Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Âz országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június i-én, szerdán. ban. Kecskemét példája is bizonyltja ezt, ahol 4791 ember nyilatkozott tegnapelőtt titkos szavazással, akik a polgári társadalomnak épen olyan erősségei, mint amilyennek tartják magukat a t. egységespárti képviselőtársaim és akik, ha ellenzékiek is, mint én és Horváth Mihály képviselőtársam, Kossuth Lajos eszméire nemcsak hivatkoznak, hanem azok gyakorlati megvalósítását is követelik. Hiszen az nem kizárólagos jog, hogy csak az lehet jó polgár ebben az országban, aki egységespártinak vallja magát. Megegyezünk abban, hogy a szociáldemokrata párttal szemben minden alkotmányos eszközzel felül kell maradnunk. De megmondom, miben nem egyezünk. Abban, hogy a t. kormánypárt, a t. ministerelnök ur azt vallja, hogy nemcsak a szociáldemokrata párttal szemben, hanem a polgári ellenzékkel szemben is nem az erővel legyőzés, hanem az erőszakkal letörés álláspontjára kell helyezkedni. Ebben nem egyezünk, mert ami most történik az országban, — ezt bizonyítják a lefolyt képviselőválasztások, de néhány időközi választás is — az a kormány részéről nem az erővel való meggyőzésnek, hanem az erőszakkal való letörésnek megcáfolhatatlan jeleit mutatja és bizonyltja minden ellenzéki megmozdulással szemben, legyen az szociáldemokrata vagy polgári ellenzéki. Az egységespárt soraiban ott van tudjuk, ez tagadhatatlan, a régi függetlenségi és 48-as párt egy töredéke, (Propper Sándor: Sőt októbristák is!) akik azt mondják, hogy elveikre nézve most sem változtak. Koncedálom, de az elvek nemcsak akkor szépek, ha hirdetjük azokat, hanem ha meg is valósitjuk. Szép dolog hogy az egységespárt küldöttsége koszorút helyezett Kossuth Lajos halála napjain az ő mauzóleumára. Igaz, hogy nem sokan voltak, kilencen, de lehetséges, hogy nem utolsó mohikánok voltak, hanem lesznek még, akik őket követik. (Propper Sándor: Kilenc felnőtt és két íiu volt ott!) Azt mondották: »Jöjjön el a Te országod!« De miért nem mondották, kérdezem, kegyeletsértés és fejre olvasás nélkül, ahelyett, hogy: »Jöjjön el a Te országod!«, azt, hogy: »Itt van már a Te országod!«? (Egy hang a jobboldalon: Itt is van!) Holl Ilyen szabadságjogok, ilyen nép jogok mellett? (Farkasfalvi Farkas Géza: Már pedig tény, hogy mindenben függetlenek vagyunk!) Bocsánatot kérek, Kossuth Lajos eszméi nemcsak azt jelentették, hogy Ausztriától és a Habsburgoktól legyünk függetlenek, hanem jelentették a szabadságjogok olyan komplexumát is, amelynek nagyon kicsiny hányadával rendelkezünk. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ki nem engedi meg, hogy itt legyen teljesen Kossuth Lajos országa? (Farkasfalvi Farkas Géza: Ha Kossuth Lajos ma itt volna, nem kivánna több szabadságot, mint amennyi van! — Propper Sándor: Honnan tudja? Spiritiszta? Megkérdezte a szellemét?) Vájjon talán azt kivánná, hogy ne maga a polgár választhassa meg szabadon képviselőjének azt, akit akar? Azt kivánná, hogy a nép szabadon ne nyilatkozhassak meg? (Rassay Károly: Már Kossuth Lajost is beléptetik az egységespártba! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy volna, ahogyan mondtam, nekem az a hitem!) Ismét kérdezem, ki akadályozza meg? Közbeszóló t. képviselőtársam véleményét tiszteletben tartom, én azonban a jelenleg lenyomottságban lévő nemzeti közvéleményre hivatkozhatom, hogy vájjon Kossuth Lajos országának ittlétét —• mint méltóztatnak mondani, hogy itt van — csakugyan meglevőnek tartják-e a széles néprétegek, vagy tartja-e a nemzeti közvélemény, igen vagy nem? Még azok is, akik a képviselőválasztás alkalmával rászavaztak az egységespárt jelöltjére, akik például Farkas Tibor t. volt képviselőtársunkkal szemben az egységespártra szavaztak, ha a lelkiismeretükkel számot vetnek és felelnének a kérdésre, vájjon ugy felelnének-e mindanynyian, hogy csakugyan Kossuth Lajos szelleméhez való hűséggel cselekedtek-e, amelynek hűséget esküdött Klebelsberg Kuno gróf kultuszminister ur Cegléden, igen vagy nem? Én azt hiszem, sokan azt mondanák, hogy nem. Lehet, hogy józan mérlegelés szempontjából cselekedtek. De hát az józan mérlegelés, hogy Kossuth Lajos hagyományai ellen szavazzunk? Mert az, amikor a nép jogok és a szabadságjogok ellen szavaznak, mégis csak azt jelenti, hogy Kossuth Lajos hagyományai ellen szavaznak. Ez természetszerű következménye a mai időknek? Hát, kénytelenek elraktározni és jégre tenni azt a meggyőződésüket* hogy őket lelkiismeretüknek minden sugallata és nemes nagy érzése csakugyan Kossuth Lajoshoz fűzi, nemcsak az eszmék hirdetése, de az eszmék követése ós megvalósításuk követelése szempontjából is? Miért nem mondják meg ezt nyiltan? Vagy pedig, ha azt mondják, hogy teljes a konszolidáció, s a szabadságjogoknak mind nagyobb, meg nagyobb ösvényére lehetne már rálépni, akkor miért cselekszenek máskép? Hiszen megmondotta Kossuth Lajos irataiban, hogy »Egyenlő jog, egyenlő szabadság, egyenlő kötelesség a haza minden polgára számára, faji, nyelvi, felekezeti és egyéb különbség nélkül.« 17 esztendővel ezelőtt, itt a régi képviselőházban, amikor t. Farkas Géza képviselőtársamnak fivérével ültünk itt együtt, — szép emlékeim! — akkor is ezt kérdeztem. De akkor még más állapotok voltak, a 67 állott szemben a 48-al. Akkor a 67-es politikának voltak jóhiszemű követői és hirdetői, akik azt mondották, hogy a monarchiának léte és Magyarországnak a monarchia közös ügyvitelébe való bekapcsolódása, a nagyhatalmi állás fentartása és biztositása egyúttal alapja az ország területi integritásának is. Mert szerintem csak ez volt a jóhiszemű 67-es politika, a lakálykodáson és szolgalelküségen túl, amelyre nem kivánok rámutatni, mert ennek is találkoztunk számtalan rossz példájával. Akkor t. Képviselőház, még lehetett vitatkozni... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék valamelyik pártot, akár a munkapártot szolgalelküséggel vádolni! Kun Béla: Nem! Elnök: Egészen világosan fejezte ki magát a képviselő ur! Kun Béla: Ebben az esetben tartozom szavaimat rektifikálni s azt hiszem, méltóztatik ezt megengedni az elnök urnák. Elnök: Tessék! Kun Béla: Elismerem, hogy voltak jóhiszemű 67-es politikusok, akik a monarchia nagyhatalmi állásával kapcsolatosan gondolták biztositandónak és biztosithatónak Magyarország területi integritását és gondolták, ha a nagyhatalom árnyékában megmaradhatunk, megtarthatjuk földrajzi területünket egységesnek és megingathatatlannak. Ezek ellen egy szót sem szólok, bár az én meggyőződésem és a régi Kossuth-párti meggyőződés szerint ők is helytelen utón jártak. De amikor azt mondtam, hogy voltak, akik felajánlkozóan, vagy szolgalelküleg követték a 67-es politikát, be-