Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

5Í Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. Hogy közelebb jussak a tárgyhoz, ahhoz, amit a szindarabiró ur a darabban megpendit, a földosztáshoz, a nagybirtokosok földjének az elvételéhez, vagy az arra való célzatossághoz, hogy a magántulajdon rovására nyúljanak hozzá a földhöz, citálom röviden azt, amit nagyatádi Szabó István 1910 december 9-én mondott. (Olvassa): »Tudom, hogy azt a dolgot, hogy a népet földhöz, juttassuk, nem lehet megoldani egykönnyen a birtokosság jóakarata és hozzájárulása nélkül, mert én is tisztelem a tulajdont és nem akarok belemenni ugy a más birtokába, mint bitorló és elfoglaló. Én ismerem a viszonyokat ott lent, hogy ezt a kérdést még állami támogatás nélkül is meg lehet oldani, ha az a nagybirtokos megőrli M kisbirtokos törekvését ós nem viseltetik akkora bizalmatlansággal iránta. Nem akarjuk mi ezzel, hogy minden földet elvegyünk a kisbirtokosság részére és derüre-b

crura mindenkit beültessünk abba.« Pedig a darab tendenciája az, hogy igy akarják a kistermelők. Azt mondja tovább nagyatádi Szabó István (olvassa); »Mi nem elvenni akarunk, de olyan birtokpolitikát akarunk folytatni, amelyből nemcsak a kisbirtokosnak lesz haszna, de a nagybirtokosnak is. A kisbirtokosság érdeke sokszor ellenkezik a nagybirtokosságéval, de mi itt vagyunk és igyekszünk áthidalni ezeket a dolgokat, de ez csak akkor lehetséges, ha a nagybirtok a kisbirtoknak segitségére siet, mert erre módja van és ha ezt megteszi, akkor a nagybirtok jövője is biztositva van.« Ezek után még hivatkozhatom arra ..., (Péntek Pál: Ezek után meg lehet állapitani, hogy Mészöly tanár ur agya állt tótágast!) Teljesen egyetértek közbeszóló t. képviselőtársammal és ne méltóztassék reíminiiszcenciák felelevenítésének venni azt, amit itt felolvasok, sem pedig annak, mintha és, mert ellenzéki állásponton vagyok, a magam egyéni érdekének akarnék ezzel szolgálatot tenni. Ez távol áll tőlem, nincs is szükségem reá. Méltóztassék megengedni, hogy ezt röviden megmagyarázzam, hogy további fejtegetéseim okával is tisztában méltóztassanak lenni. Ha már az után a nagy irtóhadjárat után, amelyet a t. kormány folytatott az ellenzék ellen, bekerültem ide a képviselőházba, függetlenségi és 48-as programmal — mint Horváth Mihály t. képviselőtársam is ujabban Kecskemétről — akkor szerénység* nélkül elmondhatjuk mindketten, hogy mindenesetre gyökerünk van a népnél és nem szorultunk rá arra, hogy képviselői felszólalásokkal növeljük népszerűségünket kerüI etíi nkben. De mint nagyatádi Szabó Istvánnak ezelőtt már 17 évvel a közös politikai küzdelmekben a Justh-párt részéről egyik osztályos társa, aki az első kisbirtokos szövetségi mozgalmakban résztvettem az ő oldala mellett a szervezkedésnél és résztvettem annak az igazságnak nyílt kimondásában. — Mándy Samu t. képviselőtársam is — emlékezhetik rá, hogy ezt megmondottam akkor < (Mándy Sámuel: Emlékszem!) — annakidején az országgyűlésen hogy a kisgazdatársadalomnak illő és méltó helyet kell adni a vármegye, a község és a parlament életében számarányának megfelelően. Azt hiszem, lelki kötelességet teljesítek, amikor ha nem is védelmet gyakorlok nagyatádi Szabó István megbántott emlékével szemben, — mert erre nincs szüksége — de mégis a magyar kisbirtokos- és kisgazda-szervezkedésnek alapokaira rámutatok 'és mindenekfelett kifejezésre juttatom azt az igazságot, amely meg volt a múltban és meg van jelenleg is, hogy a magyar kisgazda-társadalom szervezkedése és az ország közéletére irányító és számottevő tényezőként való behatása érdeke nemcsak annak a kisgazda-osztálynak, hanem érdeke az egyetemes magyar nemzeti társadalomnak is. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy még pár idézettel szolgáljak, amelyek a konzekvenciák levonásához feltétlenül szükségesek. Amikor nagyatádi Szabó István 1918ban, — tehát nyolc évvel később, mint ahogy az első felszólalásai történtek, amelyekből az idéztetket citáltam — a Wekerle-kormány idején itt felszólalt a választójogi vitában a nők választójogának kérdésében, és amikor Wekerle Sándor ministerelnök úrral keveredett éles öszetüzésbe akkor azt mondotta, hogy csodálkozik a t'. ministerelnök urnák azon a kijelentésén, mintha ő egyoldalú osztályérdeket akarna előtérbe helyezni; csodálkozik Wekerle ministerelnök urnák azon a kijelentésén, mintha ő egyoldalú osztályérdeket képviselne, amikor a magasabb intelligenciájú nőkkel szemben védte azt az álláspontot, hogyha már női választójog lesz, akkor a háborúban férjeik helyett dolgozó, munkálkodó az eke szarvát tartó falusi asszonyoknak is választójogot kell adni, mert ez a demokratikus igazság. Akkor — s ezt fogom összefüggésbe hozni azzal az ó-tiszapárti mentalitással, amelyre mosakodásának elején hivatkozik t. Mészöly Gedeon egyetemi tanár ur — e felszólalására, amelyben felháborodását fejezte ki Wekerle Sándor ministerelnök úrral szemben és kijelentette nyíltan, hogy nem tudja megérteni, hogy jöhet a Wekerle-kormánv Tisza István bukása után —akit a választójog miatt buktattak meg — olyan választójoggal, amely a nőknek egész kategóriáját kizárja a választójogból, hogy lehet azt összeegyeztetni a lelkiismerettel és azzal a jelszóval, hogy ez kiterjesztett választójog lesz, akkor nem kisebb ember, mint gróf Tisza István kelt védelmére nagyatádi Szabó Istvánnak itt az országgyűlésen és 1918. évi július hó 12-én szóról szóra a következőket mondotta (olvassa): »Ebben a tekintetben nagyon tanulságos és nagyon igaz Szabó István t. képviselőtársamnak felszólalása. Tényleg ez a szavazati jog, amit a t. ministerelnök ur is intendál, s ami a javaslatban is volt ugy fog hatni a széles néprétegekre — férfira és asszonyra — ahogy hatott Szabó István t. képviselőtársamra.« Ezek után eljutván a konzekvenciák levonásához, kérdezem: ha gróf Tisza István igy nyilatkozott 1918-ban nagyatádi Szabó Istvánnak, a kisgazdapártnak vagy — amint a darab nevezi — a kistermelőknek a vezéréről, akkor lehet-e ezt a férfiút vagy a hozzá hasonlót — tegyük fel, hogy nem róla volt szó — bárkit, aki a kisgazdapártnak vezetője volt a múltban vagy vezetője most, azzal vádolni, hogy demagógiával, olcsó népszerüséghajhászással, osztályellentétek szitásával, a magántulajdon elkobzásának célzatával akartak maguknak előnyt szerezni a közéletben szerepet jogosan vivő vagy erre igényt tartó kipróbált gentry hazafiak felett? Mi nagyobb osztályellentét szitása, mint ez? Mindenkinek tudnia kell, hogy énen a mai időkben, amikor a politikai nézeteltérések és ellentétek ellenére mindannyiunknak, akik a társadalom különböző ostzályaihoz tartozunk is, de egyetemes polgári érdek szempontjából és a munkássággal is keresvén a becsületes harmóniát, össze kell fognunk, kell-e nagyobb uszitás, kell-e nagyobb