Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

496 Az országgyűlés képviselőházának mezhetőségét lehetetlenné teszi, hozzájárulni annál kevésbé tudok, mert amint épen most hallottam, 1500 emberről lesz szó, ahogy azt Homonnay képviselőtársam emiitette. (Ho­monnay Tivadar: Hol van olyan hatóság vagy hivatal, ahol ilyen nagy létszám van? —Bródy Ernő: A Mávnál! — Homonnay Tivadar: Az elnökigazgató ott már a III. fizetési osztályban van! — Zaj.) Nem értem Homonnay képviselő ur kérdését, mert én már azt az államtitkári cafrangot régen befejeztem (Derültség.) s most csak azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az intézménynek érdeke-e, (Homonnay Tivadar: Érdeke!) hegy az államnak közalkalmazottja legyen egy csapásra 1500 magánalkalmazott és az államot terhelje ez a költség is. (Homonnay Tivadar: Nem terheli meg az állampénztárt!) De igenis, megterheli az adózókat. Szeretném tudni, hogy a képviselő ur odakint is igy be­szél-e, odakint is igy védelrnezi-e meg a köz­érdeket, mert hiszen a képviselő ur álláspont­ját a közérdek védelmezésének el nem ismer­hetem. Nyugodtan meghallgatom a t. képviselő ur argumentációját és épen azért kérem, hogy ugyanilyen nyugalommal hallgasson meg en­gem is. A magam részéről az intézmény nyugodt működését féltem attól, hogy ilyen közjogi elő­nyökben részesitik a tisztviselőket, mert erre in eg nem érett és erre nincsen kvalifikálva az az egészen más foglalkozási körből szedett ma­gántisztviselői kar, tehát nem lehet őket egy csapásra az állami tisztviselők minden köz­jogig atributumával ellátni. Ezt a magam ré­széről magára az ügyre károsnak, a fegyelem gyakorolhatáisára helytelennek, de a segély­szolgáltatások érdekére is veszedelmesnek tar­tom, nem is beszélve arról, hogy amikor az or­szágnak egyik legnagyobb ós majdnem gyó­gyíthatatlan betegsége az, hogy koldus az egész ország gazdasági élete, mégis ez a tizen­három vármegye egy olyan közszolgálati al­kalmazotti apparátust kénytelen eltartani és nyugdíjban részesíteni, hogy már-már össze­roskad minden termelő ennek a programmnak elviselése miatt. Igy tehát ne legyen nekünk az a feladatunk, hogy szükség és ok nélkül megszaporítsuk az állami tisztviselők számát egyszerre 1500 alkalmazottal. Miután én ehhez a munkához a magam se­gítségét, a magam felelősségérzetét hozzákap­csolni nein tudom, nem vagyok abban a hely­zetben, hogy a szakasznak ezeket a rendelkezé­seit elfogadhassam. Épen ezért tiszteletteljesen azt indítványo­zom, hogy méltóztassék a 115. § 4. és 5. bekezdé­seit teljes egészében törölni. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a bizottságban tárgyaltuk ezt a tör­vényjavaslatot, magam is felszólaltam és han­goztattam körülbelül ugyanazokat a szempon­tokat, amelyeket Gaal Gaston képviselőtársam most itt, a plénumban elmondott. Rámutattam arra hogy semmi szükség nincs arra, hogy a közalkalmazottaknak amúgy is nagy létszá­mát ezen uj intézmény felállításával és az oda beosztott tisztviselőknek közalkalmazottakká való minősítésével újból szaporítsuk épen ak­kor, amikor az egyik oldalon nem tudom hány esztendeje működik a takarékossági bizottság és annak az úgynevezett leépítés a legfőbb célja, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy amint Homonnay képviselőtársam mondotta, egy csapásra 1500 alkalmazottat akar a köz­72. ülése 1927 június 21-én, kedden. tisztviselői státusba bevinni, akiknek odavaló bevitele semmi körülmények között el nem fo­gadható, mert eddig még nem hallottuk, hogy a munkásbiztositó intézet ügykezelését köztiszt­viselői minősitésü tisztviselők látták volna el. Ezeket a tisztviselőket eddig az önkormányzat választotta, az önkormányzat bocsáthatta el, kizárólag az önkormányzat rendelkezése alá voltak bocsátva és mégis kiválóan, nagyszerűen adminisztrálták ezt az intézményt, úgyhogy működlésük ellen — legalább is a múltban való működésük ellen — semmiféle kifogás nem volt. Amikor tehát egy ilyen jól megalapozott intézménnyel állunk szemben, miért jön a nép­jóléti minister ur ezzel az uj javaslatával és miért kívánja a köztisztviselők létszámát 1500 fővel szaporítani, sőt tovább megy és azt a rendelkezést is beveszi a javaslatba, hogy ezek a tisztviselők összesített létszámot alkotnak, áthelyezhetők, és megállapítja azokat a fize­tési státusokat, amelyekbe ezek a tisztviselők tartoznak. Minthogy az alapelgondolás szem­ben azzal, ahogyan én ezt a javaslatot az életbe átviendőnek tartom, teljesen elhibázott, ezért ehhez a szakaszhoz egész sor inditványt vagyok bátor előterjeszteni. Egyik indítványom vonatkozik a javaslat harmadik bekezdésére, amelyben kimondandó­nak tartom azt. hogy (olvassa): »A tisztviselő­ket az önkormányzat választja.« Ne legyenek tehát állami alkalmazottak, hanem továbbra is az önkormányzat, a munkaadókból és munká­sokból alakított igazgatóság, válassza őket, mint ahogy ez a múltban volt. Folytatólag kimondadónak javaslóim hogy (olvassa): »A díjnokokat és napibéres szolgákat, valamint a hozzájuk hasonló egyéb ideiglenes alkalmazot­takat (betegellenőröket, ápolókat stb.) az ügy­vezetők veszik fel.« Másik módosításom azt célozza, hogy a ja­vaslat negyedik bekezdésének ama rendelke­zése, amely kimondja, hogy az Országos Mun­kásbiztositó Intézet alkalmazottai közhivatal­nokok, törlendő. Szükségesnek tartom ugyanis az eddigi állapot fentartását, s épen ezért in­dítványozom a 115. § negyedik bekezdésének törlését. A 115. § ötödik bekezdése azt a rendelke­zést tartalmazza, hogy az alkalmazottak illet­ményei és az alkalmazottak, valamint özve­gyeik és árváik nyugellátási díjai az intézetet terhelik. Egyrészt, amikor azt látjuk, hogy a, törvényjavaslatnak eme rendelkezése szerint az alkalmazottak közhivatalnokoknak minősít­tetnek, másrészt tudjuk, hogy a magasabb tisztviselők kinevezése az ideiglenes államfőtől függ, a kisebb állású tisztviselők kinevezése pedig a népjóléti minister úrtól, akkor egész logikusan következik, hogy aki ezeket az állá­sokat betölti, aki a tisztviselőket kinevezi és rendelkezik ezzel a tisztviselői karral, termé­szetesen az vállalja azokat a költségeket, ame­lyek felmerülnek az intézménynél eme tisztvi­selők kinevezésével. Teljesen tarthatatlan ál­lapot, hogy az intézet tisztviselőinek eltartá­sáról, — akiket az intézet nyakára ráültet az ideiglenes államfő és a minister ur — nem az állam zsebéből akarnak gondoskodni és költ; ségeiket onnan fedezni, hanem ezt a gesztust elhárítják maguktól és egyszerűen az önkor­mányzati testületre bízzák a munkaadó- és a munkásérdekeltségre, amelyeknek semmi ré­szük nincs abban, hogy hány tisztviselőt fog­nak ebbe az intézménybe kinevezni. A dolgoknak ilyen feje tetejére állítása — azt kell, hogy mondjam, akármennyire is nem

Next

/
Thumbnails
Contents