Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés képvíselöhazánalc S, Én végighallgattam azokat a fejtegetéseket, amelyek az esküdtszékkel szemben elhangzottak. Koncedálom azt is, amit egy egységespárti t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. a polgárok nem nagyon szeretnek esküdtek lenni, tehát ez is egyik ok arra, hogy ne követeljük az esküdtszék visszaállítását. Mindez magának az alapigazságnak meglételét nem cáfolja, az alapigazság pedig az, hogy az esküdtbiráskodás — mint a múlt számos jelen sége bizonyította — nagyon sok esetben védelmet adott a politikailag jogtalanul üldözötteknek. Márpedig, ha van konszolidáció ebben az országban és ha a Bethlen-kormány olyan erősnek érzi magát, mint a milyennek érzi, ha azt mondja, hogy rend van, amint tagadhatatlanul rend van, ha azt mondja, hogy a/ állampolgárok tudatában vannak a rájuk rótt kötelezettségeknek és teljesitési készség is van bennük, viszont tartoznak kellő reverenciával lenni a tekintély és törvény iránt: akkor miért nem lehet megengedni azt, — hiszen a t. igazságügyminister ur már célzott is arra, hogy bizonyos fokozatokkal megengedi — miért tiltakoznak ellene t. képviselőtársaim, miért nem lehet megengedni, hogy az esküdt biráskodást helyreállítsuk, hogy azok, akik egyébként politikai üldözöttek lennének, a-20^ akik igazságuk érvényesülését és szankcionálását másképen nem érhetnék el, ezt az esküdtbiráskodás révén érjék el, mert hiszen a szakbiróság kötve van nagyon sok olyan kau télához, amelyhez az esküdtbiróság nincs kötve, akkor miért nem adjuk meg ezeknek az igazságot iró, de a törvény betűi szerint a törvény betűibe esetleg beleütköző becsületes, derék magyar állampolgároknak azt a lehetőséget, hogy az esküdtbiróság is szankcionálja, hogy igazat irtak és igaz Írásért felmentés jár?! De tovább megyek. Hol van annak a lehetőségnek biztosítása, hogy a nép alkotmányos többséggel csakugyan azt választhassa meg országgyűlési képviselőjének, akit akar? Mert az csak nem nevezhető alkotmányos többségnek, amit az ajánlási iveken hoztak össze? A régi szabadelvű és munkapárti kormányok legalább közel engedték a szavazóurnához a választókat és sok esetben onnan hajtották el szuronnyal. Most ezt sem engedik meg, most sokkal kedélyesebben és kedvesebben intézik el a dolgot. Ajánlási iveken, papiroson! Tgy születnek meg az u. n. papiros-képviselők — s akik igy születtek meg, azoknak személyét én távolról sem akarom egy rossz szóval sem illetni, mert elvégre megszülettek — az ajánlásokat gyűjtő és gyűjtető falusi hatósági közegek jóvoltából. Ahol pedig a választásig jutott a dolog, ott nyilt szavazás esetén sok esetben érvényesült a terror, a választók elriasztása a szavazóurnáktól. S ha arról volt szó, hogy peticionáijanak? Nagyon nehéz dió ez, ma sem lehet mindenkinek megcselekednie, mert sok költségbe kerül és még akiknek igazuk is• volt a petíció beadása alkalmával, sőt a bírósági Ítélet szerint is, — amint Horváth Mihály kecskeméti t. képviselőtársamnak igaza volt, mert hiszen megsemmisítették az egész választási eljárást, mivel az általános szavazás alkalmával őt kétségtelenül kisemmizték — mégis azoknak kellett fizetniök milliókat, amint nekik kellett. (B. Podmaniczky Endre: Nem semmisítették meg Kecskeméten!) Bocsánatot kérek, voltaképen az lett volna, hogy megsemmisítik. (B. Podmaniczky Endre: Volna! Volna!) Képviselőtársaim mindenesetre lemondottak; >. ülése 1927 június i-én, szerdán. 61 (B. Podmaniczky Endre: Az más!) egyénileg tartozom kijelenteni, hogy szerintem az, ha valaki meglévő mandátumáról lemond, nem más, minthogy maga is útját akarja állani annak, hogy az a mandátum megsemmisíttessék. Képviselőtársaim egyénileg tisztán állanak, ezt koncedálom; a rendszer a bűnös. Mert elvégre az én nézetem az,, hogyha formailag igazságtevés történt is, de az, hogy a mandátumról való lemondás után a költséget a péticionálók, tehát azok, akiknek igazuk volt, viselték, lényegileg a legnagyobb igazságtalanság. Miért nem engedték be a képviselőházba Horváth Mihály t. képviselőtársamat az első választáson? Hiszen azt sem lehet rá mondani, hogy szélsőséges ember, hiszen mindenki tudja, hogy Kecskeméten nemcsak annyi hive van, mint amennyi ajánlást első izben kapott, hanem még sokkal több hive van. Kecskeméten megvan a régi függetlenségi és 48-as párt, akárcsak nálunk Hódmezővásárhelyen. Ezek a pártszervezetek nem tartoznak országos pártkeretbe, valamint én sem tartozom, de a hódmezővásárhelyi és a kecskeméti eredmények azt bizonyítják, hogy ennek a két nagy alföldi városnak a lakossága szükségét érezte annak, hogy bizonyítsa, hogy nem túlhaladott álláspont Kossuth Lajos eszméinek hirdetése, elvei gyakorlati megvalósításának követelése, és épen a mostani kormányrendszerrel szemben. Ne méltóztassanak személyi dicsekvésnek venni, de tartozom önmagam iránt az országos helyzet ismertetése szempontjából megemliteni, hogy a parlamentből nem tudtak engem kirekeszteni, bár mindent elkövettek erre nézve, és nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy nem hatóságilag engedélyezett képviselő vagyok. A t. földmivelésügyi minister ur, noha tagadhatatlanul neki is van talaja Hódmezővásárhelyen, — kell is hogy legyen, hiszen kisgazdák laknak ott és az Alföldön, & az; ő vezére is, nagyatádi Szabó István is ott bontotta ki először 20 esztendővel ezelőtt a kisgazda-lobogót — mégis 500 szavazattal kevesebbet kapott, mint amennyien a 48-as Kossuth-lobogó mellett nyilatkoztaik, amelyet én tartottam kezemben. Mellettem — erre akarok rámutatni — Vásárhely pótképviselője, vitéz dr. Endrey Antal. Zalaegerszegen a lefolyt választási küzdelemben, amikor egy vitéz az ellenzék jelöltje mellett agitált, el akarták tiltani őt az eljáró hatóságok az agitálástól, — amint olvastam, — azután pedig azt mondották neki, hogyha politizálni akar, akkor csak az egyeséige spart mellett .. politizálhat. Nálunk, Hódmezővásárhelyen, a néhai volt 48-as képviselőnek, Endrey Gyulának fia, vitéz dr. Endrey Antal lett a pótképviselő, ami azt bizonyítja, hogy az ország kormányzója iránt való tisztelettel és hűséggel öszszefér az ország első kormányzójához, Kossuth Lajoshoz és az ő politikájához való hűség is, és ezt a két hűséget egymással össze lehet egyeztetni, meg lehet tartani és ehhez nem kell feltétlenül egységespártinak lennie laz embernek. Ezek után egész sorát látván azoknak az ellenzéki volt t. képviselőtársaimnak, akik, a nemzetgyűlésen itt benn voltak, de akik ma nincsenek itt, akiket különböző módokon és (eszközökíkel (kiirtottak a parlamentből, kérdezem, mi volt ennek az oka? Hogy a szocialisták ellen küzdött a kormány és soraikat igyekezett megritkitani, ezt értem. Hogy Denes Istvánt, Drozdy Győzőt, Rupert Rezsőt és a többieket, akiket szélsőségeseknek neveztek, kiirtották a parlamentből, ezt is lehet érteni.