Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

ÀB országgyűlés képviselőházának 5 győződve róla, alkotmányos utón mindig a pol­gárság kezében marad a vezetés. Ezek után továbbmenőleg kérdezem, akar-e tiszta választásokat a ."jövőben a t. belügy­minister ur? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy akar!) Lehet, hogy akart a belügy ­minister ur, de akkor a főispán urak és a fő­szolgabíró urak, az alárendelt közegek más­képen cselekedtek és az ő akaratát nem néz­ték annyira, amint felettes hatóságuk akaratát egyébként nézniök kellett volna és ahhoz alkal- ! kodniok kellett volna. Nyilvánvaló — és akik itt vannak a t. túloldalon, képviselőtársaim, egyénileg személyükben ne méltóztassék ezt bármily irányban is sértésnek venni, ez nem személyi dolog, ez rendszer dolga — rendszer dolga az, hogy nagyon sok képviselőtársam ide bejött. Nem merném mondani, még egysé­gespárti oldalról sem, hogy minden kerületben szabadon, a nép akaratának szabad nyilvánn­lásával történtek a választások. (Forster Elek; Ezt ők maguk sem mondják!) Ha tiszta választást akar a belügyminister ur, ez máskép nem eszközölhető, csakis a titkos választójog törvénybeiktatásával. (Farkasfalvi­Farkas Géza: Isten ments!) Miért? (Kabók Lajos: Mert akkor kimaradna a képviselő ur! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Én nem félek, engem semmiféle hatalommal nem választot­tak meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! ; Kun Béla: Bebizonyította a jelenlegi vá­lasztási hadjárat decemberben, hogy titkos vá­lasztás nélkül a választóknak szabad és befo­lyásmentes akarata nem nyilvánulhat mieg. Be­bizonyította a lefolytatott választási hadjárat, — és ezí a titkos választójognak előnyére -szol­gál, még az egységespárt oldaláról nézve is a dolgojk'at, — hogy a kormánynak, az egységes­pártnak, bármint nézzük — ez tény, amelyet el kell ismerni, — nagy talaja van az országban, titkos választójog mellett is. Ott volt Szeged és Debrecen, ahol az egységespárt mindkét he­lyen több szavazatot kapott, mint az ellenzéki jelöltek együttvéve. Itt volt Kecskemét, amely­ben — noha a tanyákon, mint emiitettem, Hor­váth Mihály t. képviselőtársam kapta meg a többséget — a kormánypárti jelölt szintén több szavazatot kapott, mint a függetlenségi jelölt, tehát ott is, ahol a titkos szavazás révén sza­badon nyilatkozhatott meg a szavazók akarata. Hódmezővásárhelyen az volt a helyzet, hogy az egységespárt kevesebb szavazatot kapott nemcsak a két ellenzéki jelöltnél együttvéve, hanem kevesebbet kapott, mint jómagam. Ha a kormány ilyen eredményeket tud produkálni titkos választójog mellett is, miért nem elég­szik meg vele, miért nem engedi, hogy az or­szágban ott, ahol jelenleg a terror és az illegi­tim befolyások érvényesülnek, szabadon nyi­latkozhassék a népakarat. Hiszen más nemi kö­vetkezhetnék be, mert azt csak nem gondolja a kormány, hogy elvesztené a többséget és meg­buknék? (Rothenstein Mór: És ez baj volna?) Nekem nem volna baj. (Egy hang a jobbolda­lon; Csak az országnak! — Kabók Lajos: Az egységespártnak volna baja, másnak senki­nek! — Propper Sándor: Vége volna az emésztésnek! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni! Kun Béla: Azt sem merem mondani, hogy az országnak baja volna, mert bármennyire ér­tékesnek méltóztatnak gondolni a Bethlen­rezsimet, ha megbuknék, feltétlen biztosra ve­szem és mindannyiunknak biztosra kell ven­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. h ülése 1927 jünius i-én, szerdán. 79 nünk, hogy lenne még ebben az országban pol­gári kormányzat, amely a nép jogok iránt is nagyobb megértéssel viseltetnék es a nemzeti nagy célok érdekében eredményesebben tudna működni, mint a Bethlen-kormány. Ha azokban a kerületekben, ahol jelenleg nyílt a /választás, a kormány titkos választást léptetne életbe, megmaradhatna a többsége, csak nem ilyen nagy számmal. Hát miért kell az, hogy itt — amint már hivatkoztam gróf Zichy János t. képviselőtársam cikkére — vér­szegény parlament legyen s hogy ilyen óriási nagy többsége legyen a kormánynak? Nem lenne veszedelem, ha több ellenzéki képviselő, többféle árnyalathoz tartozó képviselő lenne; mindegyik kifejezést adna a maga meggyőző­désének s akkor az ország legalább látná, hogy a képviselők több szemszögből nézvén a dolgo­kat, több irányzat exponenseiként vagy irányi­tóiként szólalnak fel. Akkor látná az ország, hogy mi a tényleges igazság, mert ma ugy áll a dolog, hogy az ország közvéleménye kényte­len tényleges igazságnak elfogadni azt, amit a t. ministerelnök ur, vagy egy más minister vagy a kormánypárt hirdet, pedig nem is az. Hogy a választók szabad akarata csak a titkos választás utján érvényesülhet, arra vo­natkozólag leszek bátor Färkasfalvi-Farkas Géza képviselőtársammal szemben is, aki az­előtt a Tisza-párthoz tartozott, épen a régi Tisza-párti emberek nyilatkozataiból röviden egy pár szemeivényt a t. Házzal megismertetni. 1910-ben, amikor a munkapárt lehengerelte a koaliciót, részben azért, mert a nemzet csa­lódott a koalicióban, részben azért, mert a vá­lasztási vesztegetés és a terror nagymértékben nyilatkozott, az is volt oka a lehengerelési szándék keresztülvitelének s a bekövetkezett eredménynek, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jogot nagyon sok munkapárti volt képviselőtársam magáévá tette és hirdette a választásokon . . . (Farkasfalvi-Farkas Géza: De nem a párt programja volt!) Szabaddá tet­ték a párt részére, mert nem is lehetett elgon­dolni, hogy a nemzeti közvéleményt a koalició­ban való csalódás és a vesztegetések ellenére a tnunkapárt oldalára csak ugy egyszerűen át lehessen vinni Justh Gyula, Kossuth Ferenc, Zichy Aladár mellől, a két függetlenségi párt és a disszidensek, Andrássy mellől, ha egy­úttal a választójogi programmot, amelynek megvalósításához sok belpolitikai reform ke­resztülvitelét is hozzáfűzték, a munkapárti je­lölt urak bizonyos része nem tette volna ma­gáévá, s ezen a réven is nem igyekeztek volna a választók bizonyos hányadát a maguk szá­mára megszerezni. Azután is az történt, hogy egyszer, amikor itt a választójog került szóba, Khuen-Héder­váry gróf ministerelnök ur a szélső bársony­székből odaszólt Justh Gyulának, a független­lenségi és 48-as párt vezérének, mikor a vá­lasztójogot követelte, hogy: vagyok olyan ba­rátja a választójognak, mint Justh Gyula. De tovább megyek. Lukács László pénz­ügyminister ur, a későbbi ministerelnök, azt mondotta körmöcbányai programbeszédében 1910 május 23-án (olvassa): „Nem tudom elkép­zelni, hogy azok a társadalmi osztályok, ame­lyek a terheket egyenlően viselik a vagyono­sokkial, azojk, akik a vénadót teljesen egyenlően szolgáltatják, akik a pénzbeli adót, különösen a, fogyasztási adókat súlyosabban érzik, mint a vagyonosabb osztályok, az alkotmány sán­cain kivül maradjanak". 12

Next

/
Thumbnails
Contents