Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-82
'Az országgyűlés képviselőházának 82. magyar ifjúsággal szemben, mint azok, akik segitik őket ennek a rendbontásnak utján és akik katasztrófába viszik őket. A szeretet, t. Ház, a magyar ifjúság iránt nem mehet odáig, hogy veszélyeztessük ennek a nyolcmillió« országnak dolgozó polgárságát és munkásságát a maga exisztenciájában. Én sok mentséget találok az ifjúság eljárására, nem azokra a rendbontásokra s nem azokra a nem férfias jelenségeire ezeknek a dolgoknak, amikor megalázzák és ütik a többség erejével a magukramaradt szegény és védtelen embereket, hanem az ő mozgalmukra találok megértést akkor, amikor látom, hogy itt tudat alatt egy nagy, kenyérért való harc folyik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Rettenetes aggodalom, hogy mi lesz velük. A magyar ifjúságnak azonban az teljesit becsületes szolgálatot, aki odaáll é's megmondja nekik, hogy ez a rettenetes kérdőjel idemered, de ha kiűzik az összes zsidókat az egyetemekről, még azt az öt százalékot is, amely a törvény alapján ott helyet foglalhat, az ő problémájuk akkor sincs megoldva, mert Magyarországon az intellektuel pálya abban a keretben, abban a mértékben, ahogyan a mai magyar kultúrpolitika ezt lefektette, katasztrófa elé fog vezetni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Huszár Mihály: Cseh mérnökök a magyar gyárakban!) Ezt kellene megmondani, és még valamit. Ne higyjék, hogy az a hatszáz orvos, aki kikerül évről évre az egyetemről, aiz a 450—500 mérnök, aki elhagyja évente az egyetem falait, az a 2000 jogász, aki kiiön diplomával kezében... (Zaj jobbfelől.) Sokat mondtam talán? Melyikben mondtam sokat? A hatszáz orvosban'? (Kenéz Béla: Nem!) Az ötszáz mérnökben 1 ? (Kenéz Béla: Abban sem, hanem a jogászok számában!) Én nem választottam külön a közgazdasági egyetemet a jogi egyetemtől, — mint méltóztatnak látni — mert hiszen a két diplomában gyakorlatilag nincs különbség, tehát jogosan odasorozhatom ezeket is azok közé, akik jogász diplomával kerülnek ki az életbe és nem tudnak kenyeret kapni Magyarország területén. Ezt kell megmondani. Mi, akik kint vagyunk az életben, látjuk, hogy napról napra jönnek hozzánk mérnökök diplomával és villamoskalauzi állást kérnek; (Huszár Mihály: És cseh mérnökök vannak a gyárakban! — Zaj.) látjuk az orvosokat, kik kaucsukmanzsettával könyvárusitáissal foglalkoznak, mert nem tudnak megélni. Nekünk tehát az a kötelességünk, hogy őszintén rámutassunk erre a nagy katasztrofális bajra, amelvnek megoldása azonban nem azon fordul meg, hogy 5% zsidó hallgató lesz-e az egyetemen továbbra is, vagy 10—15%, vagy, hogv szabadon felvehetik-e őket. (Mozgás jobbfelől.) Ennek az ifjúságnak be kell azt látnia, hogy minden olyan rendbontás, amely az ország hitelét teszi tönkre, amely a magyar diploma értékét és megbecsülését veszélyezteti kint a külföldön, lényegileg öngyilkos politika a saját jövőjével szemben. Ennek a magyar ifjúságnak be kell azt látnia, hogy nagy része nem fog tudni az ő maga tanulságának, a maga végzettségének megfelelően kenyeret találni Magyarországon, és el kell helyezkednie a világon, tehát az ő érdeke elsősorban, hogy a magyar nemzet, a magyar egyetem, a magyar szabadelvüség presztizse az országon kivül is mesrbecsültessék, mert csak igy fog tudni elhelyezkedést és kenyeret találni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőjobboldalon.) Én igy látom a dolgot. Épen ezért azt kérem a t- minister uraktól, sziyeskedjenek az ülése 1927 október 28-án, pénteken. 201 eddigi figyelmeztetések útjáról rálépni immár a megtorlás és a szigorú megelőzés útjára. Legyenek meggyőződve, hogy ami erőt ebben a kérdésben mutatnak, az elsősorban annak az ifjúságnak lesz hasznára, amelyet egyesek ilyen álérzelmekkel akarnak ma körülhizelegni és legyenek meggyőződve arról, hogy ha a kormány annak az erőszaknak, amelyet mi már tapasztaltunk a múltban, (Sándor Pál: A választásoknál!) csak századrészét tanúsítaná ebben a kérdésben erő formájában, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor ez a kérdés már meg volna oldva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én ugy látom a helyzetet, hogy itt a kormány erélyességón fordul meg az, hogy az egyetemeken a rend a legrövidebb idő alatt helyreálljon. Lehetetlen tovább tűrni azt a helyzetet, hogy amint 1918-ban a nemzeti tanács védelmére szóló felívásokat olvastuk az újságban, most a diáktanács tilalmát olvassuk a nolgári jogokkal és a polgári szabadságokkal szemben. Nem kívántam e kérdésbe — ugy amint mondottam — politikai momentumokat belevinni. Engem kizárólag a rend, a törvényes szabadság megvédésének kérdése érdekel, és most, amikor ez a Ház nyolc napig szünetelni fog, azt hiszem, a közérdeknek tettünk szolgálatot, amikor a kormánynak módot adtunk, hogy ebben a kérdésben határozott nyilatkozattal, nyilatkozat után pedig határozott ' m tettekkel végre rálépjen a rendcsinálás útjára. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a kérdés érdemére térnék, köteleségem reflektálni Rassay igen t. képviselő ur beszéde végére. Ö ma itt felsorolta a számok halmazát, hogy a főiskolákat milyen számú ifjúság hagyja el és ehhez kedvezőtlen következtetéseket füz. Azt mondja, hogy ez tényleg bajhoz, fog vezetni. De ha neki ez az álláspontja, akkor nem értem azt, hogyan foglalhat Ő a numerus clausus ellen állást, mert ebből csak egy logikai következtetés folyik, hogy még jobban le kell nyomni a numerus clausust, hogy ennyien ne hagyják el évente az egyetemet. Azt hiszem, sokkal magasabb fokán ' áll Rassay igen t. barátom az ő politikai pályáján, sem hogy neki erre az érvelésre szüksége volna. De készséggel ismerem el és köszönetet mondok neki beszéde objektiv hangjáért; köszönetet mondok a t, Háznak is azért az igazán előkelő nyugalomért, amellyel ennek a mindenesetre nehéz kérdésnek pertraktálását itt végighallgatta. Mert az kétségtelen, hogy nem ment sem ő, sem én nem megyek a kérdés érdemébe, mert hiszen az érdemi részbe akkor fosunk behatolni, ha a javaslat itt lesz. (Rassay Károly: Akkor fogok erre is felelni!) De azt nem lehet tagadni, hogy ez nehéz kérdés, amely nagy szenvedélyek kirobbantására alkalmas és épen ezért nagyon szomorú lenne, ha valaki, itt a polgári meghasonlások tüzét akarná felgerjeszteni és annál a maga népszerűségének kis levesét akarná megfőzni. Mi a helyzet? Az egyetemen bizonyos nehézségek mutatkoznak és akkor én kétirányú intézkedést tettem: utasítást adtam a rektoroknak a tennivalókra nézve és az egyetemi ifjúságot is komolyan figyelmeztettem a rendbontások következményeire. Rassay igen t. képviselő ur az egyetemi
