Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-78
Àz országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1927 október 18-án, kedden. 107 gában álló kérdés, melyet tapasztalati tények; kel lehet alátámasztani, s ha én a nyolc évi politikai perekben folytatott Ítélkezéseket mint tapasztalati matériát veszem alapul, akkor az esküdtszék intézménye soha jobban nem volt megalapozva Magyarországon, mint ahogy ma kell, hogy megalapozva legyen. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Akármi történik a bécsi igazságügyi palota előtt, nekem mégis csak fontosab'b ebben a kérdésben, hogy mi történik Londonban és másutt a világon az igazságügyi palotákban, ahol valóban az esküdtszék intézménye funkciónál és levezet sok olyan izgalmat, amely — meg vagyok győződve — végeredményben ez nem szuppozdció, hanem igenis azoknak az államoknak történetéből levezethető, azokban az országokban is jelentkezett akkor, amikor nem volt esküdtszéki itélkezéis. Ami a választójog kérdését illeti, ebben a tekintetben igazán nem szükséges vitát provokálnunk a napirend kérdése körül. Én ebben a kérdésben a t. ministerelnök úrral körülbelül hat éve állok szemben és azt hiszem, hogy még hosszú ideig fogunk szembenállani. (Felkiáltások a .jobboldalon: Reméljük! — Fábián Béla: Mit lehet tudni, hogy a kormánypárt mikor fogja a mi progranmmnkat kisajátítani! — Derült séf/ a jobboldalon. — Fábián Béla: Mit lehet tudni, de nem lesz baj, tapsolni fogunk hozzá! — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! (Fábián Béla: Már előfordult ez!) Fábián képviselő urat ismételten , figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólástól tartózkodni. (Zaj.) Rassay Károly: T. képviselőtársam, én tudom, hogy sokáig fogunk szembenállani, mégpedig azon egyszerű igazság alapján amelyet Apponyi Albert t. képviselőtársam fejezett ki ebben a Házban, hogy nem szokták elfűrészelni azt az ágat, amelyre berendezkednek, önök pedi? alaposan berendezkedtek a oyilt szavazás biztosságára, tehát nem hiszem, hogy egyhamar elfogják fürészelni. (Egy hang balfelől: Történtek már csodák! — Zaj.) Hogy azonban ez a kérdés nem lesz olyan egyszerű arról legyenek, meggyőződve, mert önök egy lelki dilemma elé fognak állani, az elé a leki dilemma elé, hogy valóban annyira akarják-e az ország nagy problémájának, a revíziónak kérdését közelebb hozni a valósághoz hogy esetleg áldozatot hozzanak hatalmukból és akkor kénytelenek lesznek ecrre az útra rátérni. Megint nem a msgam böleseségére hivatkozom, hanem hivatkozom azokra az urakra, akik ezt az igazságot, hogy Magyarország kormányzását demokratikus irányba kell vinni, mert különben a magyar nemzetnek nagy problémája odakünn megfelelő megértésre nem talál, hangoztatták. Az önök soraiból künn járt t. képviselőtársaimra hivatkozom. Legyenek meggyőződve, hogy verbuválhatják az önök soraiban a szabadelvüség jelszavát hangoztató k< el ők tömegét, hozhatnak tessék-lássék javaslatokat, de míg a titkos választójogot Magyarországon törvénybe nem iktatják, addig nincs olyan kulturált nyugati ember, aki elhiszi hogy önök itt akár demokratikus, akár — ha ugy tetszik önöknek — a népies politikát folylatnak. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Az amnesztia kérdésében is kénytelen vagyok a magam álláspontját leszegezni. Nem először teszem. Hiszen legutóbb is. amikor alkalmam volt a t. Ház előtt felszólalni és a frankhamisitási bűnper vádlottai számára a másik oldalról amnesztiát sürgettek, kijelentettem, hogy minket semmiféle bosszúálló érzet nem vezet és mi ilyen amnesztiát a magunk részéről nem fogunk perhoreszkálni, ha ez nem lesz az elkövetett bűncselekmény glorifikálása ulólasi egy amnesztiában, hanem az állam életében, s a kormányzat szellemében diadalra jutott megértésképen fog jelentkezni.^ Ezt azonban nem lehet egy bűncselekményre, vagy bizonyosfajta bűncselekményekre korlátozni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az igen t. igazságügyminister ur az ő javaslatát a bíróságok tehermentesítéséről ugy állítja oda, mintha a bíróságok csődbe kerülnének. Én már az igazságügyi bizottságban is kérdést intéztem a minister úrhoz,, r hogy micsoda restanciája van a felső bíróságnak, kaphatnánk-e statisztikát, amely mutatná, hogy milyen természetűek azok a büntetőügyek, mert hiszen csak termesztés, hogyha egy bűnvádi eljárásban felépített garanc'ális intézkedést a törvényhozás kidob, legalább annyi lelkiismereti kötelessége van, hogy megtudja, miért kell ezt megtennie. (Pesthv Pál f gaz ságügy minister: Benne van az indokolásban!) T. miniszter ur, az indokolásban van szám, hogy mennyi a bűnügy, de nincs meg, hogy milyen bűnügy és ezt kérdem én. (Fábián Biéla: Sajtó-ügyek! — Zaj!) Erre vonatkozólag pedig, amire én, mint a törvényhozás tagja nem tudtam választ kapni a t minister úrtól, megkaptam a választ mint újságolvasó a felsőbíróság egyik előkelő tagjának nyilatkozatából. Ebben olvastam azt, hogy a forradalmak és a forradalmat követő idők bűncselekményei akadályozzák a felső bíróság munkájának rendes kerékvágásba kerülését. Ezt olvastam a felső biróság egyik igen előkelő tagja nyilatkozatából. Minthogy pedig a felső biróság tagjai általábanvéve igen elevenen foglalkoznak most ezzel a kérdéssel, sőt politikai kérdésekkel is, amit, ha mi innen a Házból viszonoznánk, akkor rögtön emlegetnék a birói érintetlenséget és függetlenséget, én a maga mrészéről eltettem ezt emlékeim közé! Ez igy is van és a minister ur legfeljebb azzal cáfolhat meg ha rövidesen ideterjeszt egy statisztikát, — aminek igazán nem lehet semmiféle akadálya, — arról, hogy fe'ső bíróságok előtt milyen időkből, milyen bűncselekmények miatt folyamatban levő perek akadályozzák az ügyek elintézését. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy felszólalási ideje lejárt. Kérem méltóztassék befejezni. Rassay Károly: Azt hiszem, hogy sajnos, a házszabályok értelmében nem kérhetek meghosszabbítást. Elnök: Lehet meghosszabbítást kérni, ha jelzi az időpontot. Rassay Károly: Tiz perccel kérem meghosszabbítani beszédidőmet. Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Igen.) Amint kiveszem, a Ház a hosszabbítást megadja. Rassay Károly: Én tehát kértem ezt a statisztikát, amit nem kaptam meg, most azonban van egy aggoda'mam, amit különben úgyis tudtam a gyakorlati életből, hogy ezek azok a perek, amelyek akadályozzák a biróságok munkájának rendes kerékvágásba kerülését. Nem beszélek itt kommunistákról és olyanokról, akik az ország ellen sorozatos bűncselekményeket követtek el künn az emigráció alatt, azonban én sohasem fogom az igazságszolgáltatás fénykorának tekinteni azt a korszakot, amikor egy vádlott azt a jogát, hogy szabadlábon védekezhessék-e, vagy sem, csak a kor19*
