Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

<U Az országgyűlés képviselőházának (Halljuk! Halljuk! a jobb oldalon.) Ha az egységespárt nem a régi munkapárt folytatása, (Propper Sándor: Annál sokkal rosszabb!) akkor a demokráciának nemzeti szellemben való érvényesítése elől, amely népjogok megadásával össszeforrt, nem lehet elzárkózni. Régi küzdelmeink folytak az önálló magyar hadseregért, a hadseregben a magyar nemzeti szempontoknak érvényesitéséért. Jelenleg, ha nem nagy is hadseregünk, izig-vérig magyar nemzeti szellemtől áthatott hadseregünk van. Belpolitikai reformok terén azonban 1848 jegyében nem sokat fejlődtünk és meg kell állapítanunk, hogy a legnagyobb fejlődés a választási visszaélések tekintetében van. Ebben túllicitáltuk még az 1910. évi munkapárti választásokat is és hogy ugy mondjam, nemcsak országos, hanem világrekordot állítottunk fel. Azt kérdezem ezek után, miért kellett mindezt megcsinálni, hatalmiérdekből vagy pedig nemzeti érdekből? Nemzeti érdek-e az, hogy az ellenzéket teljesen kisemmizték? Igaz, voltak a régi nemzetgyűlés tagjai között, akik a kormány szempontjából vagy egyébként is szélsőségeseknek voltak nevezhetők, de voltak, akiket, mint a tények bizonyítják, a kormány nem engedett be a parlamentbe, bár konzervatívok voltak, olyanok, akiknek egész lelki berendezkedése, struktúrája olyan volt, mint nemcsak a kormánypárt soraiban, hanem a-ministeri székekben ülő t. képviselőtársaimnak is. Miért nem lehetet ezeket beengedni? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem választották meg! — Egy hang a jobboldalon: Mit csináljunk? Ha a választóknak nem kell valaki, nem erőszakolhatjuk a kerületre! — Meskó Zoltán: Ezt sohasem tettük! — Élénk derültség.) Nem akarok belebocsátkozni abba hogy őket miért nem választották meg és méltóztassék megengedni, hogyha ez a közbeszólás már többször elhangzott, erre vonatkozóan nagyatádi Szabó István náhai vezérünknek 1910 július hó 9-én elmondott beszédéből citáljak valamit (olvassa): »Most pedig áttérek a most lefolyt választásokra... Egy-egy kerületebői százával lehet választót hozni, akiket nyiltan megvettek. Én nem akarom ezt most adatokkal igazolni, hanem csak arra akarok rámutatni, hog*y olyan tényeket, amelyeket mindenki tud egyenes embernek letagadnia nem is szabad. (Zaj.) A kormánypárt ezzel a választással, amelyen annyi pénzt szórt el, mint még osha egy választáson sem, aláásta a választók tekintélyét, mert ugy magyarázzák és azt tartják még a külföldön is hogy a magyar választók legnagyobb része megvehető és hogy a magyar választásokon az győz, aki a jövőre még több pénzt ad.« Nem^ mondom, nem is mondhatom, hogy amit citáltain, az teljes egészében irányadó a lefolytatott választásokra nézve és tényként fogadható el. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nem is lehet!) De hogy ebből mi vonatkoztatható a mostani választásra, annak megvallása lelkiismereti kérdés, mert azt nyiltan ugy sem fogják a t. minister urak és a kormány bevallani. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Négy kerületben léptem fel. Tessék megmondani volt-e ott akár terror, akár vesztegetés?) Ez nem bizonyitja azt, hogy a többi 150 kerületben nem volt. (Vass József munkaügyi és * népjóléti minister: Harmincban voltam! — Zaj.) A minister ur nagy ékesszólásával tud hatni az emberekre. A többi bejutott képviselő59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. társaim egyéni képességét sem akarom a világért se kétségbevonni, azonban megyőződésem, hogyha tiszta választás lett volna, nyilt szavazással, és ha nem az ajánlási ivek terrorjával lett volna a választás egyrésze lebonyolítva, akkor sokkal többen ülnénk itt az ellenzék padjain. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Én láttam ellenzéki terrort is!) Még sem érvényesült, mert a hatalom lenyűgözte. (Vass József munkaügyi és népjóléti múiister: Mert a nemzet akarata érvényesült. — Kabók Lajos: A fegyverek akarata! — Propper Sándor: Örök frázis! — Zaj.) Én azt sem tartom a kormány szempontjából célhoz vezetőnek és nem tartom helyénvalónak, csupán csak kényelmi szempontnak, hogy az úgynevezett szélsőséges volt t. képviselőtársainkat innen a képviselőházból kirekesztette azért, hogy többé neki — hogy ugymondjam — ne kellemetlenkedjenek. Hiszen ha bejutottak volna ide azok a volt képviselő urak, akkor az ő szélsőséges felszólalásaik, ha a nemzeti eszmétől való eltávolodást mutatták volna, csak az illető egyén alulmaradását eredményezték volna ugy a Házon belül, mint a Házon kivül és a közvélemény szemében. Ez sem ok arra, hogy miért kellett ezt a parlamentet jóformán ellenzéktől megfosztotta, ellenzékmentessé tenni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Kérdezze meg a nemzetet! — Propper Sándor: Igen, de titkosan! Tessék megpróbálni! — Zaj.) Máris az elzsirosodás és elhájasodáís tünetei mutatkoznak itt. Ezt csak fokozni akarják, (Zaj.) márpedig ez a teljes lehetetlenséghez, vagy a gutaütéshez vezet, hiszen a rendkivüli kövér ember mozogni sem tud ugy, amint szeretne, hanem ugy mozog, amint a körülötte forgó hatalmas tényezők irányítják. (Zaj. Elnök csenget.) Kérem, beteg ez a parlamentarizmus. Gróf Zichy János t. képviselőtársam, a kormányt támogató keresztényszociális párt vezére, amelyhez a t. népjóléti minister ur is tartozik, kinyilatkoztatta tegnapelőtt a Pesti Naplóban — már hivatkoztam is rá — hogy ez vérszegény parlament s hogy ami van, az nem parlamenti élet (Meskó Zoltán: Kevés a Vass!) és hogy az ország azzal, horry olyan nagy többséget adott gróf Bethlen Istvánnak, feláldozta magát. Ezt mondta a pártvezér ur. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Teljesen helyes!) Mit áldozott fel az ország? Feláldozta az ellenzéki kritikának oly mértékben való lehetőségét és nyiJvánulását, amire szüksége van még egy százszorta jobb parlamentáris kormányzatnak is, mint amilyen a Bethlen-kormány. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Zichy János helyesen beszélt. A nemzet áldozta fel magát nem a kormány!) A kormány irányit ja a nemzetet s a kormánynak nem lett volna szabad a nemzetet önfeledt pillanataiban ilyen lépésre ragadtatni, hogy feláldozza magát. (Vass József: népjóléti és munkaügyi minister: Világos pillanataiban!) Nem lett volna szabad a ferde utón — ha ez ferde ut — a kormánynak elősegíteni a nemzetet azokkal az erőszakos intézkedésekkel, azoknak a hatalmi túlkapásoknak a választási mérlegbe való bevetésével, amelyekkel az ellenzék sorait még jobban megritkítani igyekezett és meg is ritkította, mint amennyire a nemzet egyébként önfeledt pillanataiban hajlandó lett volna. (Zaj jobbfelöl.) Ezekután kérdezhetjük, t. Képviselőház, hogy akkor, amikor az ellenzéket így kiirtották, a t. ministerelnök ur mire tartogatja ezt a nagy többséget? Mi célja van vele? Tudja