Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

480 Az országgyűlés képviselőházának lyet f egyéb intézmények alkalmazottaira vonat­kozólag mindenütt látunk, akkor talán még megnyugvással tudnám fogadni ezt az intézke­dést. Mintlhagy azonban ezt nem látom, mind­adldlig, amig ez a fegyelmi intézkedés nem tör­ténik meg a pénztári alkalmazottakkal szem­ben, addig ezt a szakaszt nem tudom el­fogadni. Ezért inditványozom, hogy a % pontból a »vagy az állam és a társadalom hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző« szavak töröltessenek. A 4. pontnak pedig teljes tör­lését kérem. Elnök : Szólásra következik % Szabó Zoltán jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Képviselőház ! Állan­dóan azt hangoztatták ennek a törvényjavas­latnak tárgyalásánál, hogy a politikát ki akarják küszöbölni ebből a vitából. Most ta­lálunk itt rendelkezéseket, amelyeket egyene­sen politikai.szempontból, bizonyos világszem­lélet nézőpontjából vettek ide be. Ha a képviselőház még mindig arra az álláspontra helyezkedik, hogy büntetni akar az összieamlásétrt és az összeomlást követő esemé­nyekért, jó volna, ha egyszer arra is súlyt he­lyezne, hogy kik és mik voltak az okai a há­borúnak, azi összeoimlásnak és az utána követ­kezett eseményeknek, mert akkor nem ragasz­kodnék azokhoz az apró-cseprő rendelkezések­hez, amelyek a tárgyalás alatt lévő szakasz­ban is benfoiglaltatnak. Nem tudom, a t. Ház tagjai figyelemmel kisérik-e a törvényszéki rovatokat ? Ha figye­lenmnel kisérik, láthatják, hogy neinzetgyalár zásért ma elitélnek valakit egyszerű feljelen­tésre is, olyan feljelentésre, amely nem állja meg a helyét. Veszekedő asszonyok ugy bosz­szulják meg magukat hogy feljelentik egy­mást, vagy kormányzósértésért, vagy nemzet­gyalázásért, hiszen mindig használnak vala­milyen kifejezést, amelybe bele lehet kapasz­kodni és amelyért elitélik. Látjuk, hoery be­rúgott, pityókos emberek követnek el kor­mányzósértést és nemzetgyalázást olyan mó­don, amelyből máskor perek nem 1 származtak. Most ebből származnak az ilyen természetű perek és, ezen az alapon vannak kizárva ezek az emberek az önkormányzatban való részvé­telből. Feltéve, de nem elfogadva azt, hogy ilyen büntetést valahol tekintetbe vesznek, a legnagyobb abszurdumnak tartom, hosry ezen az f alapon^ épen itt, a munkásbiztositás terü­letén, kizárjanak tisztviselőket. Nézetem sze­rint ezt jónak elfogadni semmi körülmények között sem lehet. Györki t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy a munkásbiztositó pénztár volt tisztvise­lői ellen hogyan folytatták le az igazoltatási eljárásokat. Ezek az eljárások ugyanolyanok, mint ezek a nemzetgyalázási perek, sőt még olya­nabbak . Azok a tisztviselők valóban nem érde­melték, hogy ugy bánjanak velük. Ha már a mun­kásbiztositással foglalkozik ez a törvényhozás es azok, akik eddig elitéltek az egész szociál­politikát, egyezerre rátérnek arra, hogy vala­milyen szociálpolitikai törvényt alkossanak, . ezt legalább ne azzal tegyék, hogy azokat, akik kitermelték, naggyá, ^ erőssé tették a munkás­biztositást, akik kiérlelték a szociálpolitikai gondolatot és megalkották az intézményt, bün­tessék csak azért, mert a háborúba és a háború utáni eseményekbe ők is besodródtak Egyéb területen sok helyen megbocsátottak az urak és hivatalukban ülnek azok, akik jobban, vagy ugyanilyen mértékben résztvettek ezekben az eseményekben, mint a munkásbiztositási tiszt- ; 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. viselők és velük szemben mégsem jártak el. Ne helyezkedjék a képviselőház arra a rövidlátó álláspontra, amelyet az ellenforradalom viha­raiban elfoglaltak, hanem legyen már kissé objektivebb és lássa be, hogy az üldözésnek ez a módja a törvényekben nem célszerű, nem praktikus dolog, hanem végre is meg kell szün­tetni ezt, s nem szabad ezeket a kizárási okokat továbbra is fentartani ugy, amint eddig fen­tartották. Nagyon kérem a t. képviselőházat, gon­dolja meg, hogy a jövőben ennek az ország­gyűlésnek értelmi szinvonalat fogják e törvény szerint megitélni s látni fogják ebből, hogy micsoda kicsinyes és alacsony szempontok voltak azok, amelyek velünk ilyen törvényt meghozattak. Erre való tekintettel kérem, ejtsék el ezt a szakaszt és fogadják el Györki Imre képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Dréhr Imre szólásra jelentkezik.) Dréhr Imre kép­viselő ur óhajt nyilatkozni. (Zaj a szélsőbal­oldalon. — Rothenstein Mór: Kérem, fel vol­tam irva! — B. Podmaniczky Endre: Elkésett már Móric! — Rothenstein Mór: Jogom van hozzá! Kikérem magamnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Min­den tévedést helyesbíteni lehet. Tényleg feL volt írva Kothenstein képviselő ur, a jegyző ur fel is szólította, de olyan halkan, hogy én sem hallottam. Rothenstein Mór képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Halljuk! Halljuk! — Derültség. — Zaj.) Rothenstein Mór: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A 109. §-nak ez, a 4. pontja azt mutatja, hogy még mindig^nem akarunk felej­teni és ennek következményeként nem aka­runk megbocsátani, B. Podmaniczky Endre: Az bajos! — Dréhr Imre: Ebben téved a kép­viselő ur!) máskülönben nem tudnám magya­rázni ezt a 4. pontot. Ne kerüljenek valahogy, valamikor állásba még véletlenül! se azok, akik — tegyük fel — valamikor az intézettel szem­ben bűnt követtek el. A büntetés az elbocsátás volt minden kárpótlás nélkül. Ahogy Györki képviselőtálrsunk ismételten rámutatott, volt például egy olyan bűnös, aki a Károlyi-éra alatt Csongrád megyének főispánja volt. (Dréhr Imre: Ismerjük ezt a témát!) A Károlyi­kormány alatt ennek a kormánynak egyik tagja volt megboldogult nagyatádi Szabó Ist­ván. (Dréhr Imre: Ezt Ötször hallottuk már ! — Kiéthly Anna: Most r hatodszor ! — Dréhr Imre: Nálam van az egész ügy !) aki ennek a mai kormányrendszernek ministere volt. Miért szabad ilyen megkülönböztetéseket tenni 1? Az egyik még minister is lehet annak ellenére, hogy az önök szerint bűnös kai*mányzatnak tagja volt. (Dréhr Imire: Mert azt igazolták, ezt nedig nem igazolták !) Na ja, persze, iga­zolták, a másikat nem igazolták, mert az akkori atmoszféra olyan; volt, hogy az is:azsáígot nem igen keresték, hanem azt keresték, ho^v hogy lehet mindazoktól szabadulni, akik esetleg kel­lemetlenek az, önök részére. (Dréhr Imre: Most én vizsgálom saját magam, legyen nyugodt a képviselő ur !) Bocsásson meer a, kép vi sel ő' ur, *Dréhr Imire: Nem előlegezi a bizalmat, tu­dom!) hogy nekem nincs olyan nagy bizalmam abban, hcigy mcst a képviselő ur intézi. (Dréhr Imre: Tudom, ez a legmegtisztelőbb rám nézve !) Elnök: Dréhr Imre képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (B. Pod­maniczky Endre: Fogadd részvétemet!) Pod-

Next

/
Thumbnails
Contents