Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
Âz országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 65 ezt a t. egységespárt ? (Meskó Zoltán: Majd megmondják idejekorán!) A t. mmisterelnök ; ur bizonyára tudja, de nem mondja meg min- ; denkinek. Én nem tartozom felelettel, nem is ' felelek rá. Noha megvan a nézetem, méltóz- i tassék megengedni, hogy azt ne nyilvánítsam, | mert ezzel oly kérdést érintenék, amelyet nem j akarok érinteni. Kérdezhetem azonban: csak • nem az a cél, hogy az ellenzéket itt a képvi- j selőházban leszavazza? Hiszen ehhez nem kel- i lene a kormányt támogató keresztény gazda- j sági párttal együtt 203 ember, kevesebb is elég ! volna. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nyilván ez a célja!) Miért kellett ily nagy többséget összetoborozni! (Gáspárdy Elemér: Ha a nép akarta!) Már bebizonyítottam, t. képviselőtársam, és ha nem méltóztatik elhinni, estig is vitatkozhatnánk, hogy nem a nép akarta. T. képviselőtársam azt mondja, hogy igen, én az ellenkezőt állítom, nem tudjuk egymást meggyőzni. (Meskó Zoltán: Öt évig ráérnek vitatkozni!) Majd ha újból megállapítás alá kerül, hogy ennek a választásnak mi volt a története, akkor ezek a megállapítások meg fognak történni. Az azonban bizonyos, hogy ez a nagy többség nem ugy fakadt csak önmagából a nemzet kebelén, mint a bimbó a fán, hanem tömérdek áldozatba került, hogy létrejött. Miért van a kormánynak az a rendelkezése, — hiszen ez letagadhatatlan, mert ha nem lenne rendelkezés, akkor meg vagyok győződve róla hogy időközi választásokon ellenzéki képviselőjelölteket választanának meg — miért van rendelkezés, hogy ugy mondjam, parancs, hogy minden kerületben a kormány jelöltjét kell megválasztani? Miért nem sziveli a kormány és a t. egységespárt az ellenzéket? Miért törekszik arra, hogy itt a parlamentben a kormány intézkedéseivel szemben minél kevesebb ellenhang és kritika hangozzék el? Miért állit ja igy a feje tetejére (Meskó Zoltán: Hagyjuk a Tótágast!) magát a parlamentet, amely számottevő erős .ellenzék nélkül valójában el sem képzelhető? Hiszen ha a nemzet szabad akaratából — és itt belekapcsolom mondandóimat a t. népjóléti minister urnák előbb tett közbeszólásába — ha a nemzet szabad akaratából ilyen nagy többséget adott volna a t. ministerelnök urnák, akkor is azt kellett volna mondania, hogy: ez sok, nem kérek belőle, mert a sok a jóból is megárt. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Szóval kormányhatalommal ellenzéket válasszunk? — Propper Sándor: Nem, hanem ne csukassák le a bizalmiférfiakat és ne erőszakoskodjék a kormány! — Zaj.) Nem kormányozható ellenzék kell, hanem olyan ellenzék, amely nem a kormány kegyéből jött létre, (Meskó Zoltán: Szezonellenzékieket kisorsolunk! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Olyanokat, mint maga volt! — Zaj.) mint ahogy megválasztatott Kecskeméten 4761 szavazattal Horváth Mihály t. képviselőtársam függetlenségi ós 48-as programmal. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Dacára a kormány terrorjának! — Propper Sándor: Titkos volt a szavazás, nem lehetett terrorizálni!) pedig azelőtt odáig sem engedték Horváth Mihály immár megválasztott képviselőtársamat, hogy szavazhattak volna rá titkosan, mert már az ajánlási iveit sem fogadták el. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha nem volt jó!) Bocsánatot kérek, akkor miért mondottak le épen a presztízs érdekében, amely egyúttal a kecskeméti választás presztízsével függött össze, nemcsak azért, merti a t. házelnök ur volt a megválasztottnak kijelentett képviselő, hanem egyébként is összefüggött magának a kormánynak presztízsével? Hátha a kormány tudta, hogy azt a memorandumot körülbelül meg fogják semmisíteni, akkor nem lett volna szabad engedni a t. képviselő urakat, hogy lemondjanak. Hol van az a bátor mellel való kiállás és szembeszállás minden ellenzékkel, még jogosult irányzattal szemben is, amit hirdetni szoktak? Azt szokták mondani a t. ministerelnök úrék, hogy: az ország többsége, a nemzet mellettük áll. Miért nem mutatták meg ezt Kecskeméten? Azt mondja a törvény, hogy senkit sem szabad illetékes birája elől elvonni; nem szabad engedni, hogy az illető megszökjék; nem hibásak egyénileg, mert hiszen ebbe a helyzetbe belejutottak, miért engedték, miért vitték a dolgokat ugy, hogy a közigazgatási bíróság ítélete elől az illető képviselő urak kénytelenek voltak megszökni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Önjogu emberek; azt csinálják, amit akarnak!) Elnök: A képviselő urat azért a sértő kifejezéséért, amelyet képviselőtársaival szemben alkalmazott, rendreutasítom. . Kun Béla: Egyénileg a legnagyobb tiszteletemet fejeztem ki a megválasztott képviselő urakkal szemben. Tagadhatatlan, hogy a képviselőházban — legalább igy volt a múltban — a határozat- és tanácskozóképességet mindig a többségi pártnak kell biztosítania, Jelenleg nagyon sokszor nincs meg^ sem a határozlat-, sem a tanácskozóképesség és ez a beteg parlamentarizmus letagadhatatlan bizonyítéka. Még a látszatát sem őrzi meg a nagy többség ellenére a t. kormánypárti oldal annak, hogy valóban parlamenti élet folyik. Emlékszem rá, hogy amikor voltak a nagy obstrukciók Tisza idején, akkor a kormánypárt oldaláról bejöttek a képviselők, a tanácskozó- és határozatképesség megvolt, most pedig a padsorok tátonganiak az ürességtől, a t. képviselő urak nincsenek itt. Megjegyeztem pl., hogy a t. miniszterelnök urnák az olaszmagyar barátsági szerződés tárgyalásakor mondott beszédét 203 kormánypárti, illetőleg kormánytámogató képviselő közül mindössze 63-an hallgatták meg. (Propper Sándor: A többi nem volt rá kíváncsi.) A többi nem volt kíváncsi e nagyfontosságú nyilatkozatra. Az, hogy tespedt^ az élet itt a parlamentben, hogy a képviselőség valósággal monopolizálva és kisajátítva van a kormányhoz közelálló, a kormány politikáját valló, egyébként tiszteletreméltó egyének részéről. Ezzel szemben képtelen a nemzet többsége érvényt szerezni a maga meggyőződésnek és akaratának. Rámutattam, hogy mi történt a választásokon, A petíciók lehetetlenitéséről szintén szólottam. Ha a peticiós eljárás kellemetlen lenne az illető képviselőre, akkor lemond és uj választás jön, ha pedig egy miandátumot megsemmisítenek, akkor is uj választás jön. A lemondás után az ellenzék jelöltje, akit először kisemmiztek, nagy számarányt kapva a szavazatokból, bejön a parlamentbe. (Meskó Zoltán: Miért nem mentek le támogatni az ellenzéki jelöltet?) A másik képviselőjelöltről köztudomásu ; hogy tudta, hogyan kell még jobban megdolgozni a választókat és presztízs szempontjából miként kell keresztülvinni, hogy ellenjelölttje ne jöhessen be a parlamentbe. Ha csakugyan igazsága van az egységespártnak, akkor miért félti ezt az igazságot a napsugártól? Hiszen az igazság olyan, hogy az nem olvad el a nap sugara alatt, mint a hó, 10*