Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. hallgatókat egyáltalában nem engedik be az egyetemre, mig a numerus clausus sorsa el nem dől.« Ugyanezek az események történtek a tegnapi napon is, azzal a külömbséggel, hogy a közgazdasági egyetemen információim szerint az előadások aránylag nyugodtan folytak le. A jogi fakultáson előadás nem volt. A. bölcsészeti fakultáson azonban a kapunál a bajtársak ott állottak — jelenti az újság — és nem engedtek be egy zsidót sem. Bocsánatot kérek, hogy részletesen ismertettem a három nap eseményeit, (Fábián Béla: Halljuk!) de a konklúziót csak akkor tudom levonni, ha objektíven a t. Ház elé tárom, hogy tulajdonképen mi történik napok óta az egyetemen. Véleményem szerint, ami ott történik, az egy birkózás az ifjúság és a kormányhatalom között. A kormányhatalom kibocsátja a maga intéseit, figyelmeztetéseit, megtorlással fenyegető felhivásait ezzel szemben az ifjúság azt nem veszi figyelembe vagy — talán szabad ugy mondanom — az ifjúság egy része nem veszi figyelembe, mert hiszen az én meggyőződésem az, hogy az ifjúság egy része áll itt szembe a kormányhatalommal és ez a része a maga terrorjával ráfekszik az egyetemi fiatalságra. A kormány, — meg kell állapitanom, — ebből a birkózásból nem került ki győztesen. Azt hiszem, ezt a helyzetet tovább fentartani nem lehet, mert ez lényegében az államhatalom csődjét és az anarchia biztosítását jelenti az országban. Felmerül azonban a kérdés, hogy miképen lehetséges az, hogy egy állami hatalom, amely az erős kormányzat jelszavával uralkodik itt, ennyire tehetetlennek bizonyul egy ilyen rendbontó csoporttal, egy ilyen rendbontó ifjúsággal szemben. Azt hiszem, nem járok messze a helyes megállapítástól, ha azt mondom, hogy ennek oka az, hogy azok a figyelmeztetések, amelyeket a kultuszminister ur kibocsátott, Önmagukban véve elégtelenek, mert nyomukban nem következik megtorlás, nyomukba nem lép az állam, a törvény erejének kiméletlen érvényesitése. Nem osztódhatom, a t. kormány tagjainak erre vonatkozó megállapításaiban, hogy a belügyminister ur azt mondja: engem csak az érdekel, ami kívül az utcán történik, a kultuszminister ur azt mondja: engem csak az érdekel, ami az egyetem falain belül történik; és az igazságügyminister nem szól semmit. Nem akarom hinni, hogy őt egyik sem érdekelné. (Derültség.) Azt hiszem, itt olyan súlyos rendzavarással állunk szemben, amelynek gyökerei lenyúlnak abba a talajba, ahol titkos politikai ambíciók erjednek, amelyek szívesen használják fel a rendíbontást akkor, ha esetleg közelebb viszi őket céljuk eléréséhez. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben a kormány egyetemes fellépése szükséges. Közelebbről megjelölve, a kormány nem parcellázhatja el a maga felelősségét. A minister uraknak együttesen keli fellépniük és a legrövidebb id'ő alatt helyre kell állitaniok a rendet. A t. kultuszminister ur köteles a tanulás rendjét biztositani, a belügyininister ur köteles az utca rendjét biztosítani, de itt nem állhat meg, hanem meg kell tennie mindent, hogy az elkövetendő bűncselekményeket megelőzze, az igazságügyminister urnák pedig kötelessége gondoskodni arról, hogy ott, ahol bűncselekményeket elkövettek, a megtorlás kíméletlenül érvényre jusson. (Halász Móric: Bizonyos, hogy meg is lesz!) ülésé 1927 október 28-án, pénteken. 199' A magam részéről nem osztozom abban a felfogásban, hogy itt éretlen fiatalsággal és gyerekekkel állunk szemben. Kifogásolták ezt a megállapítást és teljesen igazuk van. Itt végre is olyan korú egyénekkel állunk szemben, amely korban nem egynéhányan már kenyeret kerestünk amellett, hogy végeztük iskoláinkat, olyan egyénekkel, akiknek más országban már teljes politikai és természetesen köizjogi és magánjogi felelősségük van, olyan egyénekkel, akik nem gyermekek cselekedeteik szempontjából, hanem egyetemi és állampolgárok. És amikor Fináczy rektor ur azt mondja nyilatkozatában, hogy talán tévesen értelmezett felelőtlenség az, ami előidézi ezt a mozgalmat, ezt teljes mértékben aláírom, de nemcsak tévesen értelmezett felelőtlenség, hanem tévesen engedélyezett felelőtlenség az, ami ezeknek a mozgalmaknak szülőoka. Épen azért, amikor elismerem ennek az ifjúságnak azt a jogát, hogy a maga politikai felfogásainak is kifejezést adjon, azt követelem, hogy velük szemben a felelősség teljeâ" mértékben érvényesíttessék. Ebben a tekintetben kifejezetten rendelkező jogszabályunk van. Rendelkezik az egyetem tanrendi és ügyrendi szabályzata, amely 67. §-ában a következőket mondja (olvassa): »Az egyetemi hallgatók polgári viszonyaikra, valamint közfenyités alá tartozó cselekményeikre nézve a köztörvényeknek és hatóságoknak, egyetemi magaviseletükre nézve pedig az egyetemi rendeleteknek és fegyelmi szabályoknak, valamint az egyetemi hatóságoknak van. nak alárendelve«. Ha ebből indulok ki, meg kell állapitanom, hogy azok a cselekmények, amelyek az egyetemen lejátszódnak, épugy beleütköznek az egyetemen fennálló szabályok értelmében az ő egyetemi polgári kötelességeikbe, mint ahogy beleütköznek állampolgári kötelességeikbe. Jogokat sértenek meg és ezeknek a jogoknak megsértéséért nekik felelniök kell az egyetemi hatóságokkal szemben is. Amikor tehát én azt kérem az igen t. kultuszminister úrtól, hogy ez i egyetemen szerezzen érvényt az egyetem ügy• rendi szabályzatának, az abban lefektetett elveknek, akkor én a törvény keretében mozgok és a törvénynek kívánok érvényt szerezni. Ha méltóztatnak visszaemlékezni, azokra az I eseményekre, amelyeket itt ismertettem, tetszik látni, hogy itt az történik, hogy egyetemi hallgatók, egyetemi hallgató társaikat tettleg inzultálják, sértegetik, és a tanulásban való részvételben megakadályozzák. Ez beleütközik ; az egyetem szabályzatába, amint arra a rektor ur helyesen utalt, amidőn tilalmazta az ilyen botrányokozó magatartást és egyetemi hallgató társaik megsértését. Nem elegendő azonban a ] megtörtént, folytatólagos és a jövőre nézve is bejelentett sérelmekkel szemben folytonosan a figyelmeztetés álláspontjára helyezkedni, mert jha ezeket a figyelmeztetéseket nem követi nyomon a megtorlás, akkor ezeknek a figyelmezteitéseknek nincs semmi értékük, sőt épen ennek a megtorlásnak elmaradása következtében még i bizonyos bátorító hatásuk is van az ifjúságra. A fegyelmi szabályzat értelmében az az i egyetemi ifjú, aki nagyobb rendzavarást követ el és megsérti az egyetem rendjét, különféle büntetések alá eshetik. A fegyelmi büntetések \ közé tartozik az is, hogy elveszti félévét — esetlleg egy félévét, esetleg négy félévét — kizárhatlak az egyetemről vagy az összes magyaroriszági egyetemekről. Ha ez igy van, akkor azt kell kérdeznem a ^kultuszminister úrtól, miért nem szerez érvényt 33*