Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 83 foglaltsága nagyobb volt, mint a csakugyan megnyilatkozó igazi népszeretet és a nemzeti többségének akaratában megnyilvánuló rokonszenv. Nem .szabad a t. ministerelnök urmak és a t. mögötte ülő kormánypártnak összetévesztenie magát az egész magyar nemzettel, meri; vannak itt még — és ezt hangsúlyoznom kell — nemcsak az én választókerületemben, nemcsak Kecskeméten, akik bejöttünk ide ketten, mint régi függetlenségi és 48-as pártiak, vannak még máshol is ebben az országban igaz. jó magyarok, a polgári gondolathoz hűségesen ragaszkodó hazafiak, akik szintén a nemzeti egység szolgálatában nélkülözhetetlen erők, tényezők, hogyha nem a kormány politikáját követik is és azzal nagyon sokszor szemben állanak, az ellen éles harcot vivnak az alkotmányos jog és kritika minden tisztességes és becsületes fegyverével. Tehát ha a t. ministerelnök urnák vannak érdemei a tengeri kikötő megszrzése terén, külpolitikai tekintetben, akkor én ugy gondolom, hogy nem szabad sem neki, sem a mögötte ülő kormánypártnak ezeket az érdemeket személyi érdemeknek tekintenie, amelyeken kivül más érdemek nincsenek. Annak az érdemnek, hogy a tengeri kikötőre vonatkozó Lag sikeres tárgyalásokat folytathatott a t. ministerelnök ur, nagyobb része magáé a nemzeté, a magyar nemzeti társadalomé, mely a világháborúnak iszonyata és a bekövetkezett forradalmi időknek és megszállásoknak megpróbáltatásai közben nagy- és kisantantbeli ellenségeink részéről indított megsemmisítő szándékú ako : ók ellenére is ugy megállotta a helyét, hogy a vele vialó barátság ma már a győző hatalmaknak is Európa-szerte, sőt világszerte érdekét képezi. Az érdem azért, hogy idáig jutottunk, azé az ősi belső nemzeti erőé, amelyről azt hitték sokszor ellenségeink és azt hitték itthon is sokszor aggódó, jó hazafiak, hogy már-már megfogyatkozott, amely pedig voltaképen nőttönnőtt és ma is a teljes cselekvőképességet sugározza ki önmagából. Az érdem ebben azoknak a névtelen adófizetőknek táboráé, akik évek óta viselik... (Fáy István: Már 13-adszor halljuk ma az adókérdést!) Bocsánatot kérek, én nem ismétlek semmit sem. (Straus z István: Jól felépített beszéd!) Arra vonatkozólag, hogy a tengeri kikötő tekintetében sikeres tárgyalásokat folytatott a ministerelnök ur, még egy szót sem mondottam az adófizetőkkel kapcsolatban. (iGál Jenő: És ha mondotta is, azt mondja amit akar!) Azoké az érdem, akik évek óta hordozzák a szinte elviselhetetlen adóterheket és a megpróbáltatások és sanyargatások közben is heroikus önfeláldozással teljesitik kötelességüket, az ország, a nemzet jövője iránt, mert csak az általuk teremtett konszolidáció képezhette alapját és létfeltételét annak, hogy a tengeri kikötő tekintetében a ministerelnök urnák sikerült megállapodnia az olaszokkal és sikerülni fog megállapodnia a szerbekkel is. A t. ministerelnök urnák azonban ezzel kapcsolatban van egy nagy kötelessége, amelyről nem szabad megfeledkeznie sem neki. sem a kormánynak. Nem elég a tengeri kikötő, ha; nem itt benn az ország határain belül, belső kikötőket, biztos révpartot kell teremtenie a t, ministerelnök urnák és a mögötte ülő kormányzópártnak, az élet hajótöröttjei számára, akik a magángazdaságok roncsain, vagy pedig mint teljesen vagyontalanok küzködnek az árral és a hullámok már-már átcsapnak a fejük fölött. Ebben az irányban nem látok én a kormánytól megfelelő intézkedéseket, de látom a tneg nem tett lépéseket, a multak mulasztásait és látom ma is az oly sokszor hangoztatott keresztény demokráciának hiányát. T. Képviselőház! Minthogy a kormány azokkal szemben, amit én ezeknek a hiányoknak kiküszöbölésére, a felsíró bajoknak orvoslására elmondottam, ellenkező irányban halad ós saját akarata mindenhatóságának alárendel minden más, még pedig jogos érdeket, melyeknek a kielégítése elől pedig nem volnia szabad elzárkóznia és minthogy nemcsak Kossuth Lajosnak a hagyományai, nemcsak nagyatádi Szabó Istvánnak elvei és programpontjai, hanem a régi kisgazdapártnak, a régi or szagos kisbirtokos szövetségnek 20 évvel ezelőtti, de ma is el nem évült programpontjai is igen sok tekintetben a mai kormányzat kezében csak múzeumi emléktárgyak, élettelen relikviák és meg nem valósított jelszavak, és minthogy hatalmát a, mai kormányzat — leszámítva tényleges híveinek csoportjait — nem a szabad véleményüket bátran nyilvánító erősekre, hanem a politikai, anyagi és lelki függőségben lévő gyengékre, egészen nagy társadalmi rétegek kényszerjellegü befolyásolhatóságára, szinte fejvesztett behódolására alapítja, ezért az előttünk fekvő bizalmi jellegű törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Fáy István! Fáy István: T. Képviselőház! Tekintettel az előrehaladott időre, tisztelettel kérem, méltóztassék beszédemnek holnapra való halasztásához hozzájárulni! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérni, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az appropriációs törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Jelentem a t. Háznak, hogy a f. é. május hó 19-én tett bejelentésemnek megfelelően folyó évi június hó 2-án, csütörtökön, vagyis a holnapi ülésnapon, a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában Dessewffy Aurél képviselő ur összeférhetetlenségi ügyében megtörténik az összeférhetetlenségi itélőbizottság 12 rendes és 3 póttagjának kisorsolása. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Beck Lajos képviselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni 1 Esztergályos János jegyző (olvassa); „Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. 1. Hajlandó-e a minister ur odahatni, hogy az Opera és Nemzeti Színház a kilátásba hetyezett 100.000—100.000 pengőn felül ez évben még egyéb támogatásban is részesüljön?
