Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
r Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 53 nemzeti társadalmat tudunk teremteni a mindnyájunk által féltett és becsült nemzeti jövő számára. (Ugy van! Ugy van! jobboldalon és a középen.) Amikor Mészöly Gedeon tanár urat rapportra hívták, akkor azt jelentett 3 ki, hogy (Rothenstein Mór: Bocsánatot kér!) tudatában volt annak, hogy a szélsőséges politikai irányzatok az ő darabjával szemben tiltakozni fognak. Másodszor azután azt jelentette ki, hogy az a kérdés, vájjon egy szépirodalmi műben bűnt követett-e el az iró vagy sem, szépirodalmi fórumok elé tartozik, nem pedig politikai fórumok elé, Amig tehát a tisztelt tanár ur nem tudta, hogy aki szelet vet, vihart arat és ho£-y milysn általános nagy felháborodást fog kiváltani az ő szerencsétlen darabja, addig ő ugy gondolkozott, hogy mint szabad-uszó az egész dolgot könnyű szerrel fogja megúszni. Azután hivatkozott arra, hogy a darab világnézete megegyezik az u. n. ó-Tiszapárti mentalitással. Arra még részletesebben rá fogok térni, hogy ó-Tiszapárti mentalitás-e ez. mert ez a szegnek az a bizonyos feje, amelyre Csizmadia András t. képviselőtársam nem ütött rá. De tovább megyek. Azt mondja Mészöly Gedeon egyetemi tanár ur, hogy Herczeg Ferenc, a magyar szépirodalomnak tagadhatatlanul egyik illusztris és nagynevű munkása, az ő darabjáról elismerő irást küldött neki és ebben az elismerő Írásban — amint azt a szegedi és pesti lapok közölték, tehát el kell fogadni azt hitelesnek — az áll, hogy minden ép izlésü embernek, akinek kezében megfordult, az a nézete, mint gróf Bánffy Miklósnak is. hogy ez a darab egyike a legmulatságosabb, a legelmésebb és a legigazibb dolgoknak, amelyet ebben a szomorú koiban olvasni lehet. (Erdélyi Aladár: Nohát, akkor az én ízlésem elromlott!) Herczeg Ferenc nagyon sajnálná, hogyha amikor a Tótágasnak elérkezik az ideje, ez nem lenne egyszersmind az ideje színműírónak, vagyis Mészöly Gedeonnak is. Ezek után tehát fel kell vetnem a kérdést: vájjon azzal, hogy a t. kultuszminister ur nyilatkozott, hogy az egyetemi tanácsot eljárásra utasította, Mészöly Gedeon tisztelt tanár urnák bocsánatkérő nyilatkozatát a Ház elé hozta, és ezzel a maga részéről elintézettnek vette az ügyet, el van-e ifttézve aiz ügyi Fel kell vetnem a kérdést a kisgazdapárt szempontjából: el van-e intézve az ó-Tisza-párti mentalitás szempontjából és el van-e intézve az egyetemes magyar nemzeti közvélemény szempontjából 1 ? Ezekre a kérdésekre felelnünk kell. Ami azt illeti, hogy nagyatádi Szabó Istvánt, vagy pedig* a kisgazda- vagy kistermelőtársadalmi osztálynak bármely más vezérét ugy állit ja be ez a darab, mint aki, vagy akik más társadami osztályok, az egyetemes nemzeti érdek rovására és kárára iparkodtak volna, a maguk önző osztályérdekét előtérbe tolni és amikor a t. tanár ur azt akarja bizonyítani, hogy ez igy volt, mert hiszen a kistermelők vezére kénytelen volt visszamenni : a paraszti foglalkozáshoz a képviselőség pünkösdi királyságából, amikor ezt igy állítja be egy díszelőadás 'tárgyául választott és előadott szindarabbam: akkor nagyot vétkezett nemcsak a kisgazdaitársadalom ellen, hanem az egyetemes nemzeti magyar közvélemény ellen la Megmondom miért, it. Képviselőház, Mert lehetnek közöttünk ellentétek; ellenzéki oldalról, mondhatjuk azt, hogy a kisgazdapártban vagy az egységespártban ülő t. képviselőtársaim eltávolodtak a régi programúitól. (Ellenmondások .jobbfelől.) viszont Szabó Sándor t. képviselőtársam és a mellette levők azt mondják, hogy nagy önmegtagadással teljesitik és fogják teljesiteni kötelességüket Bethlen Ist^u oldala mellett. Erről lehet vitázni, és engedjék meg. hogy a vita szabadságának joga épugy az enyém is legyen, mint t. képviselőtársaimé. Egyben azonban mindannyian nézeteltérés nélkül egyezünk, és ez nem lehet más, mint az, hogy akár azon az oldalon ülünk, akár ezen az oldalon, nem szabad kővel dobálnunk azt a társadalmi osztályt, a magyar kisgazdatársadalmat % amely nemes önfeláldozással régi függetlenségi és 48-as érzéseit oly sok kerületben elhallgatva Vaiffy elhallgattatva állt amellett a kormányrendszer mellett, (Erdélyi Aladár: Ezt nem ide kell adresszálni, mert a sárt máshonnan dobálják!) amellyel nem tartja magát mindenben azonosnak. Erről lehet vitázni, t. képviselőtársaim, de egyben nem lehet vita közöttünk és ez az, hogy azt 'a kiiSgazdatarsadalmat — akár magas tudományos színvonalon álló ember legyen is valaki, akár pedig egyszerű közkatonája a< napról-napra robotoló magyar közéletnek, — sárral dobálni nem lehet és nem szabad, amely kisgazdatársadalom nehéz időben megmutatta és megmutatja ma is, hogy őrt áll aiz egyetemes^ nemzeti törekvések és az egyetemes nemzeti célok munkálása mellett és azoknak javára. (Zaj a jobboldalon.) Bizonyítom ezt tovább is. Nem lehet elvitatni azt, t. Ház, hogy a t. tanár ur a kisgazdatársadalmat ugy állítja be darabjában szatírából, gúnyból, mint amely kisgazdatársadalom vezérében és közkatonáiban képtelen az ország ügyeinek vezetésére és előrevitelére. Ez tény. Ezzel szemben nagyatádi Szabó István — akár ő róla szól a darab, akár nem őróla, hanem a kistermelők és a kisgazdák más vezéréről, erről mind nem vitázom — már 1910 július 9-én itt a képviselőházban elmondott beszédében, amelyet innen hallgattam, s amelyet ő szerényen, nemes egyszerűséggel az utolsó padok egyikéből mondott el, kijelentette, hogy (olvassa): »Pártunkat nem a szereplési viszketeg, nem is egyes emberek előretolása hozta létre, hanem a fejlődésnek örök törvénye, amely hova-tovább nagyobb és nagyobb néprétegeket juttat az emberiséget megillető jogokhoz és előrehaladáshoz. A mi törekvésünk nem felforgató.« — mondotta ő 1910 július 9-én — »mi tiszteljük a tulajdont és nem kívánunk senkinek a jogkörébe belenyúlni. Nem sebekeí akarunk ütni, hanem gyógyítani akarjuk azokat ott, ahol vannak, mert tudjuk, hogy vannak, látjuk és érezzük, mert magunk is számos sebből vérzünk.« A darabban az van, hogy jogcím nélkül, érdem nélkül, kellő előkészültség nélkül kértek itt a képviselőházban helyet maguknak a ^kistermelők pártjának vezére és közkatonái. Ezzel szemben mit mondott nagyatádi Szabó István? (Olvassa:) »Mi helyet kérünk a magunk számára ott, ahol az ország sorsa felett intézkednek. Nem vindikáljuk magunknak a vezetést, szívesen fogadjuk, elismerjük az arra hivatottaknak vezetésre való odaállitását. azonban egyre figyelmeztetem azokat, akik joggal vindikálják magunknak a vezetést: arra a tapasztalatra, hogy a t. vezetők egy nagy_ része a vezetés helyett az uralmat gyakorolja a nép felett. Ez ellen tiltakozom, mert aki együtt akar valakivel működni, az tartozik annak jogát elismerni, és ha eredményesen akar vele együttműködni, akkor nem szabad felette uralkodnia.«
