Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-82

202 'Az országgyűlés képviselőházának 8. autonómiák kérdésével kapcsolatban rátért arra, hogyan van a rendőrség igénybevétele? Régi gyakorlat az, hogy az egyetemen a rektorok és a dékánok tartják fenn az ott rendelkezésre álló pedellusokkal és szolgákkal a rendet. Ha azután ugy látnák a rektorok és a dékánok, hogy ezt nem tudják fentartani, akkor igenis itt az idő, hogy rendőrséget vegyenek igénybe, vagy pedig ha azt gondolják, hogy ez még nagyobb komplikációkhoz vezethet, előterjesztést tegyenek nekem az egyetemek bezárására, mert akkor azután a mozgalmak tisztán utcai mozgalmakká devalválódnak és ennek megfelelő megoldást nyernek. Az egyik lapban —i erre is reflektálni óhajtok — olyanféle megjegyzés volt, mintha én át akarnám háritani a felelősséget a rektorokra. Erről szó sincs. Azért tettem a rektorokat feliőssé, hogy ha nem tudnák a rendelkezésre álló személyzettel fentartani a rendet, akkor ne nézzék azt tétlenül, hanem vagy hivják a rendőrséget, vagy azonnal jelentsék a dolgot nekem. Itt van, amiért én őket felelőssé tettem és ez az aminek megtevését igenis, várom tőlük. Én csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a budapesti rektorról, aki valóban a legnagyobb nyomatékkal járt el ezekben a dolgokban. Nemcsak két igen erélyes hangú hirdetményt bocsátott ki, hanem amikor azt hallotta, hogy a bölcsészeti karon az. egyetemi ifjúság igazoltat, személyesen ment oda és betiltotta ezeket az igazoltatásokat. Ezen a helyen sajnálkozásomat kell kifejezem afelett^hogy a bölcsészeti karon a bölcsészeti kari dékán ur megengedte magának az ifjúságnak ezeket az igazoltatásokat, aminek következménye volt ' azután természetesen az, hogy a zsidó hallgatókat eltávolították. A dékán ur ugyan azt jelenti jelentése végén, hogy »a fenti értesülése alapján — t. i., hogy a rektor ott volt — rögtön intézkedtem, hogy a főépületben is csak a portás eszközölje az igazoltatást, a bajtársi szövetségek vezéreit pedig félre állítottam, hogy a rektor ur őméltósága intenciói szerint a zsidó hallgatók is akadály: talanul bejöhessenek.« (Rassay Károly; A folyosóig, ahonnan aztán kiverték őket!) Ez a tegnap esti állapot és azt hallottam, hogy ma rend is van. (Rassay Károly: Rend van, mert nem mernek bemenni!) Bizonyos nehézségek voltak a műegyetemen is, ahol Szily rektor ur tegnapelőtt a legerélyesebb hangú utasításban hivta fel az ifjúságot a rend abszolút fentartására, mert különben elkerülhetetlenek lesznek a további rendszabályok. Az igen t. képviselő ur azt mondta nekem, hogy itt birkózás folyik a hatóság és az ifjúság között. Én tiltakozom e beállitás ellen. Ilyen birkózás nem folyik, de azt hiszem, nagy hibát követtem volna el, ha rögtön az egyetem bezárásának eszközéhez nyúltam volna és előzőleg nem meritettem volna ki a békés kapacitálás minden rendelkezésre álló eszközét. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Fábián Béla: Az Ádámügyben is láttuk a békás kapacitálás eredményét! — Meskó Zoltán: Ne izgasson!) Most erről az ügyről van szó. Ha én gyors és elhirtelenke. dett cselekvéssel túlságos szigorúságra ragadtattam volna magamat, méltóztassék elhinni, hogy ez csak a helyzet elmérgesedére vezetett volna. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Ugy van! a jobboldalon.) Mert méltóztassanak azt figyelembe venni, hogy az

r egyetemek bezárása igen komoly dolog. (Fábián Béla: De nem kell bezárni! —Rassay Károly; Nem is arról van szó! '. ülése 1927 október 28-án, pénteken. — Bródy Ernő: Az egyetem tanulásra való! — Rassay Károly: Azt zárják be, aki akadályozza a tanulást.) öt-tiz percent bontja a rendet, harminc percent — mondjuk — nem jár be, de hatvan percent tanulni akar. Ezt a hatvan percentet tiz percent rendbontó miatt megfosztani attól, hogy tanulhasson, nagyon igazságtalan dolog. En tehát a jóakaratú figyelmeztetés alapjára helyezkedtem és különösen egyet hangsúlyoztam, hogy semmi körülmények között nem érhetem be azzal, hogy ne legyenek verekedések. Nem engedhetem meg az úgynevezett igazoltatásokat sem. (Rassay Károly : Hiszen az bűncselekmény !) mert ezek nem igazoltatások; igazoltatni kizárólag az egyetemi hatóságoknak van joguk. Ha tehát az egyetemi ifjak odaállnak igazoltatni, olyan hatósági jogot arrogálna maguknak, amilyen joguk nincs (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha ők ezt folytatnák, őket onnan el kell távolitani. (Helyeslés.) Amennyiben pedig az egyetemi hatóságoknak nincs erejük erre az eltávolításra, akkor, sajnos, nem marad más hátra, mint bezárni azt a főiskolát, ahol ez a baj van. (Ugy van! Helyeslés.) Erre el vagyunk tökélve. De viszont azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogyha szigorúságról is van szó, a kultuszminis térnek ebbe a szigorúságba mindig szeretetet kell bele vegyiteni e és ettől nem hagyom magamat semmi körülmények között eltán tori tani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert én a magyar ifjúságnak a ministere vagyok, (Égy hang a baloldalon: Nem az országnak a ministère?) és köteles vagyok mindig szem előtt ta-+^m hogy itt fiatalemberekről van szó, akik a maguk cselekedeteinek horderejét még nem tudják azzal a higgadtsággal mérlegelni, amelyre szükség van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Mi van a törvénnyel !?) Biztosithatom es-yébként az igen t. képviselő urat, hogy miután most igazán kirn— '^-ttük a szeretetteljes kapacitáció minden eszközét, a legnagyobb határozottsággal fogunk tudni eljárni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven. — Bródy Ernő: Sze retettel legyen szabad tanulni!) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk tehát a napirend tárgyalására. Napirend szerint következik az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az üzemi balesetek kártalanítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedj ék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik az 1925. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a foglalkozási betegségek kártalanitása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása,