Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-73
2 r Àz országgyűlés képviseíotiázánali eseh-szlovák köztársasággal ez év május 31-én megkötött kereskedelmi szerződés. Hogy ez a szerződés csak most kerül a képviselőház elé s hogy ennek a szerződésnek hiányát oly sokáig voltunk kénytelenek nélkülözni, abban kétségtelenül nemcsak a két állam, között az első időben fenállott különböző ellentétek és az elzárkózó gazdasági viszonyok, hanem sok tekintetben politikai szempontok is játszottak közre; nevezetesen a legutóbbi öt év alatt több izben is kezdtünk tárgyalásokat a Csehszlovák köztársasággal, időnként azonban olyan események merültek fel és olyan körülmények állottak be, amelyek a tárgyalások továbbfolytatását s egy rendes kereskedelmi szerződés megkötését egyre hátráltatták, illetve lehetetlenné tették. A ránk erőszakolt trianoni békeszerződés életbelépte után ugyanis már az 1922. esztendőben Csehszlovákia és Magyarország között egy rendes, kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások indultak meg, amej lyek eredményeképen 1922. évi .november hó 22-én alá is Íratott ugyan a két állam tárgyaló felei által egy rendes kereskedelmi szerződés, amely különböző egyezményeket és határozmányokat tartalmazott a két állam közötti kereskedelem és rendes forgalom felvétele tekintetében. Fontos volt ugyanis az előállott uj helyzet folytán az abban az időben még teljesen rendezetlen határszéli forgalom és a vasúti közlekedési forgalom mielőbbi rendezése és szabályozása, nemkülönben a kereskedelmi szerződéseknél oly fontos állategészségügyi megállapodások létesítése is. Ez a szerződés azonban sohasem lépett életbe. Nem léphetett életbe pedig azért, mert ezen szerződés életbeléptetését a Csehszlovák kormány attól tette függővé, hogy mi ezt a szerződést egy vámtarifális kedvezményeket tartalmazó tarifális szerződéssel is egészítsük ki. Tekintettel pedig arra, hogy abban az időben a magyar államnak még nem volt önálló autonóm vámtarifája, mert hiszen az 1924 : XXI. tcikkbe iktatott autonóm vámtarifa életbeléptetéséig a régi osztrák-magyar monarchiára szabott vámtarifa alapján állottunk, amelynek tételeit az inflációs korszakban tudvalevőleg különböző vámfelpénzekkel módosítottuk, ennélfogva a magyar állam nem volt abban a helyzetben, hogy a Csehszlovák állammal már akkor tarifális szerződést köthetett volna. Amikor azonban 1924. májusában az akkori magyar nemzetgyűlés az uj autonóm vámtarifát elfogadta, a magyar kormány azonnal készségét nyilvánította a tekintetben, hogy a tarifális szerződés megkötésére irányuló tárgyalások meginditassanak. A tárgyalások meg is indultak, ekkor azonban Csehszlovákia részéről állott be olyan körülmény, — nevezetesen az ottani belpolitikai viszonyokban, belpolitikai téren állottak be olyan eltolódások és változások — amelyek újból lehetetlenné tették egy tarifális szerződés megkötését. Amint méltóztatnak ugyanis igen jól tudni, Csehszlovákiában kezdetben egy inkább baloldali irányzatú koalíció volt uralmon, amelynek f őerősségét a csehszlovák szociáldemokrata pártok és a cseh szocialisták alkották. Ebben az időben a minket mezőgazdasági exportunk szempontjából legközelebbről érintő mezőgazdasági terményeknél a vámok fel voltak függesztve, így fel volt függesztve: a gabona, a liszt és a zsirvám. Később, amidőn 1924 de- ; cemberében a tárgyalásokat újból megindítottuk, mezőgazdasági exportunknak még semmi • nehézsége és akadálya nem volt a csehországi l 73. ülése 1927 június 22-én, szerdán. bevitelnél. 1925 júniusától azonban már változott a helyzet és a csehszlovák gazdasági politika, amennyiben ebben az időben ezek mezőgazdasági cikkek, nevezetesen a búza és liszt már az érték szerint való vámmal lettek megterhelve. Mi tehát egy bizonytalan helyzet előtt állottunk, nyilvánvaló, hogy nem köthettünk mindaddig végleges szerződést Csehszlovákiával, amig nem voltunk tisztában azzal, hogy milyen lesz Csehszlovákiának az agrárvámok tekintetében a jövőben elfoglalandó álláspontja. Az 1925 őszén megtartott választások tudvalevőleg az addigi koalíciót megbuktatták. A kormányzat hosszas tárgyalások után polgári pártokból összeállított blokkban egyesült, amely blokknak legbefolyásosabb pártjai épen az agrárszinezetü pártok voltak, mégpedig nemcsak a cseh és a szlovák nacionalista agrárpártok, hanem a német nemzeti agrárpijrtok, sőt a szlovenszkói magyar nemzeti agrárpárt is támogatta ezt az uj kormányzati blokkot, amely támogatásnak természetesen az volt egyik előfeltétele, hogy a csehszlovák kormányzat erőteljes agrárvámvédelmet léptessen életbe, Ez a belpolitikai eltolódás változtatta meg tehát Csehszlovákiában az eddigi gazdaság* politikai irányzatot és ennek volt eredménye az 1926 július 14-én életbeléptetett azon vámnovella, amely a minket legközelebbről érdeklő mezőgazdasági exportcikkekre úgynevezett minimális vámtételeket állapított meg. A csehszlovák kormányzatnak ez a rendelkezése, illetőleg ennek a törvénynek életbeléptetése agrárexportunkat egyszerre igen nehéz helyzetbe hozta. A magyar közvélemény felháborodással fogadta a cseh kormányzatnak ezt az intézkedését és Magyarországnak nem volt más választása, minthogy vagy belenyugodva a minimális cseh vámokba, ezen az alapon indit rendes tarifális tárgyalásokat vagy pedig esetleges vámháborut kezd Csehszlovákiával. Ai mi felette fontos mezőgazdasági exportérdekeink ésszerűvé tették az előbbi eljárást, amelynek eredményeképen a múlt év nyarán, augusztus 26-án, Csehszlovákia és Magyarország között egy provizórium jött létre, amely 1926 szeptember elsején lépett életbe. E provizórium értelmében a két állam kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény elvét mondotta ki és ez a provizórium mindaddig érvényben maradt, amig a rendes tarifális szerződésre irányuló tárgyalások befejezést nem nyertek. Ugyanebben az időben megkezdődtek a rendes tarifális szerződésekre vonatkozó tárgyalások is, amelyek hónapokon át folytak megszakítás nélkül, míg végre ez év március havában sikerült a két állam tárgyaló feleinek a szerződés legnehezebb, vagyis a tarifális részeire vonatkozólag is megállapodást létesiteniök. Ezenfelül azonban szükségesnek mutatkozott az 1922 november 22-én aláirt szerződésben megállapított különböző egyezményeket és határozmányokat is megfelelő módon teljesen átdolgozni az időközben beállott viszonyoknak megfelelően. Ez meg is történt és nagy általánosságban megállapíthatom, hogy mindezeknek az egyezményeknek a megváltoztatása szempontjából határozottan előnyösen történt meg. A most tárgyalás alatt levő kereskedelmi szerződés áll magából a tulaj donképeni kereskedelmi szerződésből, amely 31 cikket tartalmaz és amely általánosságban a két szerződő állam között a legtöbb kedvezményes elbánást
