Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kivan valaki szólni? Ha nem, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Az intézet budapesti kerületi választmányának] elnöksége dolgában nagy sajnálatomra nem tudok változtatást javasolni, mert hiszen az intézet egész organizmusának koncepcióját bontaná meg, ha ezen a ponton iáttörnénk magát az ftUapgondoilatot. Az alapgondolatnak magának iv" oedig részint nyomtatásban, részint több felszólalásomban voltam bátor a t. Ház elé terjeszteni. Ami a vállalati pénztáraknál az elnökség dolgát illeti, errp vonatkozólag legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy az eddig meglevő állapot kerül bele ide, illetve kodiíikáltatik a törvényben. Ezen a téren . novum nincs és nem hinném, hogy vállalati pénztárak legalább is nagyobb számban — ismerve a centralizációra vonatkoizó alapgondolatai d kormánynak — a jövőben létesülni fognak. Kérem a szakasz bizottsági szöv3gezésben való elfogadását azzal a< módosítással, amelyet Sarla-Bzaibó t. képviselőtársain beterjesztett. (Helyeslés iobbfelől.) Elnök: A 114. §-t nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem, méltóztatnak-e Barla-Szabó képviselőtársunk pótlását is elfogadni, igen vagy nemi? (Igen!) A pótlás elfogadtatott. Következik a 115. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 115. §4). — Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! A 115. §-hoz a következő javaslatot terjesztem elő. Javaslom, hogy a 115. § második bekezdésének első mondata helyett a következő szöveg állapíttassák meg: »Az Országos Munkásbiztositó Intézet vezérigazgatója az állami rendszerű IV. fizetési osztályba tartozik, az intézet többi tisztviselői az állami rendszerű V—

XI. fizetési osztályokba tartoznak és sztako'nként egy-egy összesitett létszámot alkotnak.« Továbbá indítványozom, hogy a szabásznak harmadik bekezdésében »V. és VI. fizetési osztályokba« szavak helyett a »VII-nél magasabb fizetési osztályokba« szavak tétessenek. T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitája alkalmával melegen üdvözöltem a 115. §-t azért, mert az ottani tisztviselői kart közalkalmazottaknak nyilvánítja, . egyszersmind annak a kérésemnek adok kifejezést, hogy az igen t. népjóléti minister ur az ezen szakaszban emiitett tisztviselői kart is a többi közszolgálati alkalmazottakkal egyenlő elbánásban méltóztassék részesiteni. Megindokolom azzal, hogy ebben az országban igen sok más hatóság van, — részletesen nem akarom ezeket felsorolni, csak rámutatok a rendőrség, a postatakarékpénztár és a postaigazgatóság stb. tisztviselői kategóriáira — amelyeknek élén IV. fizetési fokozatba besorozott államtitkárok vannak. Nem akarom az előbb emiitett hatóságoknak érdemeit lekicsinyelni, de azt hiszem, hogy •ugy szociálpolitikai, . mint munkásvédelmi, mint pedig közgazdasági szempontokat véve figyelembe, az Országos Munkásbiztositó Intézet is egyenértékű az előbb emiitett hatóságokkal és azt hiszem, hogy mikor kérem a t. Házat és a t. népjóléti minister urat, hogy ennek a vezérigazgatóját is hasonlóan egyenlő elbánásban méltóztassék részesiteni, akkor igazságos ügyet védek. Nem is emlitem, hogy az 1500 alkalmazott és körübelül 1600 tagból álló orKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 495 vosi kar felett is felügyeleti joga van a vezérigazgatónak. Nagyon kérem az igen t. Házat és a minister urat, hogy javaslatomat elfogadni méltóztassék. Midőn továbbá a Vll-től felfelé levő fizetési fokozatokra vonatkozólag módosítást nyújtottam be, hogy ezek a kor mányzó Őfőméltósága által neveztessenek ki, ennek a módosításnak elfogadását is kérem az igen t. Háztól és a minister úrtól. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Azok után, amiket erre a kérdésre vonatkozólag már a vita során többizben elmondtam, csak ismétlésekbe esném, ha az argumentációk tárházát, amiket errevonatkozólag felhoztak, újból előadnám. A magam részéről röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy mindennél jobban bizonyitja, mennyire igazam volt, mikor ezeknek az alkalmazottaknak a közalkalmazottak közé való bevonását elleneztem, az a felszólalás, amelyet most hallottunk. A közalkalmazottak és a bürokratizmus természetéből folyik,^ hogy mint tegnap emiitettem, magának tényé szf el tételeket iparkodik teremteni és azokat minél inkább kiszélesíteni. Még meg sem szavaztuk, hogy közalkalmazottak ezek az alkalmazottak, jelentkezik szószólójuk, aki államtitkárt kivan az élükön. Meg vagyok győződve, hogyha ebből a javaslatból törvény lesz, a legrövidebb időn belül római pápát fognak magukból csinálni. Természetéből folyik a bürokratizmusnak, hogy soha megelégedve nincs avval a helyzettel, hanem a maga érvényesülését, létét magasabbra teszi, mint azt a kitűzött célt, amelynek nem ura, hanem szolgája. A t. képviselőtársam indítványára a magam részéről ennyit elégnek tartok. Visszatérve magára a javaslatra, a minister ur argumentációjára, aki előbb kijelentette, hogy ennek a javaslatnak áldásos vagy nem áldásos működését attól teszi jóformán függővé, hogy sikerül-e ennek az intézménynek élére olyan elnökséget állítani, amely maga felelősségének és ügyszeretetének teljes erejével fogja ezt az intézményt vezetni: óva intett a minister attól, hogy e szakasz révén a magánalkalmazottaknak közalkalmazottakai való minősitését keresztülvigye, mert amint ez a szakasz keresztülmegy, abban a pillanatban kieseik az elnökség kezéből minden hatalom. Mig ezek az alkalmazottak magánalkalmazottak és a magánalkalmazottakról szóló törvény vonatkozik reájuk, addig mindazokat, akik nem válnak be akár jellemüknél, akár képességüknél fogva, a magánalkalmazottakról szóló törvény alapján egyszerű felmondással el lehet bocsátani, — természetesen megfelelő felmondási idő betartásával. Abban a pillanatban, amikor ezek állami alkalmazottakká váltak, a felmondás joga velük szemben megszűnik s mint ahogy tegnap idéztem egy bürokrata mondását: örökkévalók, mint az Istenek és soha többé nem lehet őket elmozdítani, csak fegyelmi utón. Hogy pedig a fegyelmi utón való elmozditás a gyakorlatban mit jelent, erre nézve csak egy kultuszministeri tanácsos ur esetére hivatkozom, akiről nemrégiben olvastuk az újságokban, hogy mindenféle visszaéléseket követett el, majd börtönbe került és ezzel szemben, amikor a visszaélések először kisültek és a házivizsgálat, valamint a fegyelmi vizsgálat során vele szemben megállapittattak, nem az elmozditás és elcsapatás volt a bünt*tése, hanem a nyugdíjazás. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a magam részéről olyan megoldáshoz, amely a tisztviselői kar fegyel71