Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Äz országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 49 gam is érzem az adóaránytalahságot. A t. képviselőtársaim, egymással szembeállította a kisiparos- és kisgazdatársadalom aránytalan adóját. (Kuna P. András: Elég hiba!) Hiszen lehet, hogyha csak ugy felületesen vizsgáljuk, vagy papirosról nézzük meg, az aránytalanság igazságtalannak mutatkozik, de a képviselőtársam elfelejtett valamit, nevezetesen azt, hogy megjelölje a nagy adóaránytalanságot ott, ahol az tényleg fennáll. Vannak például még tőkepénzr vállalatok, nagy bankok, magas fizetésű bankhivatalnokok stb., nem akarom itt mind felsorolni. Ha ezt vizsgáljuk, látjuk, hogy itt van a legnagyobb eltolódás, itt tűnik ki a legnagyobb aránytalanság. (Ugy van! a .jobboldalon.) Nem az irigység vezet. Bár a kisgazdatársadalom is tudná ugy irányitani saját helyzetét, hogy ő is kisebb adót fizetne. (Malasits Géza: Nagy volt az adó mindig!) Minthogy azonban a kisgazdatársadalom egész vagyona^ nyitott könyv, kiterített abrosz, azt nagyon szépen meg lehet fogni minden téren. Nem a saját bevallása után mennek; ha magas az a vallomás, mert tudatlan lévén az a> szerencsétlen ember, nem tudja jól kiállítani a^vallomási ivet; ha azt lelkiismeretesen, odaadóan állítja ki, elfogadják, ha azonban alacsony, azt nemi fogadják el, hanem bizonyos indokokkal megindokolják és az adóját felemelik. Nézzük csak, hogyan állunk a kisiparosokkal. Nem a szerint kell megbírálni a, kisiparosok teherviselő képességét, hogy egy segéddel vagy két tanonccal dolgozik-e, vagy időközönként két segédet is alkalmaz, nem ai szerint kell elbírálni, hogy mennyit tudnának dolgozni, hanem hogy ma már mennyi munkát kapnak. Hiszen ez a csonka ország büszke lehetett a kisiparára, (Ugy van! a jobboldalon.) mert a magyarországi kisipar előrehaladott és igen fejlett volt, de most visszafelé halad. Ennek a szerencsétlen! országnak nincs szüksége arra, hogy tönkretegye az adóalanyokat, hanem igenis, segitségükre kell sietni. A magas magyar kormánynak kötelessége, hogy mindezeknek az adóalanyoknak támogatására siessen, hogy ne szűnjenek meg mint adóalanyok, hanem igenis, oszlassák el a^ munkanélküliséget, legyen módjuk talán olcsóbb kölcsönhöz is jutni. (Kuna P. András: Kisipari hitel!) Ha azt a régen hirdetetti régen tervbe vett kisipari hitelt már megkapták volna, talán jobban tudnának raktárra ciojgo/ni és 3,& ipari muiiká sokat :

s jobban tudnák elhelyezni. (Ugy van! jobbfelől.) T. Ház! Az a kisipari hitel, amelyet oly erősen várnak a kisiparosok, nem akar megjönni. Figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy foglalkozzunk evvel a kérdéssel, mert az iparosaink tönkremennek. Siralmas az állapotuk; szomorú szívvel láthatjuk, hogy egyik a másik után vajúdik, máról-holnapra tengeti életét, de lehet, hogy holnapután már a dob pereg a főjük felett. A kisipari hitelre órási szükség van, mert hiszen épen ebben a Házban mutattam rá a múltban, amikor egyszer megadtuk nekik a kisipari hitelt, hogy az a kisipari hitel fogja őket a tönk szélére juttatni, hiszen 22%-kal kapták meg azt a kisipari hitelt és akkor is csak nagy utánjárással és protekcióval. Ez igazán csak nagy hátrányára volt azoknak a kisiparosoknak. Most azonban kedvezőbb kölcsönt kellene juttatni nekik, mert azt hiszem, nem célja a magyar kormánynak az^ hogy ezeket az embereket teljesen pusztulni hagyja, hiszen csak az ország szegényedik, ha előrehaladott, fejlett kisipara vissza fog fejlődni. Strausz István t. képviselőtársam szintén foglalkozott a kölcsönüggyel. (Strausz István: Részletesen!) Részletesen, mondjuk. Ö ugy állította be ezt az úgyszólván kisgazda-hitelt, amely csak a papíron van, hogy az ellenzéki képviselők kerületei nem kaptak belőle, csak a kormánypárti képviselők kerületeire osztották szét a kisgazda-hitelt. (Kuna P. András: Jó lett volna, ha kaptak volna! — Zaj. — Malasits Géza: Nem lehet letagadni, hogy igaz !) Azt hiszem, leszögezhetem, hogy azok sem kaptak. (Strausz István: Akkor kik kaptakl) Véletlenül a sors ugy intézkedett, hogy tegnap nálam volt egy bankhivatalnok, (Zaj.) aki talán nem is tudta, hogy esetleg felhasználom^ a vallomását. Azért volt nálam, hogyha van pénzem, nála helyezzem el Pesten a bankban, ő jól fogja kezelni. Ez az Angol-Magyar Bank egyik fiókjának igazgatója volt, aki azt mondta nekem, hogy az Angol-Magyar Bank 3 millió dollár hitelt szerzett be, s az Okh. utján kiutalta a termelő társadalomnak. Ezt a 3 millió dollárt 500—600—700 milliós tételekben osztották ki. Itt már maguk a számok mutatják, hogy ezt a pénzt nem a kisgazdák kapták meg, mert egy kisgazdára nem bíznak rá 500 millió kölcsönt. Nem irigylem a nagygazdákat, távol legyen tőlem, mert tudom, hogyha a nagygazdák kapták, nekik is szükségük volt rá, (Ugy van! jobbfelől.) de a kisgazdák nem kaptak belőle egy fillért sem, a bankigazgató bevallása szerint. Hiszen tudom, hogyha a. nagygazdaságokat tönkretesszük, az káros hatással lesz általában az egész országra, de a kisembereknek szintén óriási és elengedhetetlen sürgős szükségük van arra, hogy a mainál olcsóbb kamatú kölcsön álljon rendelkezésükre, mert általában tudjuk, különösen akik gazdálkodással foglalkozunk, hogy egy gazdaság — se kicsi, se nagy — 10—13%-os pénzt nem bir meg. Ma pedig, amikor a hatóságok az adókat végrehajtják, nem azt kérdem, hogy miért hajtják végre; azért hajtják végre, mert az illetők hátramaradtak, de azt igenis, jogom van keresni, hogy miért maradtak hátra? Azért maradtak hátra, mert ma már nincs annak a kisgazdának, annak a parasztnak pénze, mert már elmúlt az a konjunkturális világ, amikor minden osztály azt mondotta a parasztnak, hogy még a feji vánkosa is bankóval van tele, amikor irigységgel viseltettek a falu parasztjaival szemben és támadták őket. Nem általánosíthatok, de bizonyos intelligens emberek is (Kuna P. András: Jogosan mondhatod!) ezt mondjták. Pedig láthatjuk, hogy tanúbizonysága volt a mult a jelennek, mert láttuk, hogy amikor volt pénze annak a parasztnak, akkor abból jutott mindenkinek. Most azonban, amikor nincs pénze, nem jut senkinek, sőt még adóra sem jut, pedig annál a falusi polgárnál, annál a falusi földmivelő parasztnál nagyon szokatlan, ha elmarad negyedévi adójának fizetésével is. Mit csináljon? 12—13%-os pénzt kell felvennie a bankból azért, hogy adóját kifizesse, hogy az ő egyszerű Riska tehenét el ne árverezzék. (Kuna P. András: 14—16%-os pénzt kell felvennie!) De tovább megyek. Különösen a mai viszonyok között, amikor épen most van rajtunk a fagykár, amely óriási károkat okozott s különösen egyes vidékeken jelentkezik a gabonakár is, különösen az őszi vetéseknél, az őszi búzáknál van óriási károsodás. (Szabó Sándor: Nem is gondolják, milyen nagy kár van!) Azt hiszem, nincs ímessze az idő, csak napok választanak el attól, amikor sírva; jönnek a kisgazdák: engedjétek el az adót, míert nem tudom 8*