Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Âz országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 65 ezt a t. egységespárt ? (Meskó Zoltán: Majd megmondják idejekorán!) A t. mmisterelnök ; ur bizonyára tudja, de nem mondja meg min- ; denkinek. Én nem tartozom felelettel, nem is ' felelek rá. Noha megvan a nézetem, méltóz- i tassék megengedni, hogy azt ne nyilvánítsam, | mert ezzel oly kérdést érintenék, amelyet nem j akarok érinteni. Kérdezhetem azonban: csak • nem az a cél, hogy az ellenzéket itt a képvi- j selőházban leszavazza? Hiszen ehhez nem kel- i lene a kormányt támogató keresztény gazda- j sági párttal együtt 203 ember, kevesebb is elég ! volna. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nyilván ez a célja!) Miért kellett ily nagy többséget összetoborozni! (Gáspárdy Elemér: Ha a nép akarta!) Már bebizonyítot­tam, t. képviselőtársam, és ha nem méltózta­tik elhinni, estig is vitatkozhatnánk, hogy nem a nép akarta. T. képviselőtársam azt mondja, hogy igen, én az ellenkezőt állítom, nem tud­juk egymást meggyőzni. (Meskó Zoltán: Öt évig ráérnek vitatkozni!) Majd ha újból meg­állapítás alá kerül, hogy ennek a választás­nak mi volt a története, akkor ezek a meg­állapítások meg fognak történni. Az azonban bizonyos, hogy ez a nagy többség nem ugy fakadt csak önmagából a nemzet kebelén, mint a bimbó a fán, hanem tömérdek áldozatba ke­rült, hogy létrejött. Miért van a kormánynak az a rendelkezése, — hiszen ez letagadhatat­lan, mert ha nem lenne rendelkezés, akkor meg vagyok győződve róla hogy időközi vá­lasztásokon ellenzéki képviselőjelölteket vá­lasztanának meg — miért van rendelkezés, hogy ugy mondjam, parancs, hogy minden kerületben a kormány jelöltjét kell megválasz­tani? Miért nem sziveli a kormány és a t. egységespárt az ellenzéket? Miért törekszik arra, hogy itt a parlamentben a kormány in­tézkedéseivel szemben minél kevesebb ellen­hang és kritika hangozzék el? Miért állit ja igy a feje tetejére (Meskó Zoltán: Hagyjuk a Tótágast!) magát a parlamentet, amely szá­mottevő erős .ellenzék nélkül valójában el sem képzelhető? Hiszen ha a nemzet szabad aka­ratából — és itt belekapcsolom mondandóimat a t. népjóléti minister urnák előbb tett közbe­szólásába — ha a nemzet szabad akaratából ilyen nagy többséget adott volna a t. minis­terelnök urnák, akkor is azt kellett volna mon­dania, hogy: ez sok, nem kérek belőle, mert a sok a jóból is megárt. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Szóval kormányhata­lommal ellenzéket válasszunk? — Propper Sán­dor: Nem, hanem ne csukassák le a bizalmi­férfiakat és ne erőszakoskodjék a kormány! — Zaj.) Nem kormányozható ellenzék kell, hanem olyan ellenzék, amely nem a kormány kegyé­ből jött létre, (Meskó Zoltán: Szezonellenzé­kieket kisorsolunk! — Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Olyanokat, mint maga volt! — Zaj.) mint ahogy megválasztatott Kecskeméten 4761 szavazattal Horváth Mihály t. képviselő­társam függetlenségi ós 48-as programmal. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Dacára a kormány terrorjának! — Propper Sándor: Titkos volt a szavazás, nem lehetett terrorizálni!) pedig azelőtt odáig sem engedték Horváth Mihály immár megválasztott kép­viselőtársamat, hogy szavazhattak volna rá titkosan, mert már az ajánlási iveit sem fogad­ták el. (Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: Ha nem volt jó!) Bocsánatot kérek, ak­kor miért mondottak le épen a presztízs érde­kében, amely egyúttal a kecskeméti választás presztízsével függött össze, nemcsak azért, merti a t. házelnök ur volt a megválasztottnak ki­jelentett képviselő, hanem egyébként is össze­függött magának a kormánynak presztízsével? Hátha a kormány tudta, hogy azt a memo­randumot körülbelül meg fogják semmisíteni, akkor nem lett volna szabad engedni a t. kép­viselő urakat, hogy lemondjanak. Hol van az a bátor mellel való kiállás és szembeszállás minden ellenzékkel, még jogosult irányzattal szemben is, amit hirdetni szoktak? Azt szokták mondani a t. ministerelnök úrék, hogy: az ország többsége, a nemzet mel­lettük áll. Miért nem mutatták meg ezt Kecs­keméten? Azt mondja a törvény, hogy senkit sem szabad illetékes birája elől elvonni; nem szabad engedni, hogy az illető megszökjék; nem hibásak egyénileg, mert hiszen ebbe a hely­zetbe belejutottak, miért engedték, miért vit­ték a dolgokat ugy, hogy a közigazgatási bí­róság ítélete elől az illető képviselő urak kény­telenek voltak megszökni. (Vass József népjó­léti és munkaügyi minister: Önjogu emberek; azt csinálják, amit akarnak!) Elnök: A képviselő urat azért a sértő ki­fejezéséért, amelyet képviselőtársaival szem­ben alkalmazott, rendreutasítom. . Kun Béla: Egyénileg a legnagyobb tiszte­letemet fejeztem ki a megválasztott képviselő urakkal szemben. Tagadhatatlan, hogy a képviselőházban — legalább igy volt a múltban — a határozat- és tanácskozóképességet mindig a többségi párt­nak kell biztosítania, Jelenleg nagyon sokszor nincs meg^ sem a határozlat-, sem a tanácskozó­képesség és ez a beteg parlamentarizmus le­tagadhatatlan bizonyítéka. Még a látszatát sem őrzi meg a nagy többség ellenére a t. kormány­párti oldal annak, hogy valóban parlamenti élet folyik. Emlékszem rá, hogy amikor voltak a nagy obstrukciók Tisza idején, akkor a kor­mánypárt oldaláról bejöttek a képviselők, a tanácskozó- és határozatképesség megvolt, most pedig a padsorok tátonganiak az ürességtől, a t. képviselő urak nincsenek itt. Megjegyeztem pl., hogy a t. miniszterelnök urnák az olasz­magyar barátsági szerződés tárgyalásakor mondott beszédét 203 kormánypárti, illetőleg kormánytámogató képviselő közül mindössze 63-an hallgatták meg. (Propper Sándor: A többi nem volt rá kíváncsi.) A többi nem volt kíváncsi e nagyfontosságú nyilatkozatra. Az, hogy tespedt^ az élet itt a parlamentben, hogy a képviselőség valósággal monopolizálva és kisajátítva van a kormányhoz közelálló, a kor­mány politikáját valló, egyébként tiszteletre­méltó egyének részéről. Ezzel szemben képtelen a nemzet többsége érvényt szerezni a maga meggyőződésnek és akaratának. Rámutattam, hogy mi történt a választá­sokon, A petíciók lehetetlenitéséről szintén szó­lottam. Ha a peticiós eljárás kellemetlen lenne az illető képviselőre, akkor lemond és uj vá­lasztás jön, ha pedig egy miandátumot megsem­misítenek, akkor is uj választás jön. A lemon­dás után az ellenzék jelöltje, akit először ki­semmiztek, nagy számarányt kapva a szava­zatokból, bejön a parlamentbe. (Meskó Zoltán: Miért nem mentek le támogatni az ellenzéki je­löltet?) A másik képviselőjelöltről köztudomásu ; hogy tudta, hogyan kell még jobban megdol­gozni a választókat és presztízs szempontjából miként kell keresztülvinni, hogy ellenjelölttje ne jöhessen be a parlamentbe. Ha csakugyan igazsága van az egységes­pártnak, akkor miért félti ezt az igazságot a napsugártól? Hiszen az igazság olyan, hogy az nem olvad el a nap sugara alatt, mint a hó, 10*

Next

/
Thumbnails
Contents