Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

82 Az országgyűlés képviselőházának közük van, anyagi, üzleti természetű ügyekben kijárást gyakoroltak, legyen vagy azzal csak vonatkozásba is lettek volna hozhatók:. A régi képviselőházban az összeférhetetlenség beállott sokkal kisebb méretű és mértékű cselekmény elkövetésekor is, mint amilyenben közéletü funkcionáriusok az elmúlt esztendőkben resztvettek. Arra vonatkozólag, hogy a jövőben mégis olyan állapotokhoz jussunk, amelyek reményt adnak arra nézve, hogy ha nem is lehet megszüntetni minden visszaélést, minden panamát, de mégis a közélet tisztítása terén jelentős lépésekkel haladhatunk előre, hogy ezt csakugyan elérjük, elsősorban a kormánynak kell megmutatnia, hogy mindig a helyzet magaslatán áll és— amint Bethlen István t. ministerelnök ur mondotta — nem; kiméi senkit, nem néz senkire, hanem a legkíméletlenebb szigorral fog eljárni. S ha ezt nem gyakorolták a múltban ugy, mint kellett volna, ami miatt a bizalmatlanság megvan a kormánnyal szemben, akkor gyakorolják a jövőben legalább ugy, hogy ne lehessen; ténykedésük ellen lépten-nyomon jogos kifogásokat felhozni, mint amilyen jogos kifogás az, amely báró Kéthly László egyetemi tanár nyilatkozatából kitűnik, amelyet a klinikai husszállitásokra vonatkozólag tett. Ebből a nyilatkozíatból nem kivánok foglalkozni azzal, ami a különszobákra vonatkozik és a betegek gyógykezelésére, hanem tisztán azt olvasom fel ami vonatkozik szorosan véve arra, amiről az előbb említést tettem, a kormány felelősségének kérdésére, a panamák kiirtására és á panamáknak preventív intézkedésekkel való megelőzése tekintetében. Azt mondja a t. egyetemi tanár ur (olvassa): „A klinikák vezetőségének semmi köze sincs ' az úgynevezett klinikai panaimákho'z; az egyáltalában nem is klinikai panama, hanem az egyetemi tanároktól teljesen függetlenül dolgozó gazdasági hiviatial panamái. A klinikai tanárok évek óta — amint ezt a klinikai tanács jegyzőkönyveiben bárki megtekintheti — állandóan kifogásolták az élelmezés hibáit. Folytonos felterínsztésekkel fordultak ebben a kérdésben a kultuSziministeriumhoz, s a felterjesztésekben állandóan kérték a panaszok orvoslását. Hogy ez az orvoslás miért nem: történt mieg» azt ne tőlünk, hanem a kultuszmin isteriumtól kérdezzék". Vitán felül áll, hosry ez a nyilatkozat igaz. Az is vitán felül áll, hogy a t. kultuíszminister urnák, vagy a ministerium illetékes közegeinek kellő időben kellett tudniok arról, hogy a husszállitások körül a klinikákon vagy a klinikák gazdasági hivatalaiban valami hiba van. S ha gondolták is jóhiszemüleg. hogy el tudják intézmi a dolgot ügy, hogy bizonyos csendes formában máskép csinálják, — fel sem lehet tételezni, hogy, hogy nem volt ilyen szándék — feltétlenül mulasztás terheli a magyar kormány felelős közegeit abban a tekintetben. hogy kellő időben, kellő szigorral — az egyetemi tanárok részéről történt intervenció és azon felhívás ellenére, hogy vizsgálják meg. mi van a husszálitások körül, — nem jártak el. A többi mindennek következménye. Hát hogyan gondoljuk akkor a panamákat kiirtani, ha annak ellenére, hogy az illetékes tényezők figyelmét kellő időben felhivták arra, hogy baj van. hiba van a kréta körül, — hogy ezzel a magyar szólásmóddal éljek, — a felelős tényezők nem tették meg kellő időben azokat az intézkedése59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. ket, amelyeket meg kellett volna tenni. Hiszen azok, akik a panamázásokat elkövették, s akiknek bizonyára volt információjuk arról, hogy a kultuszministerium figyelme felhivatott arra, hogy a husszállitások körül nincs rendjén a dolog, mikor látták, hogy intézkedés nem történik, akkor még szabadabban űzték az üzérkedést és visszaéléseket, amelyeknek egész láncolata eredményezte azután azt, hogy nemcsak országos botrány, hanem világbotrány lett a klinikai husszállitási panamából. T. Ház! Azt mondotta a t. ministerelnök ur Zalaegerszegen, hogy szabadságot akar, de nem anarchiát. Mi is azt akarjuk, hogy szabadság legyen és ne anarchia. Isten mentsen tőle! Erős polgári társadalmi rendet akarunk. De a szabadság és anarchia között még van valami, amiről elfeledkezett a t. ministerelnök ur és ez az, hogy ha szabadságot akarunk, akkor a szabadságjogokat is biztositsuk. Van rend, Van részben önként folyó, részben megtartatott tekintélytisztelet az országban, miért kell tehát félni a szabadságjogok megadásától? Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ő nem akar diktatúrát, nincsenek ilyen hajlamai, s fokozatosan megszünteti azokat a korlátokat, amelyek a szabadságjogokra, a háború folyamán nyűggel vetették magukat. Hát. ha tett is lépéseket erre nézve a t. ministerelnök ur, akkor ezek a lépések csak nagyon kezdő lépések voltak. Én nem látom, nem tudom felfedezni azt, amire a t, ministerelnök ur hivatkozott, hogy hol döntötte ő már le a korlátokat, amelyek a szabadságjogok tekintetében eddig fennállottak. Mint rámutattam, sem egyesülési, sem gyülekezési, sem sajtószabadság, sem a népjogoknak olyan tisztelete, mint kellene lenni, nincs meg ebben az országban, sőt a választók a képviselőválasztásokon nem is szavazhatnak oda, ahová akarnak. Egyrészük nemi is jut szavazáshoz, mert már az ajánlási iveknél elintézik a dolgot. Nincsenek tehát ledöntve azok a korlátok, amelyek csakugyan ott merednek az! igazi szabadságnak elérésével szemben. Csakis akkor lesz szabadság ebben az országban, ha a t. ministerelnök ur ráhelyezkedik arra az alapra, amelyre rá kell helyezkednie, és amely az erőnek kérdése, amelyre oly nagy előszeretettel szokott hivatkozni. Ráhelyezkedik arra az alapra, amelyre rá kell helyezkednie, hogy minél több, elégedett, nemcsak alkotmányosan érző, hanem alkotmányos jogát szabadon gyakorló és az alkotmányos többság akaratában megnyugvó polgár legyen ebben az országban. A t. ministerelnök urnák be kell látnia, hogy az a kormányrendszer, amelynek ő a vezetője és a legfőbb exponense, csakis ugy tarthatja fenn magát, hogy ha több tekintetben a választók igaz akaratának megtévesztésére és igen sok tekintetben meghamisítására számit. Kell elég erőnek lennie a t. ministerelnök urban arra nézve, — ha csakugyan a nemzet hivatott vezérének tartja magát — hogy menjen a nemzet elé a titkos választójoggal. ÍFáy István: Hagyjuk már a csodaszert!) Ha a t. ministerelnök ur olyan érdemekre hivatkozik, amelyek tényleg megvannak, akkor ezeket az érdemeket a magyar nemzet titkos választójog esetén is bizonyára honorálni fogja. Ha pedig azok az érdemek nem olyanok, amelyeknek elismerését az egész nemzet osztja, akkor a. t. ministerelnök urnák is be kell látnia, hogv saját személye és népszerűsége iránt való el-