Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

r Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 53 nemzeti társadalmat tudunk teremteni a mind­nyájunk által féltett és becsült nemzeti jövő számára. (Ugy van! Ugy van! jobboldalon és a középen.) Amikor Mészöly Gedeon tanár urat rapportra hívták, akkor azt jelentett 3 ki, hogy (Rothenstein Mór: Bocsánatot kér!) tu­datában volt annak, hogy a szélsőséges poli­tikai irányzatok az ő darabjával szemben til­takozni fognak. Másodszor azután azt jelen­tette ki, hogy az a kérdés, vájjon egy szépiro­dalmi műben bűnt követett-e el az iró vagy sem, szépirodalmi fórumok elé tartozik, nem pedig politikai fórumok elé, Amig tehát a tisz­telt tanár ur nem tudta, hogy aki szelet vet, vihart arat és ho£-y milysn általános nagy fel­háborodást fog kiváltani az ő szerencsétlen darabja, addig ő ugy gondolkozott, hogy mint szabad-uszó az egész dolgot könnyű szerrel fogja megúszni. Azután hivatkozott arra, hogy a darab világnézete megegyezik az u. n. ó-Tiszapárti mentalitással. Arra még részle­tesebben rá fogok térni, hogy ó-Tiszapárti mentalitás-e ez. mert ez a szegnek az a bizo­nyos feje, amelyre Csizmadia András t. kép­viselőtársam nem ütött rá. De tovább megyek. Azt mondja Mészöly Gedeon egyetemi tanár ur, hogy Herczeg Ferenc, a magyar szépiro­dalomnak tagadhatatlanul egyik illusztris és nagynevű munkása, az ő darabjáról elismerő irást küldött neki és ebben az elismerő Írás­ban — amint azt a szegedi és pesti lapok kö­zölték, tehát el kell fogadni azt hitelesnek — az áll, hogy minden ép izlésü embernek, aki­nek kezében megfordult, az a nézete, mint gróf Bánffy Miklósnak is. hogy ez a darab egyike a legmulatságosabb, a legelmésebb és a legigazibb dolgoknak, amelyet ebben a szo­morú koiban olvasni lehet. (Erdélyi Aladár: Nohát, akkor az én ízlésem elromlott!) Her­czeg Ferenc nagyon sajnálná, hogyha amikor a Tótágasnak elérkezik az ideje, ez nem lenne egyszersmind az ideje színműírónak, vagyis Mészöly Gedeonnak is. Ezek után tehát fel kell vetnem a kérdést: vájjon azzal, hogy a t. kultuszminister ur nyi­latkozott, hogy az egyetemi tanácsot eljárásra utasította, Mészöly Gedeon tisztelt tanár urnák bocsánatkérő nyilatkozatát a Ház elé hozta, és ezzel a maga részéről elintézettnek vette az ügyet, el van-e ifttézve aiz ügyi Fel kell vetnem a kérdést a kisgazdapárt szempontjából: el van-e intézve az ó-Tisza-párti mentalitás szem­pontjából és el van-e intézve az egyetemes magyar nemzeti közvélemény szempontjából 1 ? Ezekre a kérdésekre felelnünk kell. Ami azt illeti, hogy nagyatádi Szabó Ist­vánt, vagy pedig* a kisgazda- vagy kistermelő­társadalmi osztálynak bármely más vezérét ugy állit ja be ez a darab, mint aki, vagy akik más társadami osztályok, az egyetemes nemzeti érdek rovására és kárára iparkodtak volna, a maguk önző osztályérdekét előtérbe tolni és amikor a t. tanár ur azt akarja bizonyítani, hogy ez igy volt, mert hiszen a kistermelők ve­zére kénytelen volt visszamenni : a paraszti fog­lalkozáshoz a képviselőség pünkösdi királysá­gából, amikor ezt igy állítja be egy díszelő­adás 'tárgyául választott és előadott szindarab­bam: akkor nagyot vétkezett nemcsak a kis­gazdaitársadalom ellen, hanem az egyetemes nemzeti magyar közvélemény ellen la Megmondom miért, it. Képviselőház, Mert lehetnek közöttünk ellentétek; ellenzéki oldal­ról, mondhatjuk azt, hogy a kisgazdapártban vagy az egységespártban ülő t. képviselőtár­saim eltávolodtak a régi programúitól. (Ellen­mondások .jobbfelől.) viszont Szabó Sándor t. képviselőtársam és a mellette levők azt mond­ják, hogy nagy önmegtagadással teljesitik és fogják teljesiteni kötelességüket Bethlen Ist^u oldala mellett. Erről lehet vitázni, és engedjék meg. hogy a vita szabadságának joga épugy az enyém is legyen, mint t. képviselőtársaimé. Egyben azonban mindannyian nézeteltérés nél­kül egyezünk, és ez nem lehet más, mint az, hogy akár azon az oldalon ülünk, akár ezen az oldalon, nem szabad kővel dobálnunk azt a tár­sadalmi osztályt, a magyar kisgazdatársadal­mat % amely nemes önfeláldozással régi függet­lenségi és 48-as érzéseit oly sok kerületben el­hallgatva Vaiffy elhallgattatva állt amellett a kormányrendszer mellett, (Erdélyi Aladár: Ezt nem ide kell adresszálni, mert a sárt máshon­nan dobálják!) amellyel nem tartja magát min­denben azonosnak. Erről lehet vitázni, t. kép­viselőtársaim, de egyben nem lehet vita közöt­tünk és ez az, hogy azt 'a kiiSgazdatarsadalmat — akár magas tudományos színvonalon álló ember legyen is valaki, akár pedig egyszerű közkatonája a< napról-napra robotoló magyar közéletnek, — sárral dobálni nem lehet és nem szabad, amely kisgazdatársadalom nehéz idő­ben megmutatta és megmutatja ma is, hogy őrt áll aiz egyetemes^ nemzeti törekvések és az egye­temes nemzeti célok munkálása mellett és azok­nak javára. (Zaj a jobboldalon.) Bizonyítom ezt tovább is. Nem lehet elvi­tatni azt, t. Ház, hogy a t. tanár ur a kis­gazdatársadalmat ugy állítja be darabjában szatírából, gúnyból, mint amely kisgazdatársa­dalom vezérében és közkatonáiban képtelen az ország ügyeinek vezetésére és előrevitelére. Ez tény. Ezzel szemben nagyatádi Szabó István — akár ő róla szól a darab, akár nem őróla, hanem a kistermelők és a kisgazdák más vezé­réről, erről mind nem vitázom — már 1910 jú­lius 9-én itt a képviselőházban elmondott be­szédében, amelyet innen hallgattam, s amelyet ő szerényen, nemes egyszerűséggel az utolsó padok egyikéből mondott el, kijelentette, hogy (olvassa): »Pártunkat nem a szereplési viszke­teg, nem is egyes emberek előretolása hozta létre, hanem a fejlődésnek örök törvénye, amely hova-tovább nagyobb és nagyobb nép­rétegeket juttat az emberiséget megillető jo­gokhoz és előrehaladáshoz. A mi törekvésünk nem felforgató.« — mondotta ő 1910 július 9-én — »mi tiszteljük a tulajdont és nem kívánunk senkinek a jogkörébe belenyúlni. Nem sebekeí akarunk ütni, hanem gyógyítani akarjuk azo­kat ott, ahol vannak, mert tudjuk, hogy van­nak, látjuk és érezzük, mert magunk is számos sebből vérzünk.« A darabban az van, hogy jogcím nélkül, érdem nélkül, kellő előkészültség nélkül kértek itt a képviselőházban helyet maguknak a ^kis­termelők pártjának vezére és közkatonái. Ezzel szemben mit mondott nagyatádi Szabó István? (Olvassa:) »Mi helyet kérünk a magunk szá­mára ott, ahol az ország sorsa felett intézked­nek. Nem vindikáljuk magunknak a vezetést, szívesen fogadjuk, elismerjük az arra hivatot­taknak vezetésre való odaállitását. azonban egyre figyelmeztetem azokat, akik joggal vin­dikálják magunknak a vezetést: arra a tapasz­talatra, hogy a t. vezetők egy nagy_ része a vezetés helyett az uralmat gyakorolja a nép felett. Ez ellen tiltakozom, mert aki együtt akar valakivel működni, az tartozik annak jogát elismerni, és ha eredményesen akar vele együttműködni, akkor nem szabad felette ural­kodnia.«

Next

/
Thumbnails
Contents