Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

496 Az országgyűlés képviselőházának mezhetőségét lehetetlenné teszi, hozzájárulni annál kevésbé tudok, mert amint épen most hallottam, 1500 emberről lesz szó, ahogy azt Homonnay képviselőtársam emiitette. (Homonnay Tivadar: Hol van olyan hatóság vagy hivatal, ahol ilyen nagy létszám van? —Bródy Ernő: A Mávnál! — Homonnay Tivadar: Az elnökigazgató ott már a III. fizetési osztályban van! — Zaj.) Nem értem Homonnay képviselő ur kérdését, mert én már azt az államtitkári cafrangot régen befejeztem (Derültség.) s most csak azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az intézménynek érdeke-e, (Homonnay Tivadar: Érdeke!) hegy az államnak közalkalmazottja legyen egy csapásra 1500 magánalkalmazott és az államot terhelje ez a költség is. (Homonnay Tivadar: Nem terheli meg az állampénztárt!) De igenis, megterheli az adózókat. Szeretném tudni, hogy a képviselő ur odakint is igy beszél-e, odakint is igy védelrnezi-e meg a közérdeket, mert hiszen a képviselő ur álláspontját a közérdek védelmezésének el nem ismerhetem. Nyugodtan meghallgatom a t. képviselő ur argumentációját és épen azért kérem, hogy ugyanilyen nyugalommal hallgasson meg engem is. A magam részéről az intézmény nyugodt működését féltem attól, hogy ilyen közjogi előnyökben részesitik a tisztviselőket, mert erre in eg nem érett és erre nincsen kvalifikálva az az egészen más foglalkozási körből szedett magántisztviselői kar, tehát nem lehet őket egy csapásra az állami tisztviselők minden közjogig atributumával ellátni. Ezt a magam részéről magára az ügyre károsnak, a fegyelem gyakorolhatáisára helytelennek, de a segélyszolgáltatások érdekére is veszedelmesnek tartom, nem is beszélve arról, hogy amikor az országnak egyik legnagyobb ós majdnem gyógyíthatatlan betegsége az, hogy koldus az egész ország gazdasági élete, mégis ez a tizenhárom vármegye egy olyan közszolgálati alkalmazotti apparátust kénytelen eltartani és nyugdíjban részesíteni, hogy már-már összeroskad minden termelő ennek a programmnak elviselése miatt. Igy tehát ne legyen nekünk az a feladatunk, hogy szükség és ok nélkül megszaporítsuk az állami tisztviselők számát egyszerre 1500 alkalmazottal. Miután én ehhez a munkához a magam segítségét, a magam felelősségérzetét hozzákapcsolni nein tudom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szakasznak ezeket a rendelkezéseit elfogadhassam. Épen ezért tiszteletteljesen azt indítványozom, hogy méltóztassék a 115. § 4. és 5. bekezdéseit teljes egészében törölni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a bizottságban tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, magam is felszólaltam és hangoztattam körülbelül ugyanazokat a szempontokat, amelyeket Gaal Gaston képviselőtársam most itt, a plénumban elmondott. Rámutattam arra hogy semmi szükség nincs arra, hogy a közalkalmazottaknak amúgy is nagy létszámát ezen uj intézmény felállításával és az oda beosztott tisztviselőknek közalkalmazottakká való minősítésével újból szaporítsuk épen akkor, amikor az egyik oldalon nem tudom hány esztendeje működik a takarékossági bizottság és annak az úgynevezett leépítés a legfőbb célja, a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy amint Homonnay képviselőtársam mondotta, egy csapásra 1500 alkalmazottat akar a köz72. ülése 1927 június 21-én, kedden. tisztviselői státusba bevinni, akiknek odavaló bevitele semmi körülmények között el nem fogadható, mert eddig még nem hallottuk, hogy a munkásbiztositó intézet ügykezelését köztisztviselői minősitésü tisztviselők látták volna el. Ezeket a tisztviselőket eddig az önkormányzat választotta, az önkormányzat bocsáthatta el, kizárólag az önkormányzat rendelkezése alá voltak bocsátva és mégis kiválóan, nagyszerűen adminisztrálták ezt az intézményt, úgyhogy működlésük ellen — legalább is a múltban való működésük ellen — semmiféle kifogás nem volt. Amikor tehát egy ilyen jól megalapozott intézménnyel állunk szemben, miért jön a népjóléti minister ur ezzel az uj javaslatával és miért kívánja a köztisztviselők létszámát 1500 fővel szaporítani, sőt tovább megy és azt a rendelkezést is beveszi a javaslatba, hogy ezek a tisztviselők összesített létszámot alkotnak, áthelyezhetők, és megállapítja azokat a fizetési státusokat, amelyekbe ezek a tisztviselők tartoznak. Minthogy az alapelgondolás szemben azzal, ahogyan én ezt a javaslatot az életbe átviendőnek tartom, teljesen elhibázott, ezért ehhez a szakaszhoz egész sor inditványt vagyok bátor előterjeszteni. Egyik indítványom vonatkozik a javaslat harmadik bekezdésére, amelyben kimondandónak tartom azt. hogy (olvassa): »A tisztviselőket az önkormányzat választja.« Ne legyenek tehát állami alkalmazottak, hanem továbbra is az önkormányzat, a munkaadókból és munkásokból alakított igazgatóság, válassza őket, mint ahogy ez a múltban volt. Folytatólag kimondadónak javaslóim hogy (olvassa): »A díjnokokat és napibéres szolgákat, valamint a hozzájuk hasonló egyéb ideiglenes alkalmazottakat (betegellenőröket, ápolókat stb.) az ügyvezetők veszik fel.« Másik módosításom azt célozza, hogy a javaslat negyedik bekezdésének ama rendelkezése, amely kimondja, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet alkalmazottai közhivatalnokok, törlendő. Szükségesnek tartom ugyanis az eddigi állapot fentartását, s épen ezért indítványozom a 115. § negyedik bekezdésének törlését. A 115. § ötödik bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az alkalmazottak illetményei és az alkalmazottak, valamint özvegyeik és árváik nyugellátási díjai az intézetet terhelik. Egyrészt, amikor azt látjuk, hogy a, törvényjavaslatnak eme rendelkezése szerint az alkalmazottak közhivatalnokoknak minősíttetnek, másrészt tudjuk, hogy a magasabb tisztviselők kinevezése az ideiglenes államfőtől függ, a kisebb állású tisztviselők kinevezése pedig a népjóléti minister úrtól, akkor egész logikusan következik, hogy aki ezeket az állásokat betölti, aki a tisztviselőket kinevezi és rendelkezik ezzel a tisztviselői karral, természetesen az vállalja azokat a költségeket, amelyek felmerülnek az intézménynél eme tisztviselők kinevezésével. Teljesen tarthatatlan állapot, hogy az intézet tisztviselőinek eltartásáról, — akiket az intézet nyakára ráültet az ideiglenes államfő és a minister ur — nem az állam zsebéből akarnak gondoskodni és költ; ségeiket onnan fedezni, hanem ezt a gesztust elhárítják maguktól és egyszerűen az önkormányzati testületre bízzák a munkaadó- és a munkásérdekeltségre, amelyeknek semmi részük nincs abban, hogy hány tisztviselőt fognak ebbe az intézménybe kinevezni. A dolgoknak ilyen feje tetejére állítása — azt kell, hogy mondjam, akármennyire is nem