Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-82

200 Az országgyűlés képviselőházának 82 az ügyrendi, tanulmányi és fegyelmi szabályzatnak? Nem lealázó jelenet-e az, amikor a pedellus mellett ott áll az egyetemi hallgató és elköveti a légsúlyoisabb fegyelmi sérelmet, a rendbontást, megakadályozza egyetemi hallgatótársát inzultussal, tettleges inzultussal abban, hogy a tanulásban résztvehessen és erre a pedellus, aki ott áll, aki alacsonyabb fokon bár, de az egyetemek rendjének őre, ezt tehetetlenül kénytelen nézni, ahelyett, hogy az illetőt igazoltatná, az egyetemi tanácsnak jelentené s az egyetemi tanács még az nap gondoskodnék arról, hogy az ilyen iiju az egyetemről egy évre, két évre vagy a rendbontáshoz képest hosszabb időre is kizárassék az egyetem kebeléből. T. Ház! Amit én kérek, az a szabályzaton alapul, azt megtámadni nem lehet.^Meg vagyok győződve róla, hogy egy ilyen erélyes fellépés igen kevés esetben, biztositaná az egyetem rendjét, amelyet — ugy látszik — kénytelenek nagy karhatalmi felvonulásokkal biztositani. Méltóztassék meggyőződve lenni: egy energikus gesztus többet ér ebben az ügyben, mint később a rendzavarások során századoknak és ezredeknek a kivezénylése az utcára. De a kultuszminister úron kivül érinti ez a kérdés a belügyminister urat is. Nem osztozhatom a belügyminister ur véleményében abban a tekintetben, hogy ő csak az utcai megzavart rend helyreállitásáról köteles gondoskodni. IIa csak erről volna szó, akkor is az a véleményem, hogy a belügyminister urnák már sokkal hatályosabban kellett volna belenyúlnia, mert ezek az igazoltatások igen sok esetben uz utcán játszódnak le, a kapunál, megbotránkozlatására a járó-kelő polgárságnak. (Fábián Béla: A revolvere« merénylet is az utcán volt!) Äz anarchiára, rendbontásra, bűnök elkövetésre az egyetem nem lehet exterritoriális terület s a rendőrségnek kötelessége bevonulni. Én nom vagyok azzal megnyugtatva, hogy a kultuszminister ur a rektort és az egyetem tanácsát feljogosítja arra, hogy kérhesse a rendőrség igénybevételét. Tessék a rendőrségnek a rend fentartásáról: saját hatáskörében gondoskodni. Lehetetlen, hogy rendőrök kint álljanak az utcán és nyugodtan álljanak ott abban a tudatban, hogy 10 lépésre odabenn az egyetem falán belül véres verekedések és bűncselekmények követtetnek el. Ha a t. belügyminister ur azt mondja, hogy ő tovább nem mehet, akkor és egy kérdést fogok hozzá intézni. Mi történnék akkor, ha a rendőrségnek és a belügyminister urnák azt jelentenék, hogy egyik vagy másik ipari telepen a munkások egyrésze nem engedi a többit dolgozni. (Propper Sándor: Sortűz öt perc múlva! — Rothenstein Mór: Az már más! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Buday Dezső: Az egyetemnek autonómiája van!) ha nem engedik dolgozni többi munkástársaikat ? (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Fábián Béla: Nincs büntetőjogi exterritorialitás!) Kiváncsi vagyok arra, hogy ebben az esetben ugyanolyan érdektelenséget jelentene-e ki a rendőrség és a belügyminister ur. És én nagyon csodálom, hogy erről az oldalról, ahol a munka szabadságát szokták hangoztatni és törvényes intézkedéseket követelnek arra, hogy a más politikai meggyőződéshez vagy más felfogáshoz tartozó munkás szabadon végezhesse a maga munkáját, nem támogatnak engem akkor, amikor itt a terrorral szemben a leg• nemesebb munkának, a tanulásnak szabadságát akarom megvédeni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. J — Huszár Károly: . ülése 1927 október 28-án, pénteken. Egyetértünk minden terrorral szemben. Elitéljük, helytelenítjük; sem keresztény dolognak, sem tisztességes dolognak nem tartjuk a verekedést. — Helyeslés és taps a jobboldalon. — Huszár Károly: Akit felvettek az egyetemre, annak ott tanulnia kell. Ebben egyetért az egész pártunk, hogy azoknak a tanulást lehetővé kell tenni.) T. Ház! Nagyon örülök, és én a magam részéről ezt a megjegyzést könyvelem el, nem pedig azt a megjegyzést, amely az autonómia érdekében és jegyében exterritoriális területté akarja alakitani az egyetemet, bűncselekmények részére. (Zaj.) Nagyon jól tudom, hogy Huszár Károly t. képviselőtársammal ezekben a kérdésekben minden politikai differenciától függetlenül nyolc éven keresztül mindig talál

: köztünk és tudom azt is, hogy a keresztény párt tagjaival ugyancsak igy találkoztunk ebben a felfogásban. (Huszár Károly: Komoly keresztény fiuk meg is tartják a töirvényt! — Fábián Béla: Hát akkor a komolytalanokkal szemben kell eljárni.) Mindaz, amit elmondottam a belügyminister úrral és a rendőrséggel kapcsolatban, vonatkozik a bűncselekmenyek megelőzésének kérdésére, de az én meggyőződésem az, hogy az igazságügyminister ur sem nézheti érdektelenül és tétlenül ezeket az eseményeket. Végeredményben hova süllyedne egy ország, ahol lehetséges volna büntető megtorlás nélkül, hogy polgárokat a maguk törvényben biztositott jogának gyakorlásában csoportok, egyesek megakadályozhassanak és ezek a napról-napramegismétlődő események semminemű konzekvenciával nem járnak î T. Ház! Én ugy tudom, hogy a magyar büntető törvénykönyvnek a személyes szabadság megvédésére irányuló rendelkezései még érvényben vannak. Érvényben vannak azok a rendelkezések, amelyek a csoportosulással elkövetett személyes szabadság megsértésére vonatkoznak és érvényben vannak azok a rendelkezései is, (Zaj a balközépen. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) amelyek a személyes szabadság megsértését és korlátozását egyes egyének részéről védik, illetőleg megtorolják. Az én véleményem tehát az, hogy az igazságügyminister urnák is érintkezésbe kell lépnie a belügyminister úrral, mint aki az első nyomozást köteles az ilyen ügyekben végezni s utasitást adni arra, hogy tettenérés esetében azokat az ifjakat, akik más tanulótársukat, polgártársukat személyes szabadságukban korlátozzák és személyes szabadságukban megsértik, letartóztassák és haladéktalanul a biróság elé állitsák. Nem lehet válogatni a törvényekben, hogy ma nekem ez a törvény kellemes, holnap az a törvény kellemes. Vagy van egy törvényes rend, és akkor akár tetszik, akár nem s akár harmonikus bizonyos politikai törekvésekkel, akár szemben áll azokkal, akár segiti azok fentartása a népszerűségünket, akár népszerűtlenséget okoz, a törvényes rendet fenn kell tartanunk minden eszközzel, fenn kell tartania az igazságügyi kormánynak, a belügyi kormánynak és a kultusz kormánynak, mert különben elindulunk egy olyan utón, amely hogy hova vezet, azt t. képviselőtársaim nagyon jól látták 1918-ban (Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon jól tudom, hogy azok a megállapitások, amelyeket én tettem és azok a rendszabályok, amelyeket én a kormánytól sürgetek, kemény megállapítások és rideg rendszabályok. Én azonban mégis elhárítom magamtól azt, mintha talán kevésbé éreznék szeretetet; a