Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
206 Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1927 október 28-án, pénteken. is, aki a javaslat lényege ellen szólott, még abból az időből ismerheti az alkohol pusztításának következményeit, amikor még biztosítási ügyekkel foglalkozott. Ezek a felszólalások csak erősitik az én álláspontomat, t. i. azt, hogy keveslem a javaslatban foglaltakat, mert az alkohol elleni küzdelmet nem lehet az ifjúságvédelem területére korlátozni, hiszen ez a kérdés nem ifjúságvédelmi probléma, lefokozva csak az ifjúságvédelemre, hanem elsőrendű népegészségügyvédelmi kérdés. (Ugy van! Ugy van!) És ha az előadó ur szerint a javaslat értékét emeli az, hogy az egész ifjúságra vonatkozik, ezzel szemben vagyok bátor kijelenteni, hogy csökkenti a javaslat értékét az, hogy nem vonatkozik az egész népességre. Már az előadó ur is jelezte, hogy az ifjúságnak az alkoholtól való teljes eltiltása ennek a javaslatnak alapján úgysem vihető keresztül, mert családba való olyan belenyúlást tételez fel, amelyet sem az eddigi rendelkezések, sem az a rendelkezés, amely ebben a javas- ' latban foglaltatik, meg nem enged. Ebből tehát egészen logikusan következik, hogy a nyilvános helyeken való alkoholfogyasztás megtiltása az ifjúság számára csak azt eredményezheti. hogy otthon dacból, tréfából, vagy akármilyen más okból még fokozottabb mértékben fognak alkoholt juttatni a fiatalkorúnak és gyermeknek, mint ahogy ez — sajnos — eddig is szokás volt. Azok a tradicionális szokások, amelyekre Alföldy képviselő ur hivatkozott, azok a bevett ivási alkalmak otthon a háznál történnek. Erre nézve pedig a javaslatban nincsen ; intézkedés. Lakodalom, keresztelő, halotti tor, születés, névnapok, a felszabadult inasoknál az ; Einstandok mulatsága, a kilépésnél az Aus-, stand, a leventegyakorlatok után az áldomások, valamennyien odahaza történnek. A kocsma- : rosnál való alkoholfogyasztás eltiltásával a célt el nem érjük. Ha csupán a kocsmárost tilt; ; juk el az alkoholnak fiatalkorúak számára való j kiszolgálásától, azzal semmire sem megyünk. ! Segiteni pedig azok után az adatok után, ame- ] , lyek a bizottságban is elhangzottak, s amelye- j ket itt is előhoztak képviselő urak, feltétlenül ' kell, mert az a statisztika, amely a javaslat ; megalkotására alapul szolgált, olyan szörnyű ] számadatokat tartalmaz, a népnek olyan szőr- j nyű leromlását mutatja, hogy szerintem ebben a kérdésben csak egy egészen gyökeres megoldás: a teljes szárazság segithet. Magának az előadó urnák indokai alapján i sem tudnék más következtetésre jutni. De én is emlékeztetek a magyar elmeorvosoknak néhány « évvel ezelőtt tartott kongresszusára, ahol még ; a kismértékben fogyasztott alkoholról is megállapitották, hogy közvetlen és közvetett háta- '•• saiban milyen rettenetes néppusztitást végez,; hogy az inbecilisek ezrei jutnak kezelésük alá, : nem szólva azokról, akik ahhoz a szerencsé 11 ^ j egyáltalában nem juthatnak, hogy intézeti ke- j zeiesre kerüljenek és csak a falu bolondjainak • számát növelik. Ezek a szerencsétlenek pedig j mind az alkohol mérgével fertőzött családnak köszönhetik megszületésüket. Kötelességemnek tartom ezeket az aggodal- ! mákat honorálni, ha a magyar fajnak védelme nem csupán kortesjelszót jelent nálam. Mi felénk, akik a prohibició álláspontján vagyunk, azt vetik, hogy ez az államnak az egyén jo- j gaiba való túltengő beavatkozását jelenti, ez az állami omnipotenciának olyan káros kinövését jelenti, amely ellen minden szabadságot tisztelő embernek tiltakoznia kell. Ezekkel a ; vádakkal szemben nagyon könnyen azt lehet \ mondani cáfolatul, hogy mi, akik az egyéni »* szabadságnak őrei akarunk lenni ebben az országban, minden területen, nem tudunk tiltakozni — nem is lehet tiltakoznunk — a morfium és opium ellenőrzése dolgában tett intézkedések ellen, amely mérgek teljesen hasonlóak romboló hatásukban az alkoholhoz. Az alkohol ugyanis ugyanazt a rombolást viszi véghez a szervezetekben, mint amazok és amazoknak legfiatalabb társa: a kokain. (Éhn Kálmán: Hát a nikotin?) De azonfelül az egyéni szabadság őrei egyéb területeken nem találkoznak ezzel az igen finom disztinkcióval. Például a letartóztatások, a vizsgálati fogságok kérdésében ebben a parlamentben már igen sok interpelláció hangzott el és ezeket nem kisérte a megértésnek az a kórusa, amely most hangzik el, amikor az alkohollal való visszaélés szabadságáról van szó. Közbekiáltások formájában hallottam tegnap a magyar nép jellemét emlegetni, amelyet főleg nyilt szavazással, s most legújabban az alkoholizmussal kapcsolatban tartanak szükségesnek felvetni. (Láng János: A választások alatt alkoholtilalom van!) A választásokat megelőző időben, a kortesbeszédek idejében nincsen alkoholtilalom, ezt a képviselő ur, aki falusi kerületet képvisel, nagyon jól tudja. Az alkoholtilalomnak egy napra való korlátozása végeredményben pedig nem nagyon sokat jelent. Van azonban egyéni szabadságnak egy második területe is, amely épen az elmúlt napokban tárgyaltatott és ez a kártyaklubok ügye. A belügyminister urnák szigorú rendelete — szerintünk sem indokolatlanul — alaposan belenyúlt az egyéni szabadság jogába, amely szerint mindenki ott dobja ki a pénzét, ahol akarja. A rendelet, az azt megelőző és azt követő rendelkezések örömujjongást váltottak ki még azokban a körökben is, amelyek most itt olyan szigorúan állnak az egyéni szabadság védelmére. Azt kell kérdeznünk, hogy a polgár pénze fontosabb-e, mint a munkás egészsége? a polgár pénze többet jelent-e az országnak, mint az élete? Az egyéni szabadság érve ebben a vonatkozásban legalább is sántit és csak arra jó, hogy egyéni, politikai, vagy kortesérdekből szembe lenesen szállni az alkohol ellen indult védekező hadjárattal. De egy másik szempont is kényszerít bennünket a teljes szárazság követelésére és ez a magyar törvényeknek sm a tévedése, hogy a részegség- folytán előállott beszálmithatatlanságot mentőkörülménynek számítja és fogadja el. (Láng János: Súlyosbi tónak kellene!) Tegnap ez ellen a javaslat ellen Váry Albert képviselő ur közbeszólásokban tiltakozott, most megkérdezném tőle, hogy ő, mint az igazságszolgáltatásnak egyik részese, vájjon szakmai érdekből melyik oldalra kellene, hogy álljon: arra az oldalra-e, amely az alkoholfogyasztás megtiltásával kiveri a vádlott kezéből a legsúlyosabb mentőkörülményt, vagy pedig arra az oldalra, amely igenis azt akarja, hogy tovább is meg legyen ebben az orszáigban a nagy alkoholbűnözés, mert ellenkező esetben azután az ő munkanélküliségüket érjük el, igy pedig az ügyészeknek továbbra is olyan sok dolguk lesz, mint eddig volt. Ez a körülmény — a részegségből eredő beszámithatatlanság — mentőkörül meny. Ez pedig önmagában egyet jelent a bűncselekményekre előre kiadott menlevéllel. Ha valaki felebarátja életét büntetlenül akarja elvenni, épen elég, hogy a sarki kocsmában elegendő pálinkával, vagy alkohollal bészámithatatlanná aljasitsa magált, vagy legalább is annyit iszik, hogy hivatkozhatik a biró előtt
