Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának készülő törvényhozásnak, amely nálunk még eddig példákra nem talált. Ha bekövetkezik a valorizáció kodifikálása, a joggyakorlatban kész anyagot kapunk erre a kodifikációra s ezt az a cipőtalpalással megnyomoritott s továbbképzésben majdnem lehetetlen helyzetbe hozott birói kar volt képes megcsinálni. Az igazságügy minister ur figyelmét felhívom arra is, hogy a továbbképzés és a tudás elmélyitése lehetetlenség akkor, mikor a járásbirák jegyzőkönyvek körmölésével vannak elfoglalva. Méltóztassék csak megnézni, micsoda szánalmas állapot az, amikor délelőtt 9-től 2-ig és gyakran délután is az a biró tárgyal és egyúttal vezeti a jegyzőkönyvet. Méltóztassék csak ezzel szemben körülnézni : községi jegyzői irodák vannak már, ahol Írógépbe diktál a jegyző. Helyes, igazsága van, hiszen ma már az Írógép nem fényűzési cikk, hanem megélhetési eszköz. Méltóztassék módját ejteni annak, hogy a költségvetésbe — ha nem is ebbe a költségvetési javaslatba, mert innen ez kiszorult már valószinüleg, hanem legközelebbibe — felvétessék egy összeg, amely a további költségvetésekben fokozatosan emeltessék, a bíróságoknak Írógépekkel való felszerelésére. Ez ma már nem az a kérdés, mint ami volt ezelőtt 20 esztendővel, mikor az akkor még fennállott belvárosi járásbíróságnál az egyik járásbirót fegyelmileg megbüntették, mert saját maga Írógépet vett és a saját maga állal vett Írógépen fogalmazta meg az ité'eteket és ezt a fogalmazványt merte felterjeszteni. Ma már ezen túl vagyunk, ha azonban már van írógép és ha már ez a megélhetési eszközök között ott van, méltóztassék a bíróságokat ellátni vele, megméltóztat ik látni, hogy akkor ugyanezzel a létszámmal sokkal többet lehet elérni és megszűnnek azok az állandó panaszok, amelyek teljes joggal fenforognak itt Budapesten a központi járásbíróságnál. Egyes biróságoknál a közönség megoldotta az Írógép kérdését ugy, hogy az ügyvédek maguk tartanak a biróság részére egy-két Írógépet és amellett egy-két díjnokot, akiket az ügyvédek fizetnek. Természetes dolog, hogy amikor hivatalvizsgálat van, ezek az Írógépek és díjnokok eltűnnek, láthatatlanokká válnak, azonban a tárgyalások gyorsan mennek. Van szerencsém ismerni ilyen bíróságokat, amelyeknél két hetes terminusnál hoszszabb terminus nincs. Minden ügy kellő időben uiadmányozódik és restancia nélkül dolgoznak. Méltóztassék ezzel szemben megnézni, hogy a jegyzőkönyvirással túlterhelt bíróságok és elsősorban a _ buch pesti központi járásbíróságnál egy per befejezése esztendőket vesz igénybe. Nekem van egy perem, amely 1920-ban indult meg és még ma sincs befejezve s ha a fiam ügyvédnek készülne, talán még örökségül hagynám reá. Ezek azok a kérdések és nem az esküdtszék kérdése, amelyek az országot izgatják. Gyors és pontos igazságszolgáltatást követelünk. Méltóztassék megszavaztatni általánosan, községenkint, titkosan, a nőket is beleértve, hogy ki akar Magyarországon esküdt lenni. (Esztergályos János : Mindenki!) Emlékszem azokra az időkre, mikor még esküdtszék volt és esküdtszéki védő voltam. Valahány jóbarátom bent volt az esküdtszékben és én voltam a védő, az mind azzal jött hozzám: Kedves barátom, engem okvetlenül hagyj ki. Hasonlóképen az ügyészt is megkérték az ő jóbarátai, hogy legyen szives és hagyja őket ki. Ki maradt bent ? Csak az, akinek nem volt jóbarátja, vagy aki épen igyekezett egy kis napidíjhoz jutni és eltölteni napját, mert egyéb dolga nem volt. Az azonban, akinek dolga van, akinek szántása, vetése van kint, akinek boltja van, akinek betegei vannak, akinek ügyfelei vannak, annak semmi kedve sincs napokat eltölteni egy-egy esküdtszéki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. 3. ülése 1927 május 31-én, kedden. 41 tárgyaláson. (Ugy van ! jobbfelöl.) Tessék megnézni, itt volt ez a csobaji gyilkosság kérdése. Először is hány napig eltartott volna ennek a kérdésnek letárgyalása az esküdtszék előtt, másodszor mennyi pénzbe került volna és harmadszor vájjon azt az ítéletet, amely általános megnyugvást keltett, meghozta volna-e egy esküdtszék, amelynek annyi finom nüanszszerü kérdést kellett volna elbírálnia, mint amennyit elbírált a csobaji ügyben ez az elsőrangúan összeállított biróság. Olcsóbb, jobb, gyorsabb és megnyugtatóbb igazságszolgáltatást kívánunk, és ami a legfontosabb, a közvéleményben benne van az, hogy senki sem akar az igazságszolgáltatás kérdéseibe belekontárkodni. Nem akarnak esküdtek lenni az emberek, nem tolongnak az esküdtségért, ellenkezőleg mindenki meg van nyugtatva a szakbiróság ítéleteivel. Ha már az esküdtszék dolgáról van szó. lehetetlen elhallgatnom azt, hogy azt a költségtöbbletet, amely az esküdtszéknél feltétlenül felmerülne, okosabb célokra fordíthatjuk. Eltekintve azoktól a kérdésektől, amelyeket már érintettem rá kell mutatnom arra az abszurd állapotra, hogy Budapesten a legfőbb bíróságnál, a királyi Curiánál és a királyi ítélőtáblánál a bíráknak ma sincs dolgozószobájuk. Állandó vándorlás van az aktákkal a bíróságtól a bírákhoz, mert a bírák otthon kénytelenek dolgozni, ez az otthoni munka pedig soha sem olyan, mint amelyet megfelelő apparátussal felszerelve, hivatali helyiségben végeznek. Amellett méltóztassék elképzelni, mit jelent, mikor azt a curiai vagy táblabírót folytonosan zavarják otthonában az iratok megtekintése végett Sehol az egész országban nincs szó arról, hogy ilyen abszurd állapotok lennének valamely bíróságnál. Én tehát, ha valami felesleges pénz van, amelyet a t. túloldal az esküdi székekre akar forditani, inkább fordítanám pl. egy budapesti uj királyi Ítélőtáblai épület felemelésére, amely méltó legyen a budapesti királyi Ítélőtábla színvonalához és ahhoz a munkához, amelyet ott kifejtenek. Ezzel a Curia épületét meghagyhatnék kizárólag a Curiának ugy, hogy minden egyes biró megtalálná a maga elhelyezését. (Helyeslés jobbfelől.) Ma még, amikor telektömbök állanak kihasználatlanul ebben az u. n. bírósági negyedben, ezt a palotát aránylag nem nagy költséggel fel lehetne építeni, hogy azonban néhány év múlva fel tudjuk-e építeni, azt nem tudom megmondani. Ezt tartanám igen sürgős kérdésnek. A másik pedig a budapesti törvényszék átépitése volna, ahol szintén lehetetlen állapotok vannak, nappal is állandóan villanyfény mellett kell dolgozni egyes szobákban, ahol várakozó helyiség nincs, tárgyalóterem mentől kevesebb van, ahol még .ócák sincsenek — sajnos, ugyanez áll fenn a budapesti központi járásbíróságon is — tárgyalószobákban, ahova az ügyvédek leülhessenek, a felekről nem is beszélve, hanem kint kell sétálni a folyosón, vagy pedig rákönyökölni az ablakpárkányra és ugy bevárni, amig az emberre rákerül a sor. Ezek a kérdések azok, amelyek mind sokkal fontosabbak az esküdtszék helyreállításánál, amelyek megoldásra feltétlenül nagyobb szükség van, és amelyeknek megoldását az ország s annak jogkereső közönsége feltétlenül tudná értékelni és köszönettel venné. Rá kell mutatnom még egy kérdésre, és ez a szegénységi jog kérdése volna. Méltóztassék figyelembe venni, hogy biróságok munkájának igen nagy része, egyes biróságoknál a peri k 30%- a szegény jogon megindított perekre esik, és még hozzá ezeknek a pereknek 90%-a alaptalan. Erre alkalmat ad a jelenlegi polgári perrendtartás 119. §-ának 2. bekezdése és a 112. §. 3. bekezdése, amely szerint mindenkinek meg kell adni a szegénységi jogot, és ezt csak akkor tagadhatja meg