Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

^8 Äz országgyűlés képviselőházának kel együtt majorizárni fogják a választottakat, akik pedig a választók akaratának voltaképeni letéteményesei. Erre vonatkozólag én kategorikusabb nyilatkozatot szeretnék hallani a belügyminister úrtól annál, amit eddig tett, mert ugy gondolom, hogy nem volna helyes ezt a reformot meglepetésszerüleg idehozni, hanem előzetesen meg kellene tárgyalni, — hiszen a közigazgatási reform évtizedek óta húzódik és az uj törvényhatósági választói jog megalapozása már tovább nem halasztható — ankéten kellene megbeszélni, hogy mit csinálhat és mit csináljon a kormány. Ez ne legyen pártkérdés, hanem a megyei és városi autonómiák kérdése. Emlékszem azokra az időkre, magami is résztvettem a küzdelmekben, amelyekben a darabontokkal szemben a vármegyék és városok állástfoglaltak. Ott csak egy volt a hiba, — mint ahogy délelőtt mondottam, — hogy amikor Kristóffyval és pribékeivel szemben állást foglaltak a nagy nemzeti küzdelmekben az ősi jogokért, amikor követelték a hadseregben a magyar nyelv érvényesítését, az Önálló, gazdasági berendezkedést, egyúttal nem követelték és nemi vették ki Kristóffy kezéből a választójogra vonatkozó követelést; mert ha ezt megtették volna, a nagy nemzeti felbuzdulás idején, akkor az általános, egyenlő, titkos választójog révén Béccsel szemben olyan hatalmas nemzeti irány jött volna be a parlamentbe, amely nyugodt és boldog nemzeti fejlődés alapjait képezhette volna. így volt a darabontok tatárjárása idején, amikor az autonómia megmutatta a maga erejét, hogy helyt állott48és67 különbözősége nélkül, ki milyen párthoz tartozott, a nemzet megtámadott alkotmánya és Örökérvényű igazságai mellett. Amint mondottam, következne tik olyan idő, amely talán nem teljesen hasonló, de mégis olyan, hogy megüróbáltatnak ezek a vármegyék, meddig birják a terhet és hogy csakugyan tudnak-e érvényt szerezni a nemzeti akaratnak bárminő hatalommal szemben. Ezért nem szabad a vármegyék és a városok autonómiájához hozzányúlni, ezért nem szabad attól félni, hogy a megalkotandó közigazgatási reform révén, ha az érdekképviseletek által meg nem kerülik a kérdést és ennek révén az autonómia elvét mellőzik, bekerülnek a vármegyei és városi képviselők közé a munkásság- ^ képviselői, a szociáldemokraták. (Urbanics Kálmán: Ettől iiem félünk !) Ha nen félnek ettől, t. közbeszóló Urbanics képviselő ur, akkor nincs értelme annak, hogy az érdekképviseleti bizottsági tagok beküldése által az eddigi rendet megváltoztassák. A virilizmust sem lehet ilyen értelemben fentartani. Még azok is, akik a virilizmust, tehát a vagyonnak részesítését a törvényhatósági életben a jövőre nézve is szükségesnek tartják, megegyeznek abban, hogy a virilisták válasszanak maguk közül, hogyha a vagyonnak meg is van az előjoga, de az előjogot képviselők közül a legérdemesebb jusson be a törvényhatósági életbe. Ha ezt elismerik igazság gyanánt, akkor nem szabad elzárkózni az igazság másik oldala elől, az elől, hogy semmi szükség nincs arra, hogy érdekképviseletek révén a vármegyei és városi ősi autonómia megnyirbálásával a mindenkori kormánynak szolgálatát az autonómia rovására elősegítsék. Erre vonatkozóan újra nagyatádi Szabó Istvánra hivatkozom, aki 1910. évi július 9-én itt 59. ülése Í92f június i-én, szerdán. a képviselőházban olyan kijelentést tett, amelyet ma is meg kell szívlelni, és amely előtt szemet hunyni lehetetlen. Arról beszélt nagyatádi Szabó István, amiről én most. (Olvassa:) „Ha végignézünk tovább népünk sorsán, vegyük csak szemügyre a vármegye igazgatását. Én, aki néhány éve a vármegyei közigazgatásban vagyok, megfigyeltem a dolgot, bár megfigyeltem már előbb is. Ha szolgabírót kell választani, összeülnek a vármegye urai, kijelölik, hogy ki legyen a szolgabíró. Ha alispánt kell választani, épigy történik a dolog, ha aljegyzőt, ha főjegyzőt kell választani, épen igy van. Már most — tisztelet a kivételeknek, mert én mindenkiben elismerem a jó szándékot —..." stb. Itt Muslay Gyula boldogult képviselőtársunk közbeszólt: „Államosítani kell! — Erre nagyatádi Szabó István azt mondta (olvassa): „A közbeszólásra annyit mondhatok, hogy ezek az állapotok fennálltak és sok helyen most is fennállanak, noha most már mégis szünőben vannak, mert az a nép, amely enynyire vissza volt szorítva, öntudatra ébredt és kezd a maga lábán állni, a törvényhatósághoz beküldi a saját embereit, hogy ezeket az állapotokat részben igy is megszüntessék. Az államosításnak nem vagyok barátja. Nem vagyok barátja azért, mert most akarja a nép ennek a nemzetnek régi jogát, régi szabadságát a vármegyékben élvezni, amelynek előnyeit eddig még nem élvezte. De ha az államosítás bekövetkezik, akkor megszűnik az egész. Amilyen hiba az, hogy a népnek csak egy osztálya ülteti be hivatalába a tisztviselőt, époly hiba volna a központi hatalom kezébe adni a vármegyék szabadságát". Mondotta nagyatádi Szabó István. T. Képviselőhá! Ez igaz. Ha a kormány és az egységes párt is azt mondja, hogy ez igaz, és a t. belügy minister; ur is, akkor ne kerülje meg a kérdést és ne igyekezzék részben sem sérteni az autonómiát. A népet be kell engedni a vármegyék és városok önkormányzati testületeibe. Nép alatt értem azokat is, akik most benn vannak. Mindenki odavaló, akit megválasztanak a megalkotandó választójog révén. Menjenek be. Üljenek ott munkások, szociáldemokraták. (Mozgás.) Ez előbb-utóbb úgyis be fog következni, azzal tisztában kell lenni. (Egy hang a jobboldalon: Megyékben nem választják be őket úgysem! — Propper Sándor: Rózsás álmai vannak!) Tegyük fel, hogy megválasztják őket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És az veszedelem? — Farkasfalvi-Farkas Géza: Nincs veszedelem, de nem választják meg!) Megtörténhetik, ha a magyar polgári társadalom nem tud kellően összefogni. De ha ezt meg tudja f cselekedni, hogy mindig alkotmányos utón győzzön a szociáldemokraták felett, ne erőszakkal igyekezzék őket letörni, mert ez csak elégedetlenséget szít és sokkal erősebb ellentétet kelt a polgári társadalommal szemben, akkor semmi szükség sincs arra, hogy árnyékát vesse előre az, amit már, előbb is emiitettem a belügyminister ur nyilatkozata révén, hogy az a szándéka, hogy a vármegyék és városok autonómiáját azért akarja megnyirbálni, hogy igy a hatalomnak mindenkori érvényesülését fentartsa^ gondolván, hogy ezzel nemcsak vármegyei és városi, hanem egyúttal polgári érdeket is szolgál. Szerintem ez a polgári érdeknek nem igaz szolgálata, erre a polgárság nincs ráutalva, erre a polgárság nem szorul rá, mert ha van benne belső erő, ezzel a belső erővel, meg vagyok