Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-80

168 Az országgyűlés képviselőházának Elnök : Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a belügy min ister urnák az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügy minister ur válaszát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Vértes Vilmos István képviselő urnák interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügyi m. kir. minister úrhoz egy alföldi néptribun üzelmei tárgyában. 1. Van-e tudomása az igazságügyi minister urnák arról, hogy Herczegh vándor turkevei földbirtokosnak, volt országgyűlési képviselőnek a kormány egy »Föld« című heti újságra adott mint főszerkesztőnek és tulajdonosnak engedélyt főként a falusi nép számára szolgáló újság terjesztése céljából ! 2. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Herczegh Sándor főként ezzel az újsággal kapcsolatban is magát az Országos Kisgazdapárt elnökének hirdeti és való-e, hogy kormányhatósági jóváhagyással ily címen létesített egyesületnek ő törvényesen megválasztott elnöke 1 3. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy nevezett ellen betöréses lopás címén hatósági vizsgálat folyik, mely vizsgálat eredménnyel járt ? 4. Hajlandó-e a minister ura fent megjelölt közérdekekre való tekintettel a büntető iratokat sürgősen beszerezni, felülvizsgálni és szükség esetén sajtójogi felügyeleti hatóságával is közérdek céljából sürgősen intézkedni 1 Vértes Vilmos István s. k.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vértes Vilmos István : T. Képviselőház ! (Halljuk a jobboldalon.) Egy visszataszító személyi ügyben kell a t. Ház elé lépnem. Precízen fejezem ki magamat, nem vagyok a személyeskedéseknek barátja. Magam is vallom, hogy a Ház munkaidejét személyeskedésekre fecsérelni nem szabad, azonban ez az ügy nemzeti érdeket takar és igy kötelességem, hogy véle a t. Ház elé lépjek. Rég idő óta figyelem azt a csúf törtetést, amellyel egy régi kisgazdapolitikus agrárkérdésekben, agrárügyekben ellentéteket igyekezik kirobbantani. (Farkas István : Borzasztó nagy baj ! Árt a kormánynak és Meskó Zoltánnak !) Állandóan azzal büszkélkedik, hogy ő a legelsők között volt a csatasorban, hogy ő a megboldogult nagyatádi Szabó Istvánnak volt első munkatársa, ennélfogva ő az a csalhatatlan tekintély, akit a magyar kisgazdapárt vezetése örök jogon megillet (Rassay Károly : Mi közünk ehhez ! Kit érdekel ez !) Agrár lapjában ezzel a célzattal támadja a kormányzatot és Mayer János földművelésügyi ministert, mint a magyar kisgazdák elhivatott vezérét. (Farkas István: Kik választották meg? — Peyer Károly : Kik hivták meg ? — Zajos felkiáltások a jobboldalon : Büszkesége a magyar kisgazdáknak l) De ettől a munkájától sirva fordul el a jó izlés és a politikai tapintat. Munkája valójában lázítás és bujtogatás a kisgazdák között. (Peyer Károly: Ez a beszéd meg denuociálás ! Ez még csúnyább munka ! — Farkas István : Ez a legutálatosabb dolog !) Elnök (csenget) : Peyer Károly képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. Vértes Vilmos István : Tisztelt képviselő ur •fr várja meg a végét ! Önző és kapzsi politikai okokból, merő hiúsági motívumok által vezetve nem átalja a becsületes földmivelő nép között, az elégületlenséget szítani és ehhez a munkájához 80. ülése 1927 október 26-án, szerdán. minden eszköz jó neki. Hasztalan igyekezett a kormány ambícióit és hiúságát a gazdasági főtanácsosi cím adományozásával annakidején kielégíteni. (Peyer Károly ; Fáj a konkurrencia ! Zaj.) Aknamunkája most változatlanul odairányul... (Peyer Károly: Ha ő lenne a képviselő, ő mondaná el itt ezt a beszédet!)... hogy a nemzet legnyugodtabb, legkonzervatívabb társadalmi osztályát felforgassa. Az, akiről most megemlékezem, az Herczegh Sándor, volt képviselő, a »Föld« című újság tulajdonosa, másodosztályú kunsági néptribun, aki betöréses lopást követett el ! (Esztergályos János : Kormány főtan ácsos betöréses-lopásért elitéivé !) Látom Esztergályos képviselő ur álmélkodását. (Peyer Károly : Hát azért nevezték ki kormányfőtanácsosnak ?) Előveszem tehát az általam beszerzett bizonyítékokat, nehogy egy percig is azzal a gyanúval illethessenek, hogy alaptalanul vádaskodom. (Peyer Károly : A kormány már kinevezte! Törődjünk bele, ha akárkit is kinevez! — Farkas István : Kinevezheti a kormány Zsabkát is kormányfőtanácsosnak!) A kezem közt lévő Írások szerint a Kovácsfivérek bérelték Herczegh Sándor turkevei birtokát. A bérleményt 1923. év végén Herczegti Sándor visszakapta. Ez alkalommal a bérlők kikötötték, hogy a gazdasági év végéig kukoricájukat a bérlemény területén lévő tanyai góréban tarthassák addig, mig elszállitják. Ä bérlők a górét lakatra tették. 1924. év nyarán a góréból közel egy waggon kukorica hiányzott. (Rothenstein Mór: Hallatlan!) A bérlők megdöbbentek, kutatni kezdtek és a vizsgálódásuk során a következő tényállás derült ki (olvassa) : »Hollósy Ferenc béresgazda vallja: 1924. január 1-én fogadott meg Herczegh Sándor ur elsőbéresnek. Amikor két hétig ott voltam, felszólított a méltóságos ur: nézze kend, ebből a góréból szedni kellene egy kis tengerit. Én tiltakoztam, azt mondtam, be van zárva agóré, nem lehet. Ekkor hazament a városba a méltóságos ur, majd pár napra kijött a tanyára és hozott egy vasvágó fürészt. Nekem megint szólt és azt mondotta: Hallja kend, ügyesen, okosan csinálja meg kend. Rátette a fürészt a nyitolásra és el kezdte fürészelni, majd ideadta, hogy csináljam tovább. A nyitolást ketten elfűrészeltük, az ütközőt leütöttük, kinyitottuk és az ajtó kinyílott. Ekkor azt mondta, hogy takarosan, ügyesen felülről szedni kell a tengeriből. Mi, illetve én az éjszaka hat zákkal szedtem fel és Imre fiam, aki szintén ott lakott, felhordta az istálló padlására. (Rassay Károly: Nem komoly dolog, hogy ezt kell nekünk itt hallgatni!) Egy pár nap múlva megint kijött és azt mondta, hogy hozni kell még. Megint vittünk 8 zsákkal. Összesen 25 zsákra emlékszem, hogy kivittünk. Én a tengerit a csibésznének adtam etetésre, a ló is evett belőle és három zsákkal válogattunk ki, melyet a kazal helyére mi síinknek vetettem el. A tanyára tengerit sehonnan sem hoztak tavaszig, ekkor Ács Tibor urtol vett gazdám 8 mázsát vetni. Mikor a háromszori elvitel után is követelte a gazdám, mondván, hogy hozni kell, van annak a rossz zsidónak elég, mert elvitt innen vagy 600 milliót, én megtagadtam a a további tengeri vitelt. A csibésznének tudni kellett a dologról, mert ő adta a zsákot és tudhatta onnan is, hogy este még nem volt a tengeri a tanyán és reggelre már a padlásról én adtam neki.« Hollósy Imre a következőket nyilatkozza ki: »Édesatyám fenti vallomását mindenben igazolom, csak még azt teszem hozzá, hogy a méltóságos ur velem is üzent a városból, hogy venni kell a tengeriből és két zsákkal a városba, a gazdám házához is vittem.«