Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-80
Az országgyűlés képviselőházának A harmadik közvetlen tanú, özvegy Sas Albertné a következőket jelenti ki; »1923/24. évben Herczegh Sándor urnái voltam csibészné és határozottan tudom azt, hogy a tengerit Kovács József ur góréjából hordták, amit nekem baromfiak etetésére adtak.« íme t. Ház, Herczegh Sándor, a méltóságos ur, az Isten kegyelméből való tiszántúli, kunsági néptribun, a mi »Sanyink«,amint őt félrevezetett hivei hivják, a szentgáli csata hőse, a »gyakorlati gazda«, amint ezt ő maga-magáról mondja, kapzsiságában arra vetemedett, hogy a máséhoz nyúlt, még pedig olyan módon, hogy azt a büntető törvénykönyv 336. §-ának harmadik pontja nemes egyszerűséggel betöréses lopásnak kereszteli el. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldálon: Elitélték? Hol az itélett) Ez az ember, ez a tiszántúli kún — mert ő annak mondja magát, nem tudom, mit szólnak hozzá és mit szólnak ehhez a kún testvérek. — helyet követel magának becsületes földmivelő magyar népünk sorsának irányításában! Mindenütt tapasztalni lehet az ő bujtogató munkájának nyomait. (Zaj.) Talán legkevésbbé ott, ahol lakik, az én kerületemben, mert őt ott már rég kiismerték és a rossz hir régóta szájára vette. De nehogy azt méltóztassanak hinni, hogy ez az itt előadott bűneset Herczegh Sándor néptribun ur őméltóságának egyetlen megfeledkezése. (Fábián Béla: Mielőtt kinevezték volna kormányfőtanácsosnak 1 ?) Pár esztendővel ezelőtt üzleti összeköttetésben állott Tóth Józseffel, egyik mezőtúri barátommal. Az üzlet azzal a méla akkorddal záródott, hogy Herczegh Sándor két megvásárolt borjú helyett, két jól megtermett ökröt hajtott el Tóth József gulyájából. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kassay Károly: Ilyenekhez nem lehet a parlamenti pódium!) Szegény Tóth József panaszkodhatott, szitkozódhatott annyit, amennyi neki jól esett, mert Herczegh Sándor megmártotta ezt a két borjut az öndicsekvő önzetlenségének generálszószában és átszűrte az általa, a megunásig hangoztatott felebaráti szeretetnek ritka rostáján és azután méltóságosan hazavezette őket, mint felnőtt ökröket nemes lelkének vontató kötelén. (Zaj. Elnök csenget.) Egy másik eset Túrkevén történt- A túrkevei Gazdasági Egylet hivatalosan megbizta Herczegh Sándort azzal, hogy szerezze meg legelő-bérletre a vallásalapitványi ügy igazgatóságától a túrkeveik Ígéret-földjének, a Berettyó mentén, az Alföldön hires ecsegi pusztának egy szomszédos részét. Közben a túrkevei gazdák elfogtak egy levelet, amelyet gazdasági egyletükben nagy tetszésnyilvánítás mellett fel is olvastak, amelyben a régi bérlő azt irta Herczegh Sándornak, hogy ha neki szerzi meg a bérletet, akkor ő a levelében részletesen körülirt javadalmazást, természetbeni jutalmazást adja. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon.) A dolog vége az lett, hogy nem az erkölcsi testület kapta meg a bérletet, hanem egy harmadik! Az tudniillik, aki Herczegh Sándornak Ígérte a legtöbbet! T. Ház! Ez a néhány eset korántsem teljes tükre Herczegh Sándor magasztos múltjának. Én nem emlékezem meg most arról, hogy hogyan kapott Herczegh Sándor a régi »Lobogó« című lap főszerkesztéséhez Kristóffy Józseftől 25.000 békekoronát, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyan lehet ilyen érdemek alapján kormányfőtanácsos?); arról sem emlékezem meg, hogy hogyan tárgyalt Herczegh Sándor gróf Károlyi Mihállyal, az akkori kisgazdapárti lap irányának — a gróf pénzbeli támogatásának fejében való — megváltoztatása tárgyában, csak annyit emlitek meg, hogy épen ezek miatt távolították el őt az akkori kisgazdavezetők aa elnöki 80. ülése 1927 október 26-án, szerdán. 169 székből és akkor választották meg nagyatádi Szabó Istvánt elnöknek. Ma pedig Herczegh Sándor a nagybérlők volt lapjának, a »Föld« cimü heti újságnak újból a főszerkesztője. Aki Herczegh Sándor történetirója akar lenni, anuak hosszabb lélekzetünek kell lennie, mint amilyen ez az én interpellációm. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én most csupán a bizonyítható és a tudomásomra jutott legsúlyosabb eseteket hoztam fel, annak az illusztrálására, hogy mig nagyatádi Szabó István az ő puritánságával naeryjaink közé emelkedett, addig ezt az ő volt segítőtársát az alacsony ösztöne hová sülyesztette. (Rassay Károly : Kormányfőtanácsos lett, mit akar ? — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vértes Vilmos István : Tény azonban és azt gondolom, hogy az egész t. Ház egyetért velem abban, hogy ezt a közéleti kiválóságot, a szentgáli csatának ezt a kitűnő hősét le kell taszítani végre a tisztesség polcáról, ahol jóérzésű kisgazdákat és jórészt tanulatlan kisembereket a tekintély látszatával szabadon bujtogat. Ezért az igazságügyminister úrhoz tisztelettel azzal a kérdéssel fordulok (olvassa) : »Van-e tudomása az igazságügyminist er urnák arról, hogy Herczegh Sándor túrkevei földbirtokosnak, volt országgyűlési képviselőnek a kormány egy »Föld« című heti újságra adott mint főszerkesztőnek és tulajdonosnak engedélyt •?«... Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, és különben is interpellációját a jegyző ur az imént felolvasta, annak felolvasását tehát mellőze, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vértes Vilmos István : Tisztelettel kérdem, milyen eljárást óhajt a t. minister ur e fontos közérdekű ügyben a már felolvasott kérdéseim alapján, sürgősen folyamatba tenni 1 Elnök : Az igazságügyminister ur óhajt válaszolni. Pesthy Pál igazságügyminister : Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy egészen röviden válaszoljak az interpellációban feltett kérdésekre. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Ennek az interpellációnak a két első kérdése, amely vonatkozik a »Föld« című lap engedélyezésére és vonatkozik Herczegh Sándor pártelnöki minőségére, az én hatáskörömön kivül álló kérdések lévén, méltóztassék megengedni, hogy ezekre a kérdésekre ne válaszoljak, mert ezekről a kérdésekről tudomásom nincs. A másik két kérdésre, amely Herczegh Sándor bűnösségére nézve szolgáltatott adatokat, azt a kijelentést tehetem, hogy — amint minden esetben, amikor hivatalból üldözendő bűncselekményről van szó — az igazságügyi hatóságok és én magam is a törvény szigora értelmében el fogunk járni. Hogy van-e már eljárás folyamatban, ezt ezideig megállapítani még módomban nem volt, utána fogok Í zonban járni, hogy ez az eljárás folyamatba van-e téve, és ha folyamatba van téve, biztositom az igen t. Képviselőházat, hogy ennek az eljárásnak a törvényszerű lefolytatása meglesz egészen odáig, amíg az ítélet elkövetkezik. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni ! (Helyeslés.) Elnök : A képviselő ur óhajt a viszonválasz jogával élni ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vértes Vilmos István : A minister ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) 28 #
