazság megszavazásával küzdhetünk, mert nincs értéke azoknak a szólamoknak, hogy: »részegnek ne adjanak italt!« — hiszen ez csak azt jelenti, hogy az első mámort magunk is helyeseljük. Annak sincs értelme, hogy aki nem tud uralkodni magán, az vigyázzon és ne igyék. Mert miért nem alkalmazzák ezt a morfiumnál, az ópiumnál, a kokainnál vagy a kártyánál? Ahogy a különféle egyéb bóditószereket eltilthatják egészségvédelmi okokból, az alkoholnál ugyanezt a módszert kell és lehet követni. Itt állanak ezzel szemben ismét a bortermelők panaszai, s ebben a kérdésben valóban nagyon nehéz igazságot tenni. De már eddig is számtalan kedvezménnyel nyúltak a bortermelők hóna alá és nekem az a véleményem, hogy azt a pénzt, amelyet a borpropagandára, a bor terjesztésére és a bor adókedvezményeire fordítanak, tessék olyan átalakításokra, olyan uj berendezkedésekre fordítani, amelyekkel megtalálják a szőlő értékesítésének azt a módját, amely mindenkit kielégíthet, a bortermelőt ép ugy, mint azt. aki pl. ma nagyon szivesen fogyasztana az eddiginél sokkal több szőlőt, de nem tudja megvásárolni. Elvégre az ópium termelők, a kokain-előállítók épen ilyen joggal követelhetnék saját kormányaiktól azt, hogy ezeknek a kábítószereknek szabad forgalmát biztosítsák azzal az indokolással, hogy nem tudnak megélni. Ugyanezzel az indokolással rászabadithatnók ezeket a mérgeket is a közön-
