Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

66 Áz országgyűlés képviselőházának vagy a vaj. Miért nem intézkedik maga a kormány intézményesen, hogy minden időközi választás a jog, a törvény és az igazság alapján, — amint egykoron a Bánffy alatti erőszakos választás után Széli Kálmán, hirdette — folyjék le? Miért nem intézkedik ez a kormány, hogy egy-egy erőszakos választást látván azok, akik egyébként a kormányt támogatják, de mégis ki tudják magukat tépni a hatalommal szemben való minden lekötöttségük ellenére az elvakultság láncai közül, ne tépelődjenek és ne jussanak arra a gondolatra, hogy mégis nagyon rosszul mennek a dolgok Magyarországon. Ami a kecskeméti választásokat illeti, csak pár szót szólok erről. Tény, hogy az egységespárt pár százzal több szavazatot kapott, mint a függetlenségi és 48-as párt. Nagyon sajnálom. Jobb szerettem volna, ha megfordítva, történik, azonban az is bizonyos, hogy a tanyákon, tehát ahol mégis szabadabban tudnak megnyilatkozni elvük és meggyőződésük mellett az emberek, Horváth Mihály, a függetlenségi és 48-as párt jelöltje több szavazotot kapott, mint az egységespárt jelöltje. Az agrártársadalom többsége Horváth Mihály mellett és a régi függetlenségi és 48-as lobogó kibontása mellett nyilatkozott meg. A városban, az úgynevezett felsőkerületben, ha egyénenkénti választás lett volna és nem lajstromos, akkor is Horváth Mihály kapta volna meg a többséget, tehát bármiképen is szavaztak volna Kecskeméten titkosan, — hiszen, ha nyiltan szavaztak volna, arról nem is beszélek, mert a kormánynak ez esetben mindig módja van ugy irányitani a szavazás eredményének kialakulását, ahogy az neki tetszik — világos, hogy az egyik mandátum a függetlenségi és 48-as párté lett volna. Éhből azt a következtetést vonom le* hogy amikor az országos közállapotokról beszélnek és gróf Bethlen István és az egész kormány politikáját dicsérik a mellette felszólalók, ne méltóztassék többet arra hivatkozni, hogy su nemzet, az ország nagy többsége döntött. Méltóztassék megpróbálni, hogy a nemzet titkos és tiszta választáson nyilatkozzék meg. A mostani rossz választójogi rendszer helyett — amire még rá fogok térni — a nyiltszavazás helyett, ha elég erősnek érzi magát a kormány, méltóztassék behozni az egész vonalon a titkois szavazást, hogy csakugyan ugy dönthessen a nemzet, ahogyan akar és azokat választhassa meg képviselőknek, akik szivéhez és meggyőződéséhez legközelebb állanak. Hiszen egy parlamentáris kormányzat igazi erejét az mutatja, hogy a szabadságjogok a népjogok megadása mellett is tud magának országgyűlési többséget szerezni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Csakis ez lehet az az alap, az a plattform, amelyen a polgári társadalom minden rétege gyanakvás nélkül találkozhat egymással és ha a politikai elvek tekintetében olykor szembe is kerül egymással, de a közös, nagy nemzeti célok érdekében egymással kezetfogva, imponáló erőt tud felmutatni belföldön és külföldön egyaránt. E helyett milyen politikát követ a kormány? Követeli, hogy az a politika érvényesüljön az egész országban, hogy csend és nyugalom legyen. (Gál Jenő: Csendőr legyen!) Van is csend, de téved, aki azt hiszi, hogy ez a megértés a beleegyezés csendje. Nem; a beletörődés, a fásultság csendje, muszájcsend csupán. Nem mondom a világért sem, hogy temetői csend, mert nemzetünk jövő boldogságában és feltámadásában vetett hitünket és bizodalmunkat mégcsak kérdőjel tárgyává sem szabad tennünk. Azt sem mondom, hogy viharelőtti csend, mert minden erővel és minden módon 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. meg kell azt akadályoznunk, hogy országunkban belső forrongás, zsilip és gátszakadás legyen. (Élénk helyeslés.) De szerintem nem az erőszak, hanem a szabadságjogok és a népjogok megadása, a belső lelki nyugalom, a lelki konszolidáció megteremtése, a nagy néptömegek nyomorának enyhítése lehet csak állandó ellensúlyozója minden belső kirobbanásnak vagy kirobbanási szándéknak. A kormány vagy önhittségében tesz olyan kijelentést, hogy a nemzet többsége az

s övé, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem, a tényeket konstatálja!) vagy pedig a szavakkal való játszadozás az ilyen kijelentés, de optikai csalódásban van. A tények konstatálása szerint a t. népjóléti minister ur csakis akkor — mint ahogy az előbb is mondottam — mondhatná, hogy a nemzet többsége gróf Bethlen István ministerelnök uré vagy a t. népjóléti minister uré, ha a választók szabad akarata csakugyan titkos választáson nyilvánulna meg vagy pedig ha nyilt szavazás is van, de legalább nyiltan mindenki oda szavazhat, ahová akar, ha nem lenne főispáni, főszolgabírói és^ jegyzői beavatkozás ... (Farkasfalvi Farkas Géza: A főispán akarata ellenére jöttünk be vagy negyvenen!) Más egységespárti képviselővel szemben? (Farkasfalvi Farkas Géza: Ellenzékivel és egységespártival szemben!) Ha a t. képviselő urat az ellenzéki jelölttel szemben a főispán nem támogatta, bizonyára a másik egységespártit támogatta (Farkasfalvi Farkas Géza: Az megbukott!) és nem az ellenzéki jelöltet. Ha nem lenne az ajánlási ivek rendszere, amikor elintézik a képviselőséget, úgyhogy kinek ajánlási iveit irták alá nagyobb számban, amikor a választók nagy része még nem is jutott abba a helyzetbe, hogy szavazhasson,_ hanem csak hogy az ellenzék ajánlási ivét irja alá, mert akkor különböző enyhébb és erősebb behatások folytán a kormánypárt jelöltjeinek ivét kellett, hogy aláirja... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Fakas Tibornak több ajánlása van!) A tényeken ez nem változtat, mert hiszen t a szavazók száma 16 ezer, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tizennégy!) akik aláirtak az ajánlási ivet, tizezeren voltak, neki több ajánlása volt 700-zal, de az egységespárt látván ezt, még többet íratott alá, minden esetre azért, hogy a Farkas Tiborra való szavazástól eltántorítsa azokat, akik az ő ajánlási ivét aláirtak. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez a kortézia!) Ez a presztizs szempontjából szerintem meg' nem engedhető kortézia épen a kormányhatalom részéről. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister: A terror mindig máshol volt eddig! Saját bőrünkön láttuk! — Propper Sándor: Mi is! A farkas és bárány meséje! Aesopus már kétezer évvel ezelőtt megírta ezt!) A hatalom előtt való hódolást és hajlongást, amely/ a magyar közéletnek, sajnos, egyik tagadhatatlan jellemző vonása, összetéveszti a kormány azzal, mintha emögött a hódolás és hajlongás mögött valóban a nemzet többsége állana. A választásoknak az egységespártra nézve túlkedvező eredménye szerintem nem igazi tükre a nemzet akaratának, hanem csoda egy torztükör, amelyben az is hórihorgas hosszúnak látja és láttatja magát, aki egyébként törpe maradt volna, ha nem lettek volna ajánlási ivek, azután nem lett volna hivatali presszió és azután a nyilt választásokon érvényesülő visszaéléseknek egész, nagy soro-