Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

*Az~ országgyűlés képviselőházának 58. ülése 192? május 31-én, kedden. 39 — Isten tudja, mikor, adja Isten hogy minél hamarabb — azoknál a régi történelmi és még ma is fennálló vallási kapcsolatoknál fogva, amelyek minket a horvátokhoz közelebb fűznek, mint amennyire van a horvát a szerbhez, a horvátokkal tudjunk megegyezést keresni arra nézve, hogy azt a gazdasági egységet, amely a Kárpátok éé az Idria között van, ismét helyre tudjuk állitani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel csak egy egyszerű gondolatot akartam adni, amely azonban a magyar külpolitikának rendkívül fontos további etapját jelenti. A belpolitikára ennek az orosz szerződésnek szintén megvan a maga jelentősége, amennyiben itt feltétlenül szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy akkor, amikor Oroszország elvesztette a maga baráti összeköttetését Angliával szemben, Oroszország már annyira sem veszélyes Magyarországra nézve, mint amennyire veszélyes volt eddig és mint amennyire eddig feszélyezett minket bizonyos tekintetben. Ha Oroszországtól eddig tartanunk kellett bizonyos perek kérdésében, ma már — azt hiszem — ez a veszedelem kevésbé fenyeget bennünket ; tehát mindazokkal a titkos törekvésekkel szemben, amelyek Magyarország létét veszélyeztetik, erélyesebben és öntudatosabban, céltudatosabban tudunk fellépni. Mikor ilyen kérdések vannak, akkor a t. ellenzék részéről olyan jelszavakat dobnak be. mint az általános, egyenlő és titkos stb. és még egynéhányat, amelyekre leszek bátor kitérni. Ilyen elsősorban az esküdtszék kérdése. T. Képviselőház! Talán három-négy ellenzéki szónok volt szíves hangoztatni, hogy szabadságjogokat kell követelnünk, mert nincsenek helyreállítva a szabadságjogok s ezek során elsősorban az esküdtszék visszaállítását követelték. Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy az esküdtszék kérdése nem szabadságjogi kérdés, hanem igazságszolgáltatási, büntető perrendtartási, jogi kérdés. Ez nem szabadságjogi, nem politikai kérdés, mert mihelyt valamely jogi kérdést átteszünk a politika terére, akkor azt igazságszolgáltatási, tehát igazsági jellegétől megfosztjuk. Az esküdtszék kérdésének bedobása a közvéleménybe népszerű jelszó szokott lenni bizonyos körökben. Nem csoda, mert hiszen Angliából jött át az esküdtszék a kontinensre. Angliában azonban egészen más az esküdtszék jellege, mint amilyenné átalakult a kontinensen. Angliában az esküdtszék kizárólag jogi intézmény volt és jogi intézmény ma is. Az angol esküdtszéknek vannak olyan jellemvonásai, amelyeket a magyar esküdtszéknél és a kontinentális esküdtszéki eljárásnál nem ismernek. Az angol esküdtszéknél nevezetesen nem a felek, és nem a sorsolás jelöli ki azt, hogy kik legyenek az esküdtek, hanem az esküdtképes polgárok sorából a független biró, az elnök jelöli ki, hogy ebben és ebben az ügyben kik legyenek az esküdtek. Ez lényeges különbség a mi eljárásunkkal szemben. A második lényeges különbség az, hogy Angliában nem zavarják az esküdtek fejét a különféle kérdésekkel, amelyektől nálunk az esküdtek néha megzavarodnak, amikor főkérdés, kisegitó főkérdés, külön kérdés, mellékkérdés stb. tétetnek fel, hanem egyszerűen a vádiratra vonatkozólag szavaznak s azt elfogadják vagy elutasítják. Amennyiben pedig a vádirattal nincsenek teljesen tisztában, vagyis beismerik, hogy: laikusok vagyunk, akkor az angol esküdteknek módjukban áll az úgynevezett special verdictet kimondani, ami annyit jelent, hogy az esküdtek bizonyos körülményeket bizonyítottnak vesznek, de a bíró belátására bizzák annak eldöntését, hogy vájjon bűncselekmény fenforog-e vagy ^em. Ez egészen tiszta jogszolgáltatási intézmény, amellyel szemben a kontinentális esküdtszék politikai intézménnyé vált 1791-ben, amikor a francia forradalom először ültette át az angol juryt Európába (ügy van! a jobboldalon.) s politikai intézménnyé lett további fejlődésében, amint Franciaországból tovább jött. Nálunk, amikor az 1844-es Deák Ferenc-féle javaslat az esküdszéket először hozta szőnyegre, a magyar nemzetet sziütén politikai szempontok vezettek és azokban az időkben indokoltan. Akkor az ország a Wesselényi-per hatása alatt állott, amikor a külföldi hatalomnak, Bécsnek, az osztrák érdekeknek uralma és parancsszava alatt működő, abban az időben abszolúte nem független, jogi képzettségében is meglehetősen hiányos magyar bíróság Wesselényit elitélte, sőt az a veszély is fenyegetett bennünket, hogy magyar férfiakat külföldi biróságok elé hurcolhatnak, Akkor tehát mintegy nemzeti önvédelmi eszközül kínálkozott az esküdtszék behozatala. Deák Ferenc ezt is sürgette az. 1844-iki évi javaslatban, s amikor 1848-ban igazságügy minister lett, a sajtóra vonatkozólag ő hozta be az esküdszéket, ő bocsátotta ki az 1848, évi

! április 29-iki rendeletet, majd azután Horváth Boldizsár az alkotmányosság helyreállításakor az 1867 május 17-iki esküdtszéki rendeletet a sajtóra vonatkozólag. Miután a sajtó terén még mindig szükséges volt nálunk az akkori közös-ügyes viszonyok mellett a magyar nemzeti érdekeket megvédeni az esetleges bírósági túlkapásokkal szemben vagy azzal szemben, hogy a törvények túlszigoru magyarázatával a nemzeti érdekeket ne sértsék, ennélfogva az esküdtszéki eljárás népszerű lett a sajtóperekben, hiszen az esküdtszékek sorra felmentették azokat, akik az osztrák ármádia stb. ellen a sajtóban követtek el a büntetőtörvénykönyv szerint megtorlandónak jelzett cselekményeket, amelyeket azonban a mi magyar szivünk bizony büntetendő cselekményeknek nem minősített. Erre jó volt az esküdtszék, amelynek ez a népszerűsége ment azután át a bűnvádi perrendtartásba. Mi történt azonban akkor, amikor a bűnvádi perrendtartásban általánosságban kiterjesztették az esküdtszéki eljárást? Bekövetkezett az, hogy az esküdtek nálunk nem bizonyultak alkalmasaknak arra, hogy az igazságszolgáltatás érdekeit tárgyilagosan szolgálják. Bekövetkezett különösen a legkirívóbb eset, Haverda Mária felmentése, akit méregkeverés miatt beigazoltan vádoltak, és amikor az esküdtszék felmentette, ünnepelték és virággal borították el. (Malasits Géza : De nem Budapesten ! Itt botokkal fogadták ! Ez Szegeden volt ! Az itteni ítéletekről tessék beszélni !) Beszélhetünk azokról is. A Curia csak formális okokból tudott belekötni ebbe az Ítéletbe és más hasonló Ítéletekbe. Volt pl. egy másik eset, amikor a Curia háromízben volt kénytelen formális okokból belekötni az ítéletbe és az esküdteknek nyilván valóan törvényellenes verdiktjét felborítani, és csak negyedszer tudott végre az igazságnak megfelelő ítéletet kapni az esküdtszéktől. Mennyi időveszteség, mennyi költség, mennyi bosszúság és az igazságszolgáltatásnak mekkora megrendülése kellett hogy bekövetkezzék akkor, amikor egy méregkeverőnőt, akiről nyilvánvalóan be lett bizonyítva a méregkeverés, felmentett az esküdtszék. De más irányban is voltak tévedések. (Malasits Géza : A szakbiróságok nem tévednek ?) A bécsi esküdtszékről hozta fel nemrégiben a Jogtudományi Közlöny, hogy halálraítélt valakit, és a bécsi legfelsőbb törvényszék csak nehezen tudott odáig jutni, hogy valami formai okból megsemmisítvén az ítéletet, sikerült egy másik ítéletet elérni, amikor is életfogytiglani fegyházra