Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

42 Az országgyűlés képviselőházának a biróság, ha a perlekedés már eleve eredménytelennek látszik. De kérdezem, hol van az a biró, aki ezt az eredménytelenséget már előre meg tudná látni % Ezzel szemben azt kellene a perrendtartás módosításába belevenni, hogy csak annak adassék meg a szegénységi jog, aki a perlés eredményességét már előre valószínűsíteni tudja. Nyugodt vagyok abban a tekintetben — ebben a kérdésben tárgyaltam már gyakorlati emberekkel és különben a budapesti ügyvédi kamara szintén ilyen értelemben irt fel az igazságügyministériumhoz — hogy amennyiben a polgári perrendtartás ilyen módosítását sikerül keresztülvinni, a szegényjogon inditott alaptalan és zaklató perek jelentékeny része megszűnik. Egy másik, bár aprólékos, de szintén igazságszolgáltatási kérdés: a fizetési meghagyásokkal való visszaélések. Ma megtörténik az, bogy egyes falvakból származó és a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben a járásbíróság székhelyén fizetési meghagyást bocsátanak ki. A fél ellentmondással él és megindul egy rendes per a biróság előtt a fizetési meghagyás alapján. Mi történik? Száz-kétszázezer koronás perekben felmerülnek horribilis ügyvédi, esetleg kiszabási költségek, épen ugy, mintha a járásbíróság előtt indította volna meg a pert az illető. Már pedig épen az volt a cál a kisebb polgári pereknek a községi bíráskodás körébe va!ó utalásánál,- hogy ezek az aprólékos kérdések, amelyeket a községi biró és jegyző a maga józan eszével meg tud Ítélni, maradjanak a községek keretein belül, és ne terheljük meg azokat felesleges kiszállási, stb, költségekkel. Most megkerülik a községi bíráskodást, és a rendes biróság elé kerül az ügy a fizetési meghagyás révén. Méltóztassék itt is egy rövid módosítást eszközölni, — ugy is javítjuk folytonosan a törvényeket, — s ebben a módosításban meg kellene állapítani, hogy fizetési meghagyás a járásbíróság székhelyén kivül eső községekbe nem bocsátható ki. Akko' kénytelenek lesznek az emberek a községi bírósághoz fordulni, amennyiben pedig ott helytelen Ítéletet kapnának, úgyis módjukban van megfellebbezni a járásbírósághoz, amely azután véglegesen dönt a kérdésben. Még egy kérdésre kívánom röviden ráterelni a figyelmet, különösen a birák fizetésrendezésével kapcsolatosan és ez a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezése. Amikor a biráknál megemlítjük azt, hogy a fontos funkciót végző birák tevékenységükkel arányban nem álló fizetéssel vannak dotálva, lehetetlen elhallgatnom azt, hogy egy szolgabíró, aki pedig rendesen kihágási eljárásokban fontos bírói funkciót végez, vagy egy aljegyző fizetése 1,850.000 korona, vagyis kevesebb, mint amennyit egy gépirókisasszony kap, eay főszolgabíró kezdő fizetése pedig 2,850.000 korona. Méltóztassék elképzelni, hogy lehet annak a főszolgabírónak, különösen ha családos ember, ebből a fizetésből megélnie. Befejezésül — miután az idő már előrehaladt — még csak egy kérdést kivánok szóvá tenni, amely engem, mint menekült embert, mint Erdély szomszédságából, az oláhok börtönéből menekült embert fájdalmasan érintett, és ez a túlsó oldalról elhangzott ama kiszólás volt, hogy Erdélyben a polgári magyarság beolvadt és az eloláhositás.t szolgálja. Ennél igazságtalanabb, ennél sujtóbb vád a magyarság egy elszakított részével szemben még el nem hangzott sehol. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Amikor hallom a t. túloldalról, hogy a nemzetiségi kérdésben, a C onkamagyarországon lévő németek érdekében milyen meleg hangok hangzanak eJ, amikor ezeknek panaszra nálunk igazán semmi okuk sincs, inkább azt szeretném hallani, hogy a prágai, vagy a bukaresti parlamentben ülő szociáldemokraták legalább csak 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 50 %-ban így nyilatkoznának a felvidéki vagy az erdélyi elnyomott magyarságról. (Esztergályos János : Maid ha a magyar szociáldemokraták ott lesznek!) Ott soha a szociáldemokrácia a kisebbségért, különösen az elnyomott magyar kisebbségért sikra nem szállott, sőt a felvidéki szociáldemokrata párt magyar tagozata, amely eddig független volt, most beleolvadt a felvidéki cseh szociáldemokrata pártba és együtt küzdenek. Kiért ? Miért? Azért a cseh köztársaságért, amelyben állítólag több a szabadság, mint nálunk. (Malasits Géza: Hát a magyar párt nem szövetkezett Hlinkáékkál Ï) Szeretném, ha ezeket a szavakat amelyeket itt méltóztatott mondani a nemzetiségekről, nemzetközi összeköttetéseiknél fogva Bukarestben és Prágában mondatnák el az elnyomott magyar kisebbségek érdekében. (Malasits Géza : Farkas István képviselőtársam el is mondotta Bukarestben !) Az az erdélyi magyarság szomorú harcot viv, amelybe bele kényszeritette őket a végzet. Hogy hogyan, annak is tudjuk a históriáját. (Esztergályos János: Bánffy báró a megmondhatója!) Annak históriája ott kezdődött, amikor a harctérről visszatérő katonákat nem ami agitátoraink állították meg a határnál és fosztották meg fegyverüktől. Amikor Nagyváradon keresztül vonult a 82-es székely ezred, el akarták venni tőlük nem a mi embereink, hanem az akkori kormánynak — amelyben önök is képviselve voltak, — megbízottai a fegyvert. Akkor a székely katonák ellenük fordították a szuronyt és ebből a 82-es székely ezredből alakult ki azután annak a székely hadosztálynak a magva, amely utolsó percig küzdött Erdély szabadságáért és magyarságáért, mindaddig, amig a bolsevistákkal szemben kénytelen nem volt arra a meggyőződésre iutni, hogysem bolsevista legyen, inkább megadja magát az oláhoknak. (Esztergályos János: A magyar munkások pedig a Felvidéken voltak és a Tiszamentét védték!) Azokból a magyar munkásokból, akik megkezdték a Felvidék védelmét, Szmrecsányi alakitott különítményt, amely ágyukat is kért Budapestről. Ekkor Pogány népbiztos elvtárs parancsára szedték ki az ágyukból a závárzatot, nehogy lőni tudjanak velük a csehekre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt nagyon jól tudjuk, erre emlékezünk és ezt elfelejteni nem fogjuk soha. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a beszédidő tartama lejárt. Krüger Aladár: Azonnal befejezem. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy be kell fejeznie beszédét. Krüger Aladár : Kérném beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbitását. Elnök : A házszabályok értelmében ennek nincs helye! Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Krüger Aladár: T. Képviselőház! Ez volt az első etapja az erdélyi behódolásnak. A második volt az aradi gyűlés, amikor Jászi Oszkár — ismét nem a mi ministerunk, hanem az önöké, — vitatkozott a magyar állam nevében, a magyar állam egy részével. (Malasits Géza : Azt is mondja meg. mit mondott Bokányi az oláhoknak. — Zaj.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Krüger Aladár : A harmadik etap volt a gyulafehérvári gyűlés. Önök talán jobban emlékeznek rá, ki volt az akkori kereskedelmi minister ? Ha jól emlékszem, a mai napon ünnepelt Garami Ernő. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) aki különvonatokat bocsátott az oláhok rendelkezésére, hogy tüntető gyűlést tartsanak. (Esztergályos János: Éljen Garami! Maguk még kezet