Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

tïtT Az országgyűlés képviselőházának Ez színvallás az általános, egyenlő és titkos választójog- mellett. Hogy azután Lukács László ehhez a programjához később hűtlen maradt, én arról nem tehetek, valamint arról sem, hogy épen azokat a fogyasztási adókat emelte a szegényebb néposztályok terhére, ame • lyeket már, Körmöcbányán elviselhetetlenekí.ek mondott, s amely téren a mostani kormányzat is követi, mert hiszen szintén, felemelt© a fogyasztási adókat. Tegnap Krüger Aladár t. képviselőtársain, aki Biharországból jött, ahova való vagyok magam is voltaképen

s az általános, egyenlő és titkos választójog ellen beszélt. Vele szemben a régi munkapárt egyik vezér egy éniségére, Tisza István egyik intimusária, Várady Zsigmond volt képviselőtársamra hivatkozom, aki 1910-ben egy könyvében a következőket irta (olvassa): „Az ország nem maradhat mai rendszerében, amikor az egész világon a demokratikus átalakulás nagy világtörténelmi folyamata vonul át győzelmesen. 1848-ban az általános szavazati jog eszméje még alig hogy létezett, és ma, ha nem is a szó legszorosabb értelmében, de lényegileg véve a fehér emberiség nagyobb részében uralkodik. Részletkérdés, hogy az általános, titkos választójog alapelvét a nemzet hogyan alkotja meg. A kérdés lényege az, hogy az 1874 : XXXIII. tc.-nek, amely 1874-ben is csak egy folt akart lenini egy hirtelen kiszakadt zsákon, ujabb folttal takarására ne gondoljunk". A nyílt szavazás nem tartható [enn, mert a szűk választójog' elsorvasztja a szabadságjogokat is, •— mondja Tisza István egyik intimus'a. Azt mondja továbbá: „A képviselőházban súllyal bíró osztályoknak nincs szükségük a gyülekezés és egyesülés jogára» sőt kellemetlen nekik, hogy a kivül levők élnek e joggal. Haragszanak a feltörekvő eszmékre, és a.z ezeket fejlesztő egyletekre. Tapsolnak tehát az ily egyletet feloszlató ministernek^ _ s feltörekvő eszmét követelő gyűlés feloszlatójának. Éljeneznek a hírre, hogy ily gyűlést betiltottak, oly komikus megokolással, hogy „ünnep van", „vásár van", „más gyűlés van", „a hely nem alkalmas", „a rendező nem ad bizitoisitékot a rendről" stb. így azonban sorvadásnak indul minden szabadságjog és vele a nemzet szabtadságszeretete is. Demokrata parlament ilyet nem tűrne, a mai parlamentet ilyenekért megyülöli az egész nép". „Nem a felső osztályok ellen kell ,a demokratikus választói jog, hanem kell azok érdiekében is. Hatásai fogják ellensúlyozni és csökkenteni azt a mélységes gyűlöletet, amely népünk szivében az uri osztály ellen mindig erősebben lüktet." Ez oly igazság, amely ma is megcáfolhatatlan (Br. Podmaniczky Endre: Halljuk a többi igazságot, az ellenkezőket is>, amiket Tisza István gróf mondott!) Akár Podmaniczky Endre t. képviselőtársam, akár más felszólaló fog ennek hangot adni a másik oldalon', én természetesen régi meggyőződésemhez hiven azokkal, az idézetekkel jöttem ide, amelyek bizonyítják, hogy á titkos választójog behozatalában nincs veszedelem. Oly idézetekkel jöttem ide, amelyek bizonyitják, (Farkasfalvi-Farkas Géza: Ellenkező nyilatkozatok is voltak!) hogy ha az általános választójogot behozzuk és engedjük megválasztatni azokat, akiket a nép csakugyan akar (Zaj jobbfelől.), akkor a polgári egyen69. ülése 192? június i-én, szerdán. súly ebben az országban nincs veszélyeztetve. Nem jutnak be a parlamentbe olyan képviselő urak, akiknek egyénileg tetsző és kedves dolog, hogy oda bejussanak, de maga a lényeg nem szenved csorbát, hogy a polgári uralmat fenn tudjuk tartani akkor is, ha módszeres eszközökkel nem hamisítják meg és nem játsszák ki a választók igazi akaratát. De menjünk tovább. Nagyatádi Szabó Istvánnak emlékét — aki az egységespárt alapját képező régi függetlenségi és 48-as kisgazda- és földmivespártnak a vezeére volt, akinek köszönheti az egész egységespárt, hogy létezik, bár elismerem, hogy létezésében része van gróf Bethlen István ministerelnök urnák és azoknak is, akik bent ülnek a pártban nagyatádi Szabó István régi követői közül, akár mint minister, nevezetesen Mayer János földmi velésügyi minister ur, akár mint közkatonák — az ő emlékét tartja nemcsak az tgységespárt, hanem pártkülönbség nélkül minden jó magyar ember ebben az országban a lehető legnagyobb kegyeletben, azok emlékével, együtt, akik a nemzeti ügynek és a népnek javára és szolgálatára üdvösen, helyesen, jószándékkal sokat cselekedtek, mint nagyatádi Szabó István. Ezt azért kell elmondanom, mert a t. kultuszminister ur azt mondotta, hogy nem tisztán a régi kisgazdaprogram volt az az alap, amelynek révén az egységespárt létrejött, de én azt mondom, hogy ez volt az alap, mert ha jelenleg nagyatádi Szabó István régi vérbeli követői kiválnának az egységespártból, megnézhetné a t. egységespárt, hogy mikép alakulna a helyzet az országban. Tehát erről, ne vitatkozzunk, hogy a régi kisgazdaprogram volt az alap. Hogy ebben a programban pedig mi volt, annak konstatálásáro leghivatottabb maga a vezér, nagyatádi Szabó István, ö mondotta 1910 június 9-én (olvassa): „Az intelligencia hatalmának a biztosítását azonban én nem fogadhatom el, mert nem veszi figyelembe az indítványozó azt, hogy a magasabb néprétegek kezében van a vagyon óriási hatalma, amelyet legyőzni hiába próbál az alantasabb népréteg; nem veszi figyelembe, hogy kezében van a szellemnek, a tudásnak nagyon sokat érő és messze kiható fegyvere és ereje, nem veszi figyelembe azt, hogy az államhatalom minden eszköze és dacára ennek, az eddig félretolt néptől azt a tömegében rejlő erőt, a tömeg erejét is el akarja tulajdonítani azáltal, hogy soha előre ne mehessen. Nem helyes politika ez, mert az ilyen politika, amely ily szavazati jogot csinál, amely kiköt, amely határvonalakat huz abban a tekintetben, hogy a nép nem tud érvényesülni, ez idézi elő azokat az állapotokat, amelyek a népet ellene fordítják a magasabb osztályoknak. Én az általános, egyenlő választójog alapján állok. Községenként akarom azt megcsinálni és titkosan. Altalános szavazati jogot kívánok az előbb elmondott okoknál fogva. Felháborodással láttam a lefolyt választásnál, hogy a szavazás elé bocsátott polgárt csendőrséggel, katonasággal szorítják, mint a csordát, az urnához. A titkosságot azért kívánom, mert igen sok szavazó van Magyarországon, aki befolyásolva van, aki függ valakitől, és aki, ha az illetők érvényesitik hatalmukat, kénytelen odaszavazni, ahova az, akitől függ, kívánja. Ez nem szabad elhatározás. De ha a szavazás titkos lesz — még pedig valóságosan, ne csak a formája szerint, mint a megyebizottsági ta-