Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés hépvisélöházánah azt mondották, menjek más patikába, oda nem melletek. (Rassay Károly : Hová akartál valóban menni 1 - Derültség.) Ezeket csak illusztrálásul mondom annak igazolására, hogy azon estén az ottlakóknak a legelemibb szükségleteiket nem lehetett kielégíteni, annak sem, akinek ilyen a tüntetéstől távolálló komoly ügyekben kellett volna eljárni. (Zaj.) De kérdezem, mi szükség volt a kézifegyver alkalmazására, a karhatalomnak olyan alkalmazására, amely lovas attakokban, futó embereknek kardlappal való üldözésében nyilvánult meg 1 Hiszen az ifjúság nem csinált semminéven nevezendő támadást ezek ellen a rendfent ártó közegek ellen, az ifjúság nem dobált követ, az ifjúság nem inzultált rendőröket, legalább nem előbb, mielőtt a kard használata történt volna. Hiszen az ott közlekedő közönség a legbékésebben viselkedett és semmi tekintetben nem provokálta a rendőrséget ilyen intézkedésekre. Amit tegnap a ministerelnök ur Gáspár Lajos esetére vonatkozólag mondott, az téves. Helytelenül van a ministerelnök ur informálva. A ministerelnök ur tegnap azt mondotta, hogy Gáspár Lajost azért vágták fejbe karddal, mert előzetesen inzultálta a rendőrt. Tévedés, mert a véres kezével ütötte meg a rendőrt, akkor, amikor ok nélkül már karddal megsebezték és amikor érezte, hogy arcán csurog a vér. De én konkrét eseteket fogok felolvasni, nem éretlen diákgyerekek eseteit, komoly, meglett úriemberek eseteit, akikkel a következő konkrétumok történtek a tüntetés alkalmából. Itt van pl. Fabinyi Géza, az TJ.i Szent János korház sebészeti osztályának egyik orvosa. Ez a következőket irja (olvassa) : »Pénteken este S

U 10 órakor súlyos beteghez hívtak. A Nemzeti Szinház körüli rendőrkordont, orvosi kor donátlépési igazolványomat szabályszerűen felmutatva, átléptem s az Emke kávéházzal szemben levő sarkon várakoztam a villamosra. A rendőrség hirtelen megrohamozta az utcasarkot s a nélkül, hogy a tüntetésben bármely módon : szóval, tettel, vagy taglejtéssel részt vettem volna, a rendőrök karon ragadva, több lefogott tüntetővel útnak inditottak a VII. kerületi kapitányság felé. Hiába hivatkoztam a főkapitány ur által aláirt kordonigazolványomra, mely feljogosit, hogy »hivatásomból folyó és halasztást nem tűrő teendőim végett minden elzárt területet akadály nélkül átléphessek« hivatkoztam a betegre, kinek az orvosi segítségre életfontos szüksége van, — szóhoz s-em engedve jutni — bevittek a VII. kerületi kapitányságra. Reméltem, hogy amit nem sikerült az ez alkalomra Kispest- és Újpestről ide vezényelt közrendőröknek megmagyarázni, sikerülni fog a kapitányság tisztjei előtt. Tévedtem ! (Haller István : Miért vitték a VII. kerületi kapitányságra ? A VIII. kerületihez tartozik az eset !) Érveim mitsem használtak, s noha szabályszerűen igazoltam magam, hajnali egy óráig várattak az udvaron, majd ismét leigazoltattak, s mivel rámvonatkozó rendőri jelentésre, a legügybuzgóbb kutatás dacára sem bukkantak az iratok között, kegyelemben elbocsátottak, nevemet azonban azok névsorában adták le a napilapoknak, akik ellen büntetőeljárás folyik.« Ez egy tétel. A másik dr. Arady Kálmán belklinikái orvos — tehát szintén nem egy éretlen tüntető — esete, {olvassa) : »Dr. Arady Kálmán szombaton este 9 órakor a klinikáról tartott hazafelé a VIII. kerület, József-utca 40. szám alatti lakására. A Baross-utcából jőve, átment a József-körut páros oldalára és a József-utca sarkán szembe találkozott a járdán haladó lovasrendőrökkel, akik között nyugodtan átment, amikor egy gyalogos rendőr a járda közepén mellbevágta és vissza171 parancsolta. »Kérem, én orvos vagyok és haza akarok menni a harmadik házban levő lakásomra.« A rendőr azon kitétellel, hogy miért nem ment hamarább haza, nem engedte továbbmenni. Dr. Arady ekkor felháborodva odament egy rendőr-őrmesterhez: »Kérem, hol van itt egy rendőrtiszt ur, vezessen hozzá!« »Miért ?« »Mert mégis csak disznóság, hogy nem engednek a rendőrök hazamenni a lakásomra!« Erre az őrmester odavezette egy rendőrfelűgyélőhöz, és jelentette, hogy ez az ember azt mondta, hogy: »disznóság, amiért a rendőrök nem engednek hazamenni.« Erre megszólalt a doktor is és bemutatkozik: »Dr. Arady Kálmán klinikai orvos vagyok, itt az igazolványom.« A felügyelő azonban közbevág: »Nem érünk rá, előállítani !« így a VIII. kerületi kapitányságra vitték, ahol Márffy kapirányhoz vezették, aki, mikor a rendőr jelentette, hogy hol és miért tartóztatta le, azt kérdezte, »Na és miért állította elő?« »Barcza felügyelő ur parancsára!« Az illető kapitány ur ekkor utasítást adott, hogy soronkivül irja meg a rendőr a jelentését és azonnal hozza be hozzá. így másfélórai ott fogvatartás után szabadon engedték. Az előállítottnak tanuja van arra, hogy a rendőr, jóllehet hivatkozott orvos voltára, nem engedte haza, pedig emiitette, hogy a harmadik házban lakik. A tanú Wachmann N., az OFB számtanácsosa.« A harmadik megint egy orvos, aki nevének diszkrécióval való kezelését kérte, de én mindazonáltal most az összes iratokkal együtt a belügyminister urnák ezt is eredetiben rendelkezésére bocsátom. Ez az orvos a következőket irja (olvassa) : »A József-körúton, a Rákóczi-ut felé haladva, hirtelen rohamozó lovasrendőrök elől kénytelén voltam a Spolarieh-kávéház üvegajtajába állni, Mellettem állt egy úrinő is. Az arra lovagló 283. számú lovasrendőr lovát a kávéházba akarta irányítani, s miután, a lóban több ész lévén, mint lovasában, az ellenkező irányt vett, a lovasrendőr féktelen dühében csizmájával a mellettem álló s az ajtóba szoruló urinőbe akkorát rúgott, hogy az illető egy hatalmas sikolyt hallatott. Erre fel én a rendőrhöz mentem számát megkérdezni, aki erre azt felelte, hogy menjek el, mert különben belém is rug. Igen tisztelt képviselő ur ! Azt akceptálom, hogy a lovasrendőr a »kötelességteljesítés« jelszava alatt kardlapozza és rugdossa a tüntető tömeget, de nem fogadható el az, hogy megállva, lováról egyenest egy urinőbe rug, aki véletlenül szorult helyzetbe került. A 283. számú lovasrendőr ezen eljárása felháborító s nyilvánosságra való hozatala feltétlenül szükséges. E tény a zonban például szolgálhat arra is, hogy elvadult emberek kezébe nem való kard s hogy azt a rendőrlegényeknél gummibottal kellene felcserélni.« Egy negyedik esetet is hozok fel, (Felkiáltások: Az is orvos?) Igen, ismét orvos. Dr. Weygand Sándor orvos (lakik Pál-utca 6. szám alatt), Szabó József, ifjabb és idősb. Fust Róbert készek esküvel megerősiteni a következőket (olvassa); »Szombaton este, 9-10 óratá.iban a Baross kávéház mellett állottak annak a József-utcai oldalán, pár lépéssel a körúti saroktól, s látták, hogy egy jól öltözött úrra, aki a Baross-kávéházból jőve, a József-utcai Aranyember étterem felé igyekezett, hátulról azon kiáltással: Nem sietsz jobban, te ilyen-olyan« egy gyalogos rendőr a kirántott karddal teljes erővel rávágott, úgyhogy az majdnem elesett az ütéstől. Az illető megvert ur ismerősei szerint Géresy Suta József, volt bankigazgató, az MTI. tisztviselője volt. Mikor ők felháborodásukban méltatlankodni mertek, egy W. ülése 1927 október 26-án, szerdán.