Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
68 Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. könyvelni, az éveken keresztül folytatott rossz pénzügyi és adóztatási politikának ferde kinövéseit, (Propper Sándor: És a panamákat!) ez szerintünk helytelen és nem az ország egyetemes érdekében való vitele a dolgoknak. (Pakots József: Szerencsétlen Ház! Tizenhármán vagyunk! — Meskó Zoltán: Én kimegyek! — Derültség.) Esztergályos János t. képviselőtársam a minap azt mondotta, hogy jól tudnak sirní az agrárok. T. képviselőtársam bizonyosan a nagybirtokosokat értette agrárok alatt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Minden kis- és nagybirtokos agrárember. Nem szabad szétválasztani őket. Együtt kell dolgozni!) Tudom, hogy azoknak sem megy ma olyan jól a dolguk, mint régen ment és vannak képviselőtársaim, akik nagybirtokosok, akik küzdenek azzal, miként lehessen ujabb és ujabb adósságok nélkül megtartani gazdaságukat abban az állapotban, amely szükséges ahhoz, hogy a jövőben boldogulhassanak. (Halász Móric: Márpedig az nem lehet, teljességgel lehetetlen!) Ami azonban azt illeti, hogyan állanak a középbirtokosok, főleg a kisgazdák, ezeknek sorsa egyszerűen kétségbeejtő lenne, hogyha lemondanánk a jobb jövő reményeiről és ha nem tartanánk fenn ennek a küszködő és vergődő kisgazdatársadalomnak nagy rétegeiben is azt az öntudatot, azt az önérzetet, hogy viseld terhedet^ húzd az. igát, jönnie kell. a jobb magyar jövőnek, hogy megvirrad valaha! (Élénk helyeslés és éljenzés. — Gáspárdy Elemér: Ezt valljuk mi is!) Mindamellett nem lehet eltitkolni, letagadni, hogy a bekövetkezett sok bajnak okozója az, hogy a kormány nem azt a pénzügyi és adópolitikát követte, amelyet követnie kellett volna. Az adókönnyítés csak papíron van meg. Az agrárok, a kisgazdák, a középbirtokosok kölcsönt vesznek fel, hogy — amint Csizmadia András t. képviselőtársam is rámutatott — az adófizetést teljesíteni tudják. (Gásnárdy Elemér: Ez, nagy hiba!) Nagy a túlterhelés, a jószág ára lement, a megromlott felszereléseket nemcsak ujjal pótolni, hanem még kellő mértékben kijavítani sem tudják. Az ország egyes vidékein rendkívül nagy a talajvíz. Tudok eseteket, amikor kerületemben egy hétgyermekes családapát kiöntött a viz hajlékából, gyermekeivel együtt. Kénytelen volt egy ólba menni lakni. Árpavetése víz alatt volt, huszonhárom hold földjén mindössze pár véka búza termett. Az illető akkor adóelengedésért folyamodott. Utána jártunk, engedjék el az adóját. A hatóságok helyszini vizsgálatot tartottak, majd végrehajtást tűztek ki, azt megint elhalasztották. A pénzügyigazgatóság szűk láíókörüséggel. mindig csak húzta és húzta a dolgot, érdemi elintézését. A vidéki pénzügyigazgatók úgyis sokszor olyanok, mint a kiskirályok és basák. Ahelyett, hogy azt mondotta volna az ilyen konkrét felmerült siralmas esetben., hogy lépéseket teszek hivatalból a f ministerhez^ az történt, hogy ennek a szegény családapának ma is le van foglalva a tehene és most is árverés előtt áll. (Farkasfalvi Farkas Géza: óriási hiba, de a kormány nem tehet róla!) A pénzügyigazgatóságok azt mondják, hogy nekik utasítás van kiadva, (Strausz István: Bizalmas rendelet!) Ha erre nincs utasítás kiadva, ilyen eklatáns esetben, amikor a nyomorúság sir ki a szegény túlontúladóztatott polgár beadványából és neki és családjának egész egzisztenciája veszedelemben forog, lehet-e paragrafusok szerint a dolgot elintézni és nem kcll-e egyénileg cselekedni? De más hasonló, ha nem is ilyen siraljmas esetekben a siralmasság különböző fokozataiban, amilyenek nemcsak Hódmezővásárhelyen, de számos helyen előfordulnak Alföldön, ki intézkedik? A pénzügymini ster ur vagy pedig csak a rendeletek szerint intézkedő, de maguknak sokszor a rendeletek betűin túl is nagyobb hatalmat tulajdonító pénzügyigazgatóságok ? (Farkasfahi Farkas Géza: Méltóztassék a pénzügynunister ur tudomására hozni a megtörtént esetet, bizonyára orvosolni fogja!) Tudom magamról, Számtalan esetben kaptam orvoslást az ilyen esetekben. Elnök (csenget): Farkas képviselő urat kérem, ne méltóztassék hosszantartó közbeszólásaival -zavarni a szónokot. Kun Béla: Számtalan esetben, de nem mindig. Rendszerint olyan lassan megy az orvoslás, hogy nem is lehet gyökeresen orvosolni a bajokat. A felsíró bajok egész komplexumával állunk szemben, amelyre kellő orvoslást nem kapunk. Ezeken a vidékeken mcst folyik t a földeknek újra osztályozása, amikor vallomást kell adni az illető birtokosoknak arról, hogy mi káruk volt, hogyan értékelik birtokaik jövedelmezőségét. A múlt hetekben épen az én kerületemben történt, hogy szinte nem is adóvallomásokat kértek, de adóvallomásokat folytattak, valóságos szekirozása folyik a lakosságnak a pénzügyi hatóságok részéről. Pedig aki odamegy, a minister urnák nagyon csekély alárendeltje. Egy ilyen kis pénzügyi közeg a minister úrhoz képest nagyon kicsiny, de ezeknek az adóvallomásoknak megtételénél és ujraosztályczásánál oly nagy urnák képzeli magát, mintha valami íiókatyauristen volna. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez emberi gyengeség!) Ezen a rendszeren változtatni kell, (Ugy van 1 . Ugy van!) mert ez csak az elégedetlenséget növeli, mi pedig nem azért vagyunk itt, hogy az elégedetlenséget szítsuk, hanem azért, hogy az elégedetlenség megszüntetésére irányuló jogos igyekezetünkre a minister ur részéről süket fülekre ne találjunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nemes hivatása az ellenzéknek! — Graefl Jenő: Hogy nyolc órát beszéljenek! — Zaj.) Nem kell az ellenzéket hivatása teljesítésében akadályozni és hogy még jobban teljesíthessük ezt a nemes hivatást, még több ellenzéki képviselőt kellett volna beengedni a nemzet akaratának megfelelően és ha azoknak a különböző módszeres eszközöknek alkalmazása nem történt volna meg, akkor az ellenzék csakugyan nagyobb számban került volna be ebbe a képviselőházba. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kun Béla képviselő ur folytatja beszédét. Kun Béla: T. Képviselőház! A kisgazdatársadalom rossz sorsának némi enyhítése céljából szükséges volna, ha a pénzügyminister ur az adóvégrehajtásokat legalább is augusztus 25-ikéig', az aratás utánig felfüggesztené. Mert mégis csak lehetetlen állapot az, hogy igen sok kisgazdának kocsija, lova, tehene le van foglalva és hogy ugy mondjam, mindig a feje fölött van a Demokles-kardja, nem tudja mikor viszik be jószágát a közös gyüjtőakolba és mikor éri a szégyen, hogy esetleg árverés alá kerül. Méltóztatik tudni, hogy a kisgazdatársadalomnál nem az a baj, hogy az adót nem akarja kellő jószándékkal fizetni, hanem az, hogy nem
