Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1927 október 18-án, kedden. mánnyal folytatott alku utján biztosithatja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon jól tudja a t. Ház, hogy az emigrációból már jöttek haza és a hazajöttek nem kerültek bíróság elé, szabadlábon maradtak és várhatják perük elintézését, amire nézve meg merem mondani, hogy nem fognak soha főtárgyalásra kerülni. Ellenben vannak olyanok, akik, ha nem hajlandók ezt aláirni, vagy, ha hajlandók lennének is, de akikkel szemben a kormány nem ilyen kegyes jóindulatú, azok nem léphetik át az ország határát azzal a kéréssel, hogy a biróság elé akarnak állani és a biróság előtt akarják ügyük letárgyalásával bűnös, vagy ártatlan voltuk kimondását kérni. (Propper Sándor: Kilenc év után!) Méltóztassék megengedni, az igazságszolgáltatás nagy intézményét nem szabad ilyen ferde helyzetbe hozni. Aki bűnös, az bűnhődjék és aki oda akar állani a biróság elé, az álljon oda. Méltóztassék ezt lehetővé tenni és a szabadlábon való védekezés jogával ne méltóztassék politikai üzérkedést csinálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Mert az mégis csak képtelenség, hogy embereknek reverzálist kell aláirniok, amely szerint nem irnak újságba, nem nyilatkoznak politikáról, akkor talán kegyesen megengedik, hogy biróság elé álljanak. Én az amnesztia kérdését ugy értem, hogy ebben az országban következetesen a szeretet és a béke ünnepén, felhasználva ennek az ünnepnek nagy érzelmi jelentőségét, szabadulást, biztonságot kaptak olyan egyének, akik a legrutabb bűncselekményeket követték el, olyan egyének, akik kijőve a fogházból, vagy megmenekülve az igazságszolgáltatás sújtó keze alól, nem vonultak vissza a magánéletbe, hanem ma is a fórumon ágálnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt ezt meghálálandó, elmennek a birósághoz és uj perek iaditásával követelik a biróságtól a maguk becsületének elismerését. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. — Peyer Károly: Kmetty!) Azt hiszem, ilyen körülmények között, amikor egyfelől látjuk a biróságok túlterhelését, amit a t. igazságügyminister ur állit, másfelől látjuk a hét éven keresztül folytatott amnesztiának egyoldalúságát, egy politikai amnesztia kérdése felett nem lehet egyszerűen napirendre térni azzal, hogy más országokban a bolsevista agitáció ellen megkezdik a legnagyobb ellenállást. Nagyon bölcsen. Tessék megkezdeni, azonban ennek az ellenállásnak biztositása a belügyminister ur feladata, az amnesztiának, mint egy nagy igazságügyi politikai kérdésnek megoldása pedig a t. igazságügyminister ur feladata. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) A t. ministerelnök ur beszélt március 15-ének törvénybeiktatásáról. Erre igazán el lehet mondani, hogy debuisset pridem, már régen kötelessége lett volna ez a magyar törvényhozásnak. Ha mégis van bennem valami keserű érzés, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztve látom, ez abból a gyanúból, abból a félelemből származik, hogy ez a törvényjavaslat, most hirtelen előhozva, semmi egyebet nem szolgál, mint hogy Kossuth Lajos emlékének törvénybeiktatása elől a t. Ház kitérjen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Már pedig t. Ház, én azt hiszem, hogy érzelmi szempontból, befelé a magyar nemzet millióinak érzelmét, kifelé pedig az ország külpolitikai érdekét és presztizsét tekintve, nekünk első kötelességünk lenne, hogy amikor most a Kossuth-szobor leleplezése elé kerülünk, amely leleplezés körüli késedelem külön fejezete ennek a leendő ünnepségnek... (Farkas Elemér: Nincs késedelem semmi! — Fábián Béla: Jól meg van rendezve!) T. képviselőtársam, ez felfogás kérdése. Van, aki teljesen kielégiti az ünnepséget illetően a kivánságait azzal, hogy a Nemzeti Szinházban előadják Hegedűs Lorándnak »Kossuth« című darabját, vagvunk mások, akik azt hisszük, hogy erre az ünnepségre fel kellett volna hozni a magyar nemzet millióit és ide kellett volna hozni a külföldet. (Farkas Elemér; Meg lehet csinálni igy is!) Mondom tehát, az az aggodalmam van, hogy március 15-ikének törvénybeiktatása Kossuth Lajos emlékének törvénybeiktatását kívánja pótolni. Ez ellen pedig én mármost tiltakozom, a törvényjavaslat tárgyalásánál pedig újból tiltakozni fogok. Nem lehet azt mondani, hogy március 15-ike törvénybeiktatásában benne van Kossuth Lajos emlékének törvénybeiktatása is. {Felkiáltások jcbbfelől: Nem is mondja, senki! — Simon András: Benne van a magyar nép emlékében! — Fábián Béla: Majd Cegléden Klebelsberg megmagyarázza!) T. képviselőtársam, hiába van a magyar nép emlékében, ezen a ponton külön kötelessége van a törvényhozásnak. Külön kötelessége van azért is, mert évtizedekkel ezelőtt megalázkodva, opportunusan tűrte, hogy Kossuth Laios száműzetése és hontalansága törvénybeiktattassék. Ezért is kötelessége volna neki ugy, amint az volt II. Rákóczi Ferenc emlékének törvénybeiktatása. Nem tudom egyáltalán megérteni, hogy egy végeredményben ilyen egyszerű érzelmi, de amellett a nemzet érdekeivel is harmonikus kérdés, miért vált ki kontroverziát közöttünk; miért nem lehet ezt a törvényjavaslatot letárgyalni és törvénybeiktatni? Ha azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem vált ki kontroverziát, akkor legyen szabad ebből azt következtetnem, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Majd mindjárt nyilatkozom!) hogy ez a törvényjavaslat a szoboremlék leleplezéssel egyidejűleg a Ház elé kerül. Legyen szabad még pár szót mondanom a Paléologue-ügyre vonatkozóan. A magam részéről igenis, szükségesnek tartom, hogy ebben a kérdésben teljes világosság álljon az ország előtt. Nem tudom elfogadni a ministerelnök urnák azt az álláspontját, hogy ennek tulajdonképen gyakorlati értéke nincs, mert hiszen az a kormány, amely akkor hatalmon volt, ma már megszűnt, annak a tagjai itt sincsenek a Házban, nem is védekezhetnek és igy a kérdésnek gyakorlati jelentősége nincs. Nagyon sajnálom, hogy a ministerelnök ur a kérdésnek ezt az oldalát domboritotta ki, mert én a felelősség kérdését ebben a percben nem hangoztattam volna. Ha azonban a ministerelnök ur már felvetette, akkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy egy kormány felelőssége mégsem szűnik meg azzal, hogy az illető kormány ott hagyja a helyét. Nagyon furcsán néznénk ki azzal a különben is illuzórikus értékű ministeri felelősséggel, ha azzal, hogy a kormány eltávozik, abban a pillanatban a felelősség kérdése a továbbiakra nézve süllyesztőbe került volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy jó szolgálatot tett-e a ministerelnök ur annak a kormánynak és ama kormány tagjainak, amely akkor az ország ügyeit intézte

t Nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur nem volt-e tagja annak a kormánynak, mint tárcanélküli békeelőksszitő minister? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen abban az időben ilyen ministeri állások megle-