Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 481 maniczky Endre képviselő urat is figyelmeztetem, ne miéltóztassék többet közbeszólni. Rothenstein Mór: Államtitkárok jönnek és mennek, ministerek is. (Dréhr Imre : Inkább jönnek ! — Györki Imre: Men ín ritkán Játjuk őket. — Zaj ) és megtörténhetnék, hogy mire az elintézésre kerül a sor, már másvalaki volna azon a helyen. (Viczián István: Csak a szakszervezeti vezetők állandók !) Ez a személyes garancia tehát engem . nem nyugtathat meg. Engem, csak az nyugtat meg, ha valami intézményesen van biztositva és nem (Személyhez van kötve a garancia. A magam résziéről ugy képzelem a dolgot, hogy függetlenül attól, hogy ki éppen a minister, vagy az államtitkár, biztositva legyen mindaz, amire szükség van. (B. Podmaniczky Endre: Ahogy a kis Móric elképzeli. — Dréhr Imre: Kérdezze meg az előtte ülő képviselőtársát, hogy igazam van-e ! - Zaj.) Elnök: Dréhr Imre képviselő urat újból figyelmeztetem, ne szóljon állandóan közbe! Rothenstein Mór: A népjóléti miniszter úrtól is hallottunk valamit ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával arról, hogy társadalmi szolidaritás legyen. Hogy lehet ezt elképzelni, ha még mindig ott tartunk, hogy bosszút akarunk, még mindig nem akarjuk elfelejteni, (B. Podmaniczky Endre: Nem! Nem! Soha!) hogy voltak, akik tévedtek, vagy akik bűnösök. Mit keres az ilyen rendelkezés ebben a törvényjavaslatban 1 ? Szerintem ez szégyenfoltja a törvényjavaslatnak, mert hiszen a törvény arra van hivatva, hogy humanizmust gyakoroljon, s az intenciója, hogy közös erővel fokozatosan haladjunk a szociális biztosítás terén. Hogyan lehet ezt sikeresen megcsinálni, ha ennek a törvényjavaslatnak ilyen rendelkezései is vannak? Azt hiszem, itt volna az ideje már annak, hogy necsak hangoztassuk, hogy össze kell fognunk. Mindig azt halljuk, hogy oly kevesen vagyunk, hogy minden egyes emberre, minden egyes munkaerőre szükség van, tehát fogjunk össze az ország érdekében. Ugyanakkor pedig, amikor ilyeneket hangoztatunk, olyan törvényeket alkotunk, amelyekbe mindig elhelyezünk egy-két pontot, amely ennek ép az ellenkezőjét idézi elő s amely nem engedi elfelejteni azt, hogy voltak bűnösök és ezek lakoljanak mindörökre, (Ugy van! Ugy van a jobboldalon.) ne vegyünk tudomást arról, hogy ezek itt vannak, hogy léteznek, hogy ők is emberek, ha tévednek is, hiszen emberek vagyunk mindannyian. (B. Podmaniczky Endre: Azért kell bűnhődniük, ha tévednek!) Ha ez igy van, akkor azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy ne abból éljünk, hogy kölcsönösen ilyen szemrehányásokat teszünk, hanem nézzünk a jövőbe, haladjunk előre, s ne nézzünk mindig a múltba, mert ha mindig csak a múltba nézünk és a történelmet olvassuk, akkor megtanulhatjuk, hogy mik történtek a múltban, s az emberek mégis mindig kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Itt van egy példa a közelmúltból, — már éltem is vele — mondjuk a 48-as szabadságharc idejéből, amikor többek között az idősebb gróf Andrássy Gyula is emigrált. Mi történt! Annak ellenére, hogy forradalmárnak tekintették, (B. Bodmaniczky Endre: Csak tekintették!) s hogy in effigie itt Budapesten felakasztották, később mégis ugyanazon király alatt miniszterelnök lett s még a császárnak is külügyminisztere volt. Ha ez a múltban lehetséges volt, akkor ezt szerintem a jelenben is meg lehetne tenni, mert ez a helyes. (B. Podmaniczky Endre: A kommunizmus más volt!, mint akkor a forradalom, Móric! — Derültség és zaj.) Elnök: Kivan még valaki szólani 1 (Nem.) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni! Vass József népjóléti é> munkaügyi minister: T. Ház! A felszólalások tendenciájával és végső céljával, sajnálatomra, nem tudok egyetérteni. Itt nem arról van szó, hogy van-e megbocsátás, vagy nincs. Persze, hogy van megbocsátás, nyilvánvaló, hogy van mindazok részére, akik őszintén megbánják bűneiket és igaz akaratot mutatnak arra, hogy megjavuljanak. De e megbocsátás tényéből nem következik az, hogy azokat, akik az állam, a nemzet és haza ellen súlyosan vétkeztek (Ugy van! a jobboldalon.), egy ilyen fontos és a nemzet érdekével annyira összenőtt intézmény vezetésébe beeresszük. (Élénk helyeslés à jobboldalon.) Györki Imre t. képviselőtársam arról beszélt, hogy egy alkalmi törvény és alkami judikatura Ítélkezett bizonyos bűncselekményekről. Én arról nem vitatkozom, hogy vájjon annak a törvénynek értékéből levon-e valamit az a körülmény, hogy a törvény többé-kevésbé alkalmi törvénynek nevezhető. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a bűncselekmények minőségéből és súlyából az a körülmény, hogy alkalmiak voltak, nem von le semmit. Egyébként pedig ami az igazolásokat s az utólagos eljárások dolgát illeti, hiszen a szöveg maga garantálja, hogy amennyiben tévesen Ítélték volna meg valakinek magatartását azokban a zivataros időkben és a zivatarokat követő fegyelmit lej arató időkben, megvan a módja, hogy utólag kérje a reviziót. Méltóztatnak nagyon jól emlékezni, hogy az 1920:1V. tcikkel szemben lehetséges a revizió abban az esetben, ha az illető, akit elitéltek vagy súlyosan elitéltek, azt hiszi, hogy ujabb materia felvonultatásával meg tudja változtatni az Ítéletet ugyanannál a fegyelmi bíróságnál. Megvan tehát a lehetősége önmagában, hogy egy esetleg tévesen hozott ilyen Ítélet megváltoztattassék és viszont itt is megvan a lehetősége annak, hogy ha utólagos revizió utján valaki igazoltatott, az illető ne zárassék ki a munkásbiztositó intézmény veztőségéből. Kérem a t. Házat, hogy ezt a szakaszt méltóztassék a bizottság szövegezésében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 109. §-t bekezdésekként bocsátom határozathozatal alá. Az 1. bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdéssel szembenáll Györki Imre képviselő ur indítványa, aki a 2. pont részbeni törlését s ezenkivül a 4. pont teljes törlését indítványozta. Kérdem, méltóztatnak-e a 2. bekezdést a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Györki képviselő ur módosító indítványával, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A 2. bekezdés az eredeti szövegben fogadtatott el, ennélfogva Györki Imre képviselő ur módosító indítványa elesik. A 3. és 4. bekezdés meg nem támiadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 110. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 110. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvassa a 111. §-i): Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Tisztelettel javaslom ennek a szakasznak oilyképen való módositását, hogy a szakasz szövege a »készkiadásaikat« szótól kezdő dőleg végig töröltessék. 69*
