Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának Az Országos Munkásbiztositó Intézet hasonló szövegű szakaszánál az indokolást már előter­jesztettem, ezért szükségtelennek tartom, hogy indítvány ómat! külön indokoljam. Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Magamévá teszem a Kéthly Anna képviselőtársam által beterjesztett módosító szöveget, sőt a hosszú indokolás dacára magamévá teszem még azt a módosítást is, amelyet F. Szabó Giéza képvise­lőtársam előterjesztett. Azon esetre azonban, ha az a módosító in­ditvány, amelyet Kéthly Anna előterjesztett s amely azt célozza, hogy az igazgatóság elnökét és alelnökeit az, önkormányzat saját hatásköré­ben és tagjai sorából válassza meg, nem menne keresztül és megmaradna a 181. § szövege, fel­hívom a t. népjóléti minister ur figyelmét arra az ellenmondásra amely a törvényjavas­lat ezen szakaszában és 113. §-ában van. A 113. szakasz, mikor az Országos Munkásbiztositó In­tézet elnöki és alelnöki állásáról intézkedik, olyan rendelkezést tartalmaz, hogy az elnöki és alelnöki állás tiszteletbeli és tiszteletdíjban részesül, valamint megállapítja, hogy a tisz­teletdíjat a minister állapítja meg és a tiszte­letdíjak fedezéséről az állami költségvetésben kell gondoskodni. Ezzel szemben teljesen ért­hetetlenül, egy másik intézet elnökéről és al­elnökéről már olykép történik gondoskodás, hogy tiszteletdíjukat az intézet terhére a nép­jóléti minister állapítja meg. Nem tudom belátni, hogy miért ez az ellen­mondás'? Ha ott az állami költségvetés terhére gondoskodik a népjóléti minister ur előterjesz­tésére <az államfő az elnöki állás betöltéséről, akkor semmi ok nincs arra, hogy ugyanezt az elvet ne alkalmazzák itt is. Újólag csak azt kell hangoztatnom, hogy ne legyen a minister ur nagylelkű, ne legyen nagylelkű senki, maga az- államfő sem másnak a zsebére, másnak a kárára, másnak a költsé­gére, amikor ezeket a tisztviselőket kinevezi. Ha kinevezi, akkor tessék a költségeket is vállalni. Ezért a magam részéről javaslom, hogy az 1. bekezdés utolsó sora megváltoztassák olyké­pen, hogy kimondassék (olvassa): »Tiszteletdí­jukat az állam terhére a népjóléti és munka­ügyi minister állapítja meg.« (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Elnök Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva senki nincsen! Elnök: Kivan valaki szólni"? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kérném a ja­vaslathoz, alapos indokainál fogva, elfogadni F. Szabó Géza képviselőtársam indítványát. f A többi javaslathoz-, sajnos, a magam ré­széről nem tudok hozzájárulni és nem tudom a t. Házat sem kérni,hcgy azokat méltóztassék el­fogadni. A legutolsó okfejtés, amelyet most hallot­tunk Györki t. képviselő úrtól, nem áll meg egészen és valószínűleg azért nem, mert nem méltóztatott a kérdést egyéb vonatkozásaiban mérlegelni. (Györki Imre: Mérlegeltem!) Itt arról van szó, hogy a nagy vezető alapgondo­lattal szemben, amely a centralizáció alapelvét képviseli, önállóságot kíván magának vala­mely vállalati pénztár, mint külön biztosító in­tézet. Ha önállóságot, önálló exisztenciát kivan magáriak, akkor természetes, hogy e kívánalom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. • 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 511 teljesítése ellenében az összes terheket is vi­selnie kell. Az, hogy a népjóléti minister állapítja meg a tiszteletdíjat, nem azért van, mintha nagy­lelkűséget akarna gyakorolni, hanem ellenke­zőleg, mint főhatóság, anyagilag is ellenőrzésre hivatott az illető pénztár felett. Ennek a ren­delkezésnek az a célja, hogy esetleg túlságos bőkezűek ne legyenek a tiszteletdíjak kiszabá­sánál. Tehát nem az az intenció itt, amit erre nézve a képviselő ur felhozott és épen ezért em­lítem meg, hogy Györki képviselő ur nem mér­legelte a kérdésnek ezt az oldalát. Kérném tehát F. Szabó Géza képviselőtár­sam javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Az eredeti bizottsági szöveggel szemben az 1. bekezdésnél Kéthly Anna és Györki Imre képviselőtársunk elleninditványt tettek. Ameny­nyiben nem méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, akkor külön fogom szavazás alá bo­csátani mindkét indítványt, ha pedig az ere­deti szöveg fogadtatik el, akkor mindkét in­dítvány elesik. Kérdem tehát, méltóztatnak-e az első be­kezdést eredeti bizottsági szövegében elfogadni, szemben Kéthly Anna és Györki Imre képvi­selőtársaink indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az első bekezdést eredeti szövegében fogadta el. A második bekezdés meg nem támadtat ván, azt elfogadottnak jelentem ki. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e F. Szabó Géza képviselő ur indítványát, mely pótlás a második bekezdés után, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. A harmadik és negyedik bekezdés meg nein támadtaván, azokat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 182. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvény­javaslat 182—185. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik a 186. §. (Györki Imre: A 185. $~hoz szót kérek!) Azon már túl vagyunk. Egyébként vigyá­zok arra, hogyha valaki feliratkozik, a jegyző ur fel is szólitsa. Méltóztassék előre feliratkozni s akkor a jegyző ur szólítani fogja. (Zaj.) Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényja­vaslat 186—20A §-ait, melyek vita nélkül el­fogadtatnak.) Elnök: Következik a 205t. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényja­vaslat 205. §-át.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Báró Kray István! Br. Kray István: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) A 205. §-nak szerintem van egy fogyaté­kossága, ugyanis az utolsó bekezdésben, ahol a pénzbüntetés kiszabásával szemben való esetleges jogorvoslatról van szó, nem intézke­dik aziránt, hogy ez ellen hatósághoz lehessen fellebbezni. Ez alkotmányunk szellemével el­lenkezik, mert hiszen a joghátránnyal sújtott félnek mindenesetre módot kell adni arra, hogy hatóságnál kereshessen orvoslást az ál­tala esetleg jogtalannak tartott rendelkezés­sel szemben. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy itt csak az elnöknek, vagy helyettesének van felszólamlási joga, mindenesetre kívána­tos volna, hogy az illető félnek abban az eset­73

Next

/
Thumbnails
Contents