Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
r Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1927 október 28-án, pénteken. 207 részeg állapotaira. A falusi bicskázások, verekedése egytől-egyig alkoholos állapotban történnek és én nem tudom az ötödik parancsolatnak ezt a megszegését azzal az elnéző mosollyal kisérni, hogy az a virtus dolga és a magyar ember igy szokott mulatni. Enyhitőköirülménye volt az alkoholmérgezés az utolsói évek atrocitásainak, a gumibotos és fokosos igazoltatóknak, ha néha-néha rajtavesztettek, a bevett szeszmennyiséggel védekeztek, bár a legtöbb esetben a Zsabkák, Hozmetz-ek, Feinschmidt-ek és fajtestvéreik valóban nem örökölhették őseiktől a magyar virtust és a magyar temperamentumot. Előre bepálinkázva indul el a gyilkos, a tolvaj, az útonálló és a magyar törvények hiányossága az, hogy ez a számítás mindig fényesen beválik. (Láng János: Sőt, ha nem ugy van, akkor ráfogják, hogy igy van, mert tudják, hogy ez enyhitőkörülmény! Elég szomorú!) Az is nagy baj, t. Képviselőház, hogy a részegség a mi közvéleményünk szerint nem szégyen, hanem ellenkezőleg ez is virtus, vagy a legtöbb esetben talán csak megmosolyogni való gyöngeség, azért, mert az illető olyan keveset bir el. Csak nálunk születhetett meg az az anekdota, hogy amikor az idült alkoholistának egy sárban fetrengő részeget mutattak, az odament hozzá megkérdezni, hol árulnak ilyen kitűnő bort. Az iró fantáziája nyomán megszületett alakok — Durbints sógor, Göre Gábor — élő alakokról vannak mintázva és> humoros alakoknak, számítanak nálunk, akikkel a magyar nép jókedélyét szimbolizálják, kezükben a kulaccsal és az örökös pincébe való járással. A falusi kántor is már olyan humoros alak, mint a kefekötő és senki sem botránkozik meg azon, hogy az a kántor, aki utóvégre is az egyháznál végez funkciókat, ugy él a közvélemény előtt, mint aki állandóan a delirium tremens felé sétál. (Láng János: Andalog!) — Esztergályos János: Néha nem is andalog, néha rohan, robog!) Ezt a legmesszebbmenőén el kellene Ítélni. Olyan közvéleménynek kellene kialakulnia, amely még a sokat emlegetett mértékletes ivást sem tartja szükségesnek, hiszen még a városokban is az ünnepnapok délelőttjein tele vannak a sörözők, a kis kocsmák és az előkelő sörözők egyformán (B. Podmaniczky Endre: Már reggel 9-től! — Láng János: Rossz nézni!) intelligens emberek tömegeivel, akik délig megisszák a maguk 4—6—8—10 korsó sörét. (Éhn Kálmán: Ez már derék mennyiség!) A munkásnegyedekben minden sarkon kocsma van egymással szemben, ott vannak a kocsmák a hosszú utakon egymásután 3—á is és ezek mind fizetési napokon és az ezt követő ünnepnapokon zsúfolva vannak» dupla személyzet dolgozik bennük, hogy győzzék a kiszolgálást. Természetesen az első pohár ital után jön a cigány, jönnek a társak, jönnek a nők s mindig akad a könnyű keresetre partner. (Homonnay Tivadar: Jönnek a siró feleségek! — Láng János: Jön a börtön!) Sokan nemcsak eszüket és egészségüket isszák el ott, — ki tudna megállni az első kábulat után! — hanem pénzüket is. Itt azután nincs mérsékelt ivás, mert nincs az a lelkierő, amely a megálláshoz szükséges volna. Ide viszi, ha alkalma van reá, a munkást nyomorúsága is, komisz lakása, rongyos ruhája, elégtelen keresete is, mert azt mondja: ha már megélni nem lehet belőle, legalább hadd veszek rajta egypár kellemes órát magamnak. Takarékoskodni csak abból lehet, ami van és ami elegendő a megélhetésre. Szégyenteljes munkabérből nem lehet takarékossági napokat rendezni különösen, ha a hitelkamatot felemelik, de a betéti kamatot nem. De a teljes szárazság mégis csak kényszeritené ezt a kizsákmányolt páriát arra, hogy bánata, baja és nyomorúsága elől ne meneküljön a kocsmába, a kábulatba, hanem törődjék saját sorsával és keresse meg a kivezető utat. A prohibició ellenségei természetesen ugyancsak sok barátra és segitő társra találnak; a legelső, a leghatalmasabb segitőtárs maga az állam. Láthatjuk itt is, hogy a népjóléti minister ur előterjeszti ezt a javaslatot és hajlandó hozzájárulni minden kiterjesztéshez, amelyet a képviselőház megszavazna, de az állam másik ministere, a pénzügyminister még ez ellen is tiltakoznék (Pogány Frigyes: Most nincs itt, most lehet!) és az állam pénzügyeinek érdekeit állítja szembe az állam népességének egészségügyi érdekeivel. A közegészségügy őre látja a pusztítást a nép egészségében, a pénzügyek őre pedig látja a jövedelmet, amely ebből származik, mert hiszen adóépületünknek legerősebb pillére a közvetett adó és ezek között is elsősorban a szeszfogyasztásból eredő jövedelmek. Én azt kérdezhetném, szabad-e az államnak, mint a polgárok összességének, olyan jövedelemmel birnia, amely alapjában támadja meg az államot 1 ? Erkölcsösnek mondható-e az a jövedelem, amelyért élettel és egészséggel fizetnek az adózók, az a jövedelem, amelv a hülyék ezreit telepiti ebbe a világba, a delirium tremensnek dobja áldozatul a dolgos polgárok ezreit és növeli a venereás és tuberkulotikus statisztika számadatait 1 ? Erre a kérdésre csak a prohibicióval lehet felelni, mert bármilyen korlátozás csak azt jelentheti, hogy ezek ciZ cl dóbevételek ezentúl az államnak »korlátolt pálinkaméréséből« fognak eredni. De hiszen nem is nehéz a félelet, mert ha választani kell az egyenesadók kiépitése s a teherviselő rétegek megadóztatása vagy életünk és egészségünk között, akkor tiszta lelkiismerettel én szerintem csak az utóbbit lehet választani. Hiszen Széchenyi Istvánnal szólva, olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni, annál inkább tehát azoknak, akik az alkoholmérgezós vétlen vétkébe esnek. Meg kell nekik kegyelmezni, úgyhogy még akarva se vétkezhessenek többet. (Éhn Kálmán: A pálinkás butikokat kell becsukni! — Malasits Géza: Titokban főznek a présházban, titokban csempészik majd Pestre! — Jánossy Gábor: A pálinkafogyasztást teljesen be kell tiltani! — Malasits Géza: Fellázad a kisüst!) Akik tegnap olyan erőteljesen tiltakoztak Alföldy képviselő ur szavai ellen, ugy tesznek, mintha nem ismernék teljes mértékben ezt a nyomorúságot. A falusi gyermek már lábraállva nádcsévét üt a hordóba és azon keresztül szívja a bort. (Ellenmondások .jobbfelől. — Jánossy Gábor: Sokkal józanabb a magyar, nép, semhogy ilyesmivel táplálja a kisgyermeket! Nem olyan buta a magyar nép, hogy borral táplálja a gyermeket!) Képviselő ur, épen azért nem szólaltam fel legelsőnek, hogy ezek az adatok onnan hangozzanak el, amely oldalról nem lehet azt állitani, hogy akármilyen tendencia volna is ezek felsorolásában. Alföldy képviselő maga mondotta, én magam tudom, láttam, tapasztaltam, hogy az egyéves gyermekeknek a falun bort adnak, sőt a szülők maguk adnak bort a legapróbbnak is azért, mert a gyermek attól jobban alszik, amig kicsi; amikor nagyobb lesz. akkor pedig azért, mert mulatnak azon a bakugrásokon, amelyet a kis dülöngéző gyermek csinál. (Ellenmondások a jobb34*
