Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

6Ö Àz országgyűlés képviselőházának állottak Bécsnek szolgálatába, akkor ebben a tekintetben hivatkozhatom a nemzetgyűlés egyik volt elnökére is, aki szintén ott volt velem együtt azoknak sorában, akik ezekkel a felajánlkozókkal, császári lakájokkal, a darabontokkal szemben más véleményen voltak, akik a nemzeti igazságnak érvényesítése, a függetlenség eltiporhatatlan vágyának hangoztatása érdekében megmondották azt, ami szivükön és leikükön fekszik és akkor a 48 és 67 között levő ellentétek leomlottak s közös nemzeti küzdelemben forrtunk egybe, hogy a hatalommal szemben védjük az ősi jogot és az | ősi tradíciót. Ha erre a múltra visszapillantok, kötelességem kijelenteni, hogy azok a darabontok és azok a minden rosszal megkent császári lakájok egytől-egyig a régi 67-es politikának tányérnyalói közül kerültek ki. Egyetlen egy ember nem volt közöttük, aki azelőtt függetlenségi és 48-as lett volna, de aki a hatalom szolgálatába, a darabontok közé állott volna. Ezzel ikapcsolatban tartozom reflektálni Krüger Aladár t. képviselőtársam tegnapi felszólalására, amelyben azt mondotta, hogy amikor a nemzeti felbuzdulás olyan nagy volt, amikor egybefogott ebben az országban mindenki azzal az önkényuralommal ezemben,amely Bécsből jelentkezett a mi ősi nemzeti jogaink letiprására, akkor a választójog jelszavával bontották meg az ellenzék sorait. Én másképen tudom a helyzetet. Nagy hibájául tudom be a koalíciónak, hogy amikor a darabontok szerncsejáték gyanánt a választójoggal jöttek ide, — mert a választójoggal akarták letörni az egyetemes nemzeti közakaratnak Béccsel szemben való megnyilvánulását — akkor a 48-as közpogi vezérek a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülését és, az önálló gazdasági berendezkedéshez való jogunknak elismerését szintén követelvén, nem lá^k túl a szemfényvesztésen, nemi vették le saját szemükről a hályogot és ők maguk nem álltak a választójogi alapra, a priusz kérdésére. Hiszen, ha akkor, amikor az egész magyar nemzet megnyilatkozott a koalició mellett, amikor a nemzeti jogok érvényesítése szempontjából nem volt különbség 67-esek és 48-asok között, az egész koalició a választójog alapjára helyezkedett volna, akkor az országgyűlésen, amely egy általános, egyenlő és titkos választójog mellett alkottatott volna meg és hivatott volna össze, — emlékezzenek vissza azok a t. képviselőtársaim, akik akkor a magyar politikai közéletben már szerepet vittek, vagy pedig a szerepvivők figyelői voltak — mondom, akkor e nagy nemzeti felbuzdulás mellett és általános, egyenlő ós titkos választójog mellett V- olyan hatalmas nemzeti irányú többség került volna be a parlamentbe, • amely a nemzeti jogr>k további érvényesítését és kivívását is meg tudta volna csinálni. (Mozgás jobbfelől.) Alapvető hiba volt, hogy akkor a magyar nemzeti szempontoknak a hadseregben való érvényesitése és az önálló gazdasági berendezkedéshez való feltétlen jogunk elismertetésének akarása nem engedte tisztán látni a koalíció akkori vezetőit, de később ráeszméltek, hogy a választójogot, amelyet csak szerencsejáték és sláger gyanánt hozott Fejérváry és a többi darabont, ki kellett volna venni ezek kezeiből és azt a

1 választójogot, amely a nagy nemzeti egység szétbontása szempontjából dobatott bele a magyar közéletbe, épen a' magyar nemzeti függetlenségi érzésnek és a nemzeti egységnek még erősebb összekovácsolására kellett volna felhasználni. 59. ülése 1927 június i-én, szerdán. Multak az idők, odajutottunk, ahol vagyunk, erről tovább ne vitázzunk. Tény, hogyha már akkor, amikor a választójog kérdése ebben a teremben az egymást követő pártok és képviselőházak működése során többször felmerült, ha tehát kellő időben az illetékesek, a számottevő egyének csakugyan hozzányúltak volna a választójognak megvalósitásához s nem elégedtek volna meg annak puszta hirdetésével, akkor az én hitem és meggyőződésem szerint ma nem ugy állnánk, mint ahogyan állunk. Nagy mulasztások történtek. Hiszen ott volt a plurális választójog, ott volt azután az, hogy amikor Tisza lemondott és jött az Eszterházy-kormány, akkor arról vitáztak, —mint beszédem elején rámutattam — hogy a falusi asszonyok kapjanak-e választójogot vagy sem. Épen nagyatádi Szabó István, aki akkor még képviselő volt, szólalt fel és védelmére kelt Tisza Istvánnak. A választójogot azután keresztülvinni és törvényerőre emelni nem tudták, annak alapján tehát nem választottak; akkor is elkenték a dolgot. Annak, hogy később bekövetkeztek az ismert szomorú idők, előzménye és oka nagy mértékben az volt, hogy a választójogi kérdést kellő időben nem oldották meg, nem juttatták nyugvópontra és amikor az első forradalom kitört, akkor ez a kérdés mint tüzcsóva dobatott bele az amúgy is forró közhangulatba és bekövetkezett az, ami bekövetkezett. De ne rekrimináljunk, hanem fejtegetéseink fonalát újra felvévén, állapítsuk meg, hogy Kossuth Lajos ideálja a nép jogokon, a szabadságjogokon alapuló erős és egységes nemzeti állam, erős és egységes nemzeti társadalom és a nemzeti függetlenség volt. Kérdezem, hogy megvan-e ez ma? Nemzeti függetlenségünk csonka határaink közt van, de ez a nemzeti függetlenség csak akkor lesz teljes, ha a csonka határok leomlanak és Magyarország földrajzilag is egységes régi területében épséges lesz. Arról, hogy a függetlenségi ideáloknak és eszméknek hirdetésére és ébrentartására nincs szükség ma, hogy nem lesz-e szükség a jövőben, ha az ország területi integritása visszaáll, — mert remélem, hiszem és vallom, hogy ezt visszanyerjük, mert vissza kell nyernünk — nem akarok vitázni. Szerintem Kossuth Lajos függetlenségi eszméit ápolnunk kell az elkövetkezendő jobb idők számára, amikor területünkben ismét a régiek leszünk. De kérdezem továbbá: hol van az egységes nemzeti társadalom'? Az egységespárt ma tagadhatalanul nagy itt a képviselőházban, de hogy az országban nagy lenne, azt tagadom. De ez nem jelenti az egységes nemzeti társadalmat, hiszen az egységespárt voltaképen saját kebelében sem egységes. (Egy hang a jobboldalon: Bizza ezt reánk!) Ez a saját házi ügyük t. képviselőtársaimnak, de kérdezem: hol vannak a nép jogok, a szabadságjogok, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalodalon.) hol a sajtószabadság? Hiszen egy lap megjelenését megtilthatják, egy indulni akaró lap engedélyezését pedig megtagadhatják a kormány részéről akkor, amikor a lap nem tetszik nekik. Hol van a gyülekezési és egyesülési jog, hol van az esküdtbíróság ? Ez ugyan igazságügyi kérdés, de ha a t. ministerelnök ur és a t. kormány ráhelyezkednék a szabadságjogok megadásának vagy legalábbb az afelé haladásnak álláspontjára, akkor ennek természetszerű következménye lenne az esküdtszék.