Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

482 Az országgyűlés "képviselőházának A javaslat szerint az önkormányzati szervek tagjainak állása tiszteletbéli és díjazással nem jár. Én díjazásnak tartom azokat az apró kiadásokat is, amelyeket megtéríteni akarnak, mint amilyen a vaesorapénz, koosipénz, villamospénz, stb. Márpedig vagy tiszteletbeli állás és akkor semmiféle díjazással nem jár, vagy pedig töröljük a tiszteletbeli szót és mondjuk ki, hogy ezeket a kiadásaikat felvehetik. Elnök: Kivan még valaki szólani 1 (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Ez az intézkedés épen a munkásérdelket van hivatvai szolgálni, mert nem lehet kívánni anyagilag egyébként eszközökéi bőven nem rendelkező embertől, hogy ha ingyen munkát végez az intézmény keretében, arra még rá is fizessen. Indokoltnak látom tehát, hogy a bészikiadásoíkat az intézmény alapszabályaiban megállapított mértékben megtérítsük. Kérem a szöveg változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 111. §-t a bizottság eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 111. %-í az eredeti szövegben fogadta el, ennélfogva Kéthly Anna képviselőtársunk indítványa elesik. Következik a 112. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 112. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvassa a 113. §-t): Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Akkor, amikor a 100, §-nál felszólaltam, rámutattam arra, hogy ez a szakasz ennek a törvényjavaslatnak egyik legkevésbbé sikerült intézkedése. Most a 113. §-nál olyképen kell álláspontomat leszögeznem, hogy ez a legszerencsétlenebb intézke- , dése ennek az egész törvényjavaslatnak. Alig van a 113. §-nak egyetlen mondata, amelyet nem találnék teljesen elhibázottnak, teljesén szerencsétlennek s amelynek megváltoztatását magam részéről ne indítványoznám. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: De ebből nem következik, hogy tényleg szerencsétlen!) Épen ezért az egyes pontokra nézve előbb indítványokat terjesztek elő s megokolásukat majd később, pótlólag fogom előadni. Az első bekezdés helyett, amely így szól (olvassa): »Az Országos Munkásbiztositó Intézet elnökét és szükséges számú alelnökeit a ministerium előterjesztésére az államfő nevezi ki«, a következőket javaslom (olvassa): »Az Országos Munkásbiztositó Intézet elnökét az igazgatóság saját kévéiéből az alapszabályokban meghatározandó sorrendben és időtartamra, felváltva a munkaadó és biztosított igazgatósági tagok sorából, szükséges számú alelnökeit pedig egyenlő arányban a munkaadó és biztosított igazgatósági tagok sorából választja.« Amint méltóztatik látni, az általam beterjesztett módosításban nem tisztán egyoldalú szempontból nézem a kérdést, nem abból a szempontból, hogy csak munkás igazgatóságitag elnököt kívánok az intézmény élére állítani, hanem koncedálom azt a felváltó rendszert, amely az 1907. évi törvényben meg

1 volt és amely nasryon okos, üdvös és célszerű volt. A gyakorlatban naayon bevált, hoey az elnök három évre a munkaadók sorából, három évre a biztosítottak sorából kerüljön ki, az alelnökök is természetszerűleg ugyanebben a csoportosításban. 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. Az érdekeltségek sorából a múltban senkinek sem volt kifogása ezek ellen az intézkedések ellen, mert megnyugvással töltötte el ugy az alkalmazotti, mint a munkaadói csoportot a megválasztott elnök és alelnök, mert ugy látták el feladatukat, hogy pártatlanságukban senki egy pillanatig sem kételkedett. Egy jól bevált rendszerrel állunk tehát szemben, ami kitűnik abból is, hogy ezek az elnökök a maguk állását tiszteletbeli állásnak tekintették. Ehhez hozzá kell még tennem azt is, hogy igazán nagy ügybuzgalmat, fáradságot és munkát végeztek az intézménynél anélkül, hogy bármiféle ellenszolgáltatást akár az intézménytől, akár az államtól a maguk részére vindikáltak volna, tehát teljesen felesleges itt erre a célra ilyen külön állásokat kreálni. Aki a lapokat figyelemmel kísérte, láthatta, hogy csak azóta, amióta ez a törvényjavaslat tárgyalás alatt áll, de még korábban is, amikor a bizottsági tárgyalás megkezdődött, Budapesten más nem is szaladgált, mint csak aspiráns, aki a munkásbiztositó pénztár elnöki vagy alelnöki állására pályázott. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez nem olyan nagy veszedelem!) Ebben az országban most mindenki szociálpolitikus, mindenki a niunkásbiztosítás sza'klértője, mindenki a munkásbiztosító pénztár elnöki állásának vezéroálcáját akarja e^yerni; ezért tülekedik, pályázni fog erre az állásra, boldogítani akarván a munkásbiztositó pénztárt. (Drehr Imre: Önnél tolonganak?) A minister úrnál! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nálam nem, konstatálhatom!) Talán azért nem mert egyenként eresztgetik be az erre az állásra jelentkezőket. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Egyetlen egy sem jelentkezett!) — Gaal Gaston; Végül mésr kiderül, hogy nem kap a minister ur elnököt! (Derültség.) A múltban tiszteletdíj és államfői kinevezés nélkül maguk az érdekeltek választották meg a legérdemesebbet az intézet elnökévé, tartsuk meg tehát ezt a jól bevált rendszert, amely nem jelent bürokráciát, nem jelenti az intézmény megterhelését. Tessék ehhez a rendszerhez ragaszkodni. A másik észrevételem a szakasz második bekezdése ellen irányul, amely a következőket tartalmazza^ (olvassa): »Az elnököt akadályoztatása esetében az alelnök helyettesíti. Ha több alelnök van, a helyettesítés sorrendjét az elnök állapítja meg.« Továbbmenőleg a szakasz kimondja, hogy (olvassa): »Az elnök és az alelnök tisztsége tiszteletbeli, de , tiszteletdíjban részesülhetnek. A tiszteletdíjat

; a ministérium állapítja meg. E tiszteletdíjak fedezetéről az állam költségvetésében kell gondoskodni.« Sérelmezem ezt a rendelkezést, mert semmi szükség nines arra, — mint az az előbb elmondottakból kitetszik, — hogy egy olvan egyént válasszanak meg, vagy nevezzenek ki az intézmény élére, akinek semmi kapcsolata sincs magával a munkásbiztositással, a termeléssel. az indusztriával és a munkásérdekeltség:s:el. A múltban láttuk, hogy amikor az érdekeltség a másra soraiból választotta mes: az elnököt, ki tudták választani a legalkalmasabbat, a leghivatottabbat. aki nagyszerűen ellátta ezt a feladatát anélkül, hogy a Dártatlanságot ugy kellett volna biztosítani, ahogy ez a törvényjavaslat kívánja azt 'biztosítani. A Pártatlanságot biztosították a személy megfelelő kiválasztásával. Ez a rendszer — ahogy azt a gyakorlati élet igazolta — helyes volt. A javaslat szövegéből meg lehet még álla-