Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
H Az országgyűlés képviselőházának 2. Hajlandó-e nyomorba jutott vidéki színészetünk bajának gyökeres orvoslására nagyobb összeget bocsátani a cél szolgálatára ?" Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Beck Lajos: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister nr hivatalos elfoglaltságánál fogva akadályozva van abban, hogy jelen legyen és különösen tekintettel arra, hogy az ügy érdekében való, hogy az interpellációt érdemben nyomban meg is válaszolja — amire kilátás van —, kérem interpellációmnak a következő ülésnapra való elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napra elhalaszthassa? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A következő interpelláló Frühwirth Mátyás képviselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa): „Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy az ország területén, de különösen Budapesten, ujabb időben külföldi cégek, mesterek letelepednek és üzleteket, ipari műhelyeket nyitnak 1 ? Kérdem a minister úrtól, hogy milyen eszközökkel akarja megvédelmezni a nehéz gazdasági viszonyokkal küszködő magyar ipart? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Frühwirth Mátyás: T. Ház! Miután a minister ur jelezte, hogy szeretne jelen lenni interpellációm elmondásánál, én pedig szeretném adataimat kibŐviteni, méltóztassék megengedni, hogy azzal a tiszteletteljes kéréssel forduljak a t. Képviselőházhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napra halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő urnák engedélyt adni arra, hogy interpellációját a legközelebbi ülésnapon mondel? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Gál Jenő képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): ..Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz. A magyar kereskedelem és a magyar fogyasztóközönség imminens érdeke, hogy az a nemzetközi szerződés, amely a csehszlovák államhói Magyarországra importált közszükségleti textilcikkekre a jelen állapottal szemben vámtételleszállitásokat foglal magában, mielőbb törvényerőre emeltessék. E nélkül ugy a nagyközönség, mint a magyar textilkereskede»lem teljesen tájékozódás nélkül van, ami leginkább az őszi és téli ruhaszükséglet mennél olcsóbb beszerzési lehetőségével van kapcsolatban. Szükséges volna tehát, hogy a kereskedelmi minister ur preciz tájékoztatást adjon arra nézve, hogy mikor szándékozik az errevonatkozó törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni. Ezek előrebocsátása után kérdem a mélyen t. kereskedelemügyi minister urat: a) hajlandó-e az országgyűlés képviselőházát tájékoztatni az iránt, hogy a csehszlovák állammal kötött vámtételek leszállítását tartal; 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. mázó nemzetközi szerződést mikor terjeszti a Ház elé? b) Hajlandó-e a Házat s ezzel a nagy nyilvánosságot felvilágositani, miért szenved késedelmet a már megkötött és csak törvényes ratifikálásra váró szerződés törvénybeiktatása? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az interpelfáció bejegyzése után ma délelőtt a királyi kormány külügyministere beterjesztette azt a törvényjavaslatot, amelynek sürgetése ebben az interpellációban foglaltatik. Látszólag tehát tárgytalan volna az a sürgetés, amelyet én interpellációm bejegyzésével céloztam, mivel azonban magának a törvényjavaslatnak előterjesztése semmiféle tájékoztatást nem ad aziránt, ho'gy mikor kerülhet ez a Ház tárgyalása elé; ebben a tekintetben a mélyen: t. kormánynak, a külügyminister urnák és a kereskedelemügyi minister urnák sürgős felvilágosítására van szükség. A t. Ház szives engedelmével vagyok bátor jelezni ennek az álláspontnak azt a jelenfőségét, amely mindnyájunkat érdekel, de különösen a fogyasztóközönséget s általában 1 , a kereskedelmi és ipari világot, a gyáripari világot érdekli. El kéli ismerni azt, hogy a szerződ dés megkötése kétségkívül a gazdasági konszö^ lidáció munkájának előbbrevitelét jelenti. Ugy ellenzéki oldalról, mint minden oldalról el kell ismerni, hogy a magyar kereskedelem konszolidált állapotát alkalmas előbbrevinni az a megállapodás, amelyet a magyar! kir. kormány a csehszlovák állammal létesített. Ha azonban ez a szerződés nem» kellő időben' emelkedik törvényerőre, akkor azok az üdvös hatások, amelyeket tőle várunk, feltétlenül elmaradnak. Kezemben van a textilipar hivatalos közlönye, amelyben a legkiválóbb magyar textilcégek, azok tulajdonosai, valamint a. magyari tetilgyárosok és iparosok országos egyesületétiek főtitkára hivatalosan ismertetik azokat a változtatásokat, amelyeket ez a szerződés tartalmaz. Nyilvánvaló,. hogy a 25—30%-os vámrnegtakaritás, amely elsősorban a , közszükségleti, a ruházati cikkek olcsóbbodását kell hogy jelentse, hatásaiban csak akkor mutatkozik, ha. a szerződés még a nyári idény, a nyári szünidő bekövetkezése előtt a t. Ház által megszavaztatik. Ha a mélyen t. minister ur a ma beterjesztett javaslatot csak késő ősszel kivan ja tárgyaltatni, akkor az a furcsaság áll elő, hogy a magyar kereskedők téli áruszükségletüket a régi vámok alapján volnának kénytelenek beszerezni, vagy pedig a beszerzést elhalasztani. Ez viszont a spekulativ szellemnek enged tért, amit a fogyasztók éreznek meg. Szokás, hogy a jó kereskedő ilyenkor szerzi be őszi és (éli áruszükségletét, ilyenkor kalkulálja azokat az árakat, amelyek mellett az árukat forgalomba tudja hozni. (Zaj a jobboldalon — Elnök csenget.) Az objektivitás paralniesolja, hogy kiemeljem, hogy a magyar gyáripar érdekeire ügyelni és vigyázni kell. A magyar gyáripar 1 fejlettsége kétségkívül megérdemli azt a pártolást, í hogy a vámtételek a kellő előkészítés után életbelépjenek, nehogy a magyar gyáripar kárát vallja a Csehszlovákiából idetóduló áruk konkurrenciájának. Kétségtelen azonban, hoírv azt az árnivelláló hatást, amelyet az ilyen előnyös vámtételek kiváltanak, nem egyoldalúan a gyárosok szempontjából és nem egyoldalúan a kereskedők szempontjából, hanem legelső sorban a nagyközönség, a fogyasztóközönség .
